Csatlakozz te is!

Sims24 verse:

A bús király

1, Három király mendegél,
egyik bús;másik csak remél.
Ugyanis a bús király
örökké bús király:
a sárkány mérte reá átkát
s azóta se nyert feloldozást.

2, Ezért indul el mind a három király:
hőst keresni,ki megmenti országát.
Semmi se hatott: a sárkány nem olyan teremtmény,
mi segítene nekik;olyan sose lesz,nem is volt.

3, Elmentek hát a legjobb vívóhoz:
ki a malom mellett lakott.
De nagy volt ám az ára!
A királylány keze,s fele királysága.

4, -Hát akkor muszáj! - mondta az első.
-De nincs alacsonyabb ár? - anyagias kettő!
-Nincsen,életemet áldozom érte. - feleli a lovag.
-Hát akkor légy király - mikor lesz a napja?
A napja,min kard által a sárkánynak vége,
s a bús király újra élhet életet.

5, Végül megállapodtak...
El is ment a lovag.
A király meg barátai mit csinálhatnának?
Hát várnak. Eltelt 8,9,10 óra;
a lovag meg nem jött vissza,
azt hitték,a sárkány éltét kioltotta.

6, De láss csodát!
Jön! Kardját felmutatva,mint király;
megérdemelte királyságát:
Óperencia rettegett...Árny...
Szörnyeteg... Ez hangzott e vidéken.
A bús király nem bús királl! Éljen!

7, Egyszerre összegyűlt kicsi és nagy,
az ország két királya és persze a lány:
kinek hét országra szóló lakodalma volt..
De lehet,hogy még nem volt...
Hanem van!
S boldogan éltek míg meg nem haltak...

8, S ki nem hiszi el?
Hát az járjon utána...Vagy ne!

Sziasztok! Lehet hogy nem fogadjátok el mert nem igazán vers, de minden szót felhasználtam, még ha nem is úgy ahogy ti gondoltátok :) Azért remélem tetszeni fog a kis irományom. 
Jazminee
jazminee@gmail.com

Dédapám meséje.

Egyik este az én dédim mesélt nekem egy érdekes történetet.
Azt mondta szerepelni fog benne: óperenciai, malom, sárkány,
király, kard, csoda, három, mendegél.
Aztán kiderült, hogy a mese egészen másról szól.
Volt 4 barát, akik elindultak, hogy eltöltsenek együtt egy hétvégét,
gondolkodtak hová is menjenek.
Végül kitalálták, hogy a kerek-tóhoz indulnak,
ami túl van a kerekerdőn.

Befogták hát a lovakat a szekérbe, 
feldobták a horgászbotokat és elindultak.
Miután átvágtak az erdőn megérkeztek a tóhoz.
A négy jó barát vidáman felcsalizta a botokat, és kezdődhetett a móka.
Versenyt hirdettek.
Aki a legtöbb halat fogja, annak teljesítik egy kívánságát.
Már órák óta ültek, és várták a kapást, de még senki sem fogott semmit.
Ekkor meg jelen egy kisfiú és leült melléjük.
Szeretnél horgászni? –kérdezték tőle. A fiú boldogan igen mondott.
Adtak neki pecabotot, csalit.
Folytatódott tovább a verseny.

A kisfiú  egyik halat fogta a másik után, a barátok csak ültek és nézték.
Két óra múlva már több kiló hal volt a szákban és mindet a fiú fogta.
Kezdett esteledni, nekem most már mennem kell, várnak otthon
szólt a gyerek.  
Te nyerted a versenyt-mit szeretnél, teljesítjük egy kívánságodat.
Azt szeretném, hogy főzzetek a halóból egy jó levest, és egyétek meg,
mondta a fiú, majd elszaladt.
Mi ebből a tanulság…….mindenki döntse el maga.
Hát ez volt a dédi meséje.

Születésnapi merengés

 

Szeretete mendegél verseken,

csoda mód felvidít gyermekeket,

Mariska, Marci, Pannika nevet,

hiszen az Óperencia emel.

 

Király lehet benne a kis bojtár,

a Kiskunság végtelen színfoltján.

Varázsfurulya táncoltat vígan

répát Elek apó soraiban.

 

Tán a malom sem járatlan nála,

ugyanúgy a három gólya lába,

akiket fészkük mindig visszavár,

a tavaszi indulat pitvarán.

 

Erdők, virágok, ünnepek élnek,

állatok, gyermekek tereferélve

szövik a mesevilág fonalát,

hogy a képzelet oldjon sorscsapást.

 

Boldogtalan időt színpompába

merítsen a kard ékes csorbája,

és sárkány se éledjen nyomában,

mert járt a háború borzadálya.

 

Bizony menedék volt sok szép mese,

a költöző madarak éneke,

a valóság zord talaján járva,

a klórgázban fuldokló világban.

 

Ő a csúfból is szépet varázsolt,

akárha nehézsorsban harácsolt,

akár eltévedt az utak porán,

Csodakard

Volt egyszer az Óperencia,
melynek volt három királya.
A három királynak, három sárkánya,
a sárkányoknak pedig tüzes kiáltása.

Mind - mind boldogan éltek,
sokszor pedig együtt mendegéltek.
Találkoztak ám egy új csodával,
a hercegnővel és hatalmas kardjával.

Féltek ám a királyok tőle,
mert ő volt a Malom palota hercegnője.
Ha nevettek mellette, kardját elővette.
Megsuhintotta és fejüket vette.

A kardot még senki nem látta,
a három király pedig ezt bánta.
Megkérték hát a leányt,
mutassa meg csodakardját.

Több se kellett a hercegnőnek,
megnevetette mindegyikőjüket.
A kardját is megmutatta,
életükért cserébe a sárkányokat kapta.

A hercegnőnek így lett három sárkánya,
a királyoknak pedig nagy bánata.
Többet nem mendegéltek együtt,
és az Óperencián sem volt életkedvük.

Vége!

Mese, mese mára…

 

Óperencia sárkánya álomba szenderült,

mikor a király, a lányát adta feleségül,

a létezést javító dúsgazdag fennforgásnak,

ha már annyira elszegényedett szép országa.

 

Nem csoda, csakis a valóság volt megrészegült,

amint a bankszámla láthatóan benépesült,

és a malom megint beindulhatott pompásan

megőrölni, a tavaly begyűjtött gabonákat.

 

Kard nélkül tehette a vízimalom molnárja,

hiszen neki is bependerült nagy boldogsága,

a szépséges vízi tündérre hasonlító lány,

akivel az örök hűséget forrón kimondták.

 

Három gyermeket terveztek mindennapjaikhoz,

életüket féltve a király parancsaitól,

ezért aztán követték a királylány példáját,

pályázatokkal tömték családjuk éléstárát.

 

Mendegél a mondóka, viszi gyermetegségét,

messzire eljuttatva vízi termékenységét.

Iszonyatos mértékű csodálatot érezve,

a király gyakran pályafenntartásról énekelt.

 

Tanulságot pedig keressen az utókortárs,

és helyezze akként fejről fejre a koronát,

ahogyan kedvének megfelelnek a mondókák,

és hitehagyott nem lesz meséknek apropóján.