Csatlakozz te is!

yei verse:

Pici korom óta kerestem már Óperenciát,
Ezért végigjártam egy végtelenül hosszú kálváriát.
Nem sok minden kísért utamon,
Csupán a kardom, és a buzgalom.

Három királyságot is bejártam, hátha segítenek,
De a legtöbb helyen közölték, elfogytak a jegyek.
Egyszer csak Agy Lajos király szólt hozzám,
Azt mondta, odaküld engem gyorspostán.

Újdonsült főnököm leirányított Torokon,
Én pedig követtem, bár ettől elért az unalom.
Gyomorfalván még a helyi malmot is sárkánynak néztem,
De tévedtem, csak chilli volt, amitől pezsgett a vérem.

Nem csoda, hogy normálisan dolgoznak Beledben,
Óriási a pörgés, akusztika, vagy perisztaltika a csövekben,
Le kellett gyűrjön sok munkát még ennek,
Nekem pedig tüzes, és dühös volt mindenem.

Végig mentem, mendegéltem utamon,
És akkor megláttam a fehér fényt a túloldalon.
Kipottyantam végre, ott voltam a csészében,
Elértem Óperenciára, én, a Keszeg Filében.

Saga verse:

Óperencián, tengeren,
sötét erdőn, szép hegyen,
túlontúl és még tovább,
falu épült, hol jó szokás,
hogy minden este kicsi, nagy,
csodás mesét mondanak.

Tábortűz és csillagok,
sok virág, mi illatos,
csodás kacaj, ének szól,
majd feláll a nagyapó:
„Kezdjük, kezdjük, gyertek, hát!
Meséljünk, és még tovább.

Egyszer messze, túlontúl,
dühös sárkány fújt, és fújt,
nem értette hol van már,
ki kardját rántva ront reá,
s király szóra cselekszik:
nyilát szívbe röppenti.

Miért nem jön, mire vár?
Egy éhes sárkány vár reá.
Három vándor merre vagy?
Elvitt téged cudar fagy?
Szép erdőben mendegélsz,
térkép nélkül, de nehéz?

Óperencián, tengeren,
sötét erdőn, szép hegyen,
túlontúl és még tovább,
Herceg átkozza a rossz tojást,
hasa csikar, homlokán ránc,
gondolata nem a hercegnőn jár:

„Minek ide sárkány, kard,
malom, kaland, tűz és harc?
Kimenni innen felesleges,
a legnagyobb csatát itt nyerheted,
Egy ellenség, sok a harc,
az árnyékszékem fogva tart.”

Ena versei:

1. Szerelemhez öltözve

Szomorú mese ez, kérlek ne várj tőle vigaszt,
kard nélkül nem győzhetnek le sárkányokat.

Nem érzem a rímet, elkerül a az ihlet is,
csoda, hogy még élek, tudd hát meg te is:

Király voltam régen, fényűzően éltem,
álló nap asszonyok után mendegéltem.

Három volt köztük, aki feleségnek való,
a szép, a dolgos, meg a folyton mosolygó.

Egyformán szerettek, fűt és fát is ígértek,
de sajnos mind a csillogó aranyért tette.

Óperencia uraként megvolt mindenem,
volt, hogy a malomban is aranyat őröltem.

Mégis szegény vagyok, a szívem megszakadt,
míg így élek talán nem is leszek boldogabb.

Eldobom a koronám, szétszórom a kincseket.
Rongyokban hamarabb megtalál a szerelem?

2. Az utolsó kísértés

Napsütésben lépve, mentek mendegéltek,
széles vállú, dolgos, jóképű legények.

Az egyiket a malom edzette, öccsét a kard,
bátyját a sárkány, ami Óperencia felé tart.

Három testvér, akik egyben három jó barát,
nem csoda, ha őket hívatja az öreg király.

Könyörög is nekik, hogy védjék az országát,
cserébe egyikük megkapja egyetlen leányát.

Nevetnek a fiúk, mert össze sosem vesztek,
de a hercegnő szépsége rögvest tett ez ellen.

Legyőzték a sárkányt, együtt nem volt nehéz,
rohantak is haza, gondolatban már hercegként.

Sorra megkérték mindhárman a lány kezét,
az egy egész éjen át törte aztán a fejét.

A testvérek egy szemhunyást sem aludtak,
egyik a másikat leste, némán forgolódva.

Győzött a harag, és nyert a féltékenység,
mire hajnal lett, már nem volt több testvér.

A királylány csak zokogott, napokra bezárkózott,
megözvegyült úgy, hogy még mátka sem volt.

Kotroczó Istvánné Királyhidi Éva verse:

Csege és a Sárkány

Benedek Elek mesélte rég
Csege Királyfi történetét.

Az Óperenciás tengeren túl,
Hol télen annyi vad vihar dúl,
De nyáron üde, selymes a rét,
Szarvasok legelik dús zöld füvét,
A sziklás hegyekben patak csobog,
A zöld erdőben medve bolyong,
Egy tisztáson csodás palota állt,
Itt élt az öreg Bende király.

Három fia – mind szép szál legény,
Mendegélt vígan a tölgyes felé.
Legelöl Ajtony, a híres vadász,
Mögötte Bodony, ki ügyes halász,
S a legifjabb, Csege, kiváló íjász,
Mind gyors futó, kitűnő tornász.
Gombát szedni indultak el,
Vargányát, csiperkét, ki mire lel.

Nem messze őrölt a régi malom,
Vihar és szél ellen jó oltalom.
Ha a fáradt vándor ide betér,
Ételt, italt kap egy „köszönöm”-ért
Itt találtak egy furcsa nyomot,
Mit nem régen egy sárkány hagyott.
Két idősebb testvér tanakodott:
Sárkányt üldözni kardot ragadott.

Az ifjú Csege a malomban várt,
Éberen kémlelte a látóhatárt.
Míg bátyjai a sárkányodúhoz értek,
S a fenevaddal nagy harcba kezdtek.
A sárkány a csatában megsebesült,
És éppen a malom felé repült!
Fogta Csege a sok nyílvesszőt,
Pontosan célzott, s a sárkányra lőtt.

Célzott és lőtt, nem egyszer, sem százszor,
El is találta őkelmét jó párszor.
Elvette a kedvét a hadakozástól,
Messzire kergette Magyarországtól!
Nem is láttunk sárkányt azóta se’!
Biz’ így végződött ez a mese.

Ajtony, Bodony, s a bátor Csege,
Róluk szólt hát e régi rege.

Masika verse:

MODERN MESE folytatás:

Sose csinálj hasonlót,
Tanultam a leckéből,
Nem kell asszonyt fogadnod,
Válassz, hát a szívedből.”

Összenézett a két fiatal,
A király szava hatalom,
”Atyám, ha ezt megengeded,
Ezt a férfit akarom!”

Rábólintott az öreg,
Jobb ez mint egy szökött herceg,
Megtartották a menyegzőt,
Nem kellettek hosszú percek.

Csoda történt, megesküdtek,
Volt ott arany, dínom-dánom,
Erről beszélt az egész vidék,
Hetedhét határon.