Csatlakozz te is!

Sziasztok! Én is szeretnék nevezni.
Név: teo
E-mail: another_one@citromail.hu

Nem tudom miért, de nekem egy ilyen sztori jutott az eszembe :D hát ez inkább egy szerelmes vers, de próbáltam történetként írni, lehet nem fogjátok elfogadni de nem baj :D
Ilyen népmese még biztos nem íródott, pedig biztos voltak ilyen love sztorik is régen. Na mindegy, remélem mindenki megérti a történet lényegét :D

Kedves hercegnőm!

Akarom, hogy tudd, amit én tudok
Ha eddig nem tettem, most mindent elárulok
Némaságom eddig széttépte a szívem
Ezért útra keltem, s elmondom, mit érzek most éppen

Kacsalábon forgó palotádhoz elindultam
Túl az Óperenciás-tengeren vezetett az utam
Rólad mesélt a víz, a malom, a búza
Ők velem együtt mind szomorúak

Emlékszel még rám? Kicsik voltunk nagyon
Te a hercegről álmodoztál fehér lovon
Mostmár tényleg ő vár rád, de én nem lehetek herceg
Akadnak helyettem több százan, vagy ezren

Most itt vagyok előtted újra, megérkeztem
De ne nézz rám, nem akarom, hogy lásd a könnyem
Az érzéseimet nem tudod viszonozni, ezt tudom
Mégis jól esik ezeket elmondanom

Egy csoda vagy te nekem, az egyetlen álmom
Szerelmes szívemet most neked kitárom
Amikor elmentél, üressá vált  a világom
De én még azóta is, évek óta rád várok

Mindent megtennék érted, mondhat bárki bármit
Megküzdenék, ha kéne, három sárkánnyal is
Te vagy az én hercegnőm, akit mindig szeretni fogok
Akkor is, ha belül teljesen összeroskadok

Tudom, hogy nem rám számítottál, nem én vagyok a királyod
Hiába mendegéltem napokig, tudom mi a válaszod
Sosem lehetsz az enyém, mégis hagyom, hogy fájjon
Végignézem, ahogy szertefoszlik az összes álmom

Mert a mosolyod a kardod, mivel legyőzted a szívem
Gyilkos szavaiddal a falunkat felépíted
Gyönyörű szemeidtől vérzik most a lelkem
Mert minden pillantásoddal teljesen megölsz engem

Ne haragudj rám, amiért meg kellett hallgatnod
Mert tudom, hogy számodra csak barát vagyok
De már tudod, hogy miért nem tudtalak őszintén ölelni
Remélem, szavaim miatt nem fogsz megkövezni

Itthagylak hát, hogy várd tovább a herceged
Csak azért jöttem, hogy elmondjam mit érzek
Mert történjen bármi veled, azt soha ne felejtsd el
Hogy van egy szegény régi barátnőd, aki téged halálosan szeret.

Szeretnék nevezni, mesém cìme:

Áron és a kis sárkány

Az Óperencián túl él egy kisfiú, neve Áron,
Ő a legszorgosabb kisgyerek a világon.

Édesapjával minden nap elmennek a malomba,
Hogy lisztet őröljenek sok sok halomba.
Hiszen ők a lisztet a királynak termelték,
Hogy legyen miből megsütni az udvar kenyerét.

Egy nap mikor éppen a malomba tartottak,
Egyszer csak a távolból valamit hallottak.
- Apa hallod? Mi ez a hang? - kérdezte Áron,
- Igen kisfiam, -mondta- valami repül a határon.

- Vajon mi lehet az, apa nézzük meg kérlek,
- Jó de csak hallkan, -mondta apa- meg ne ijjesszék a léptek.
Elindultak hát, mentek mendegéltek,
Míg végül egy szép tisztásra értek.

Három bokrot találtak a tisztás közepén,
Az egyik bokornak ült valami a tetején.
Olyan keservesen sírt szegény kis árva,
Nincs olyan ember, ki meg ne sajnálja.

Közelebb mennek, s mikor meglátják a sárkányt,
A kisfiú apja hirtelen egy kardot előránt.
De nincs ideje megtámadni a kis sárkányt,
Mert kirohanni az erdőből farkasokat lát.

Nagyon megijednek, nem tudják mit tegyenek,
Nehogy a farkasok eledelei legyenek.
Ám egyszer csak a sárkány a bokorról felrepül,
Hirtelen a kisfiú és a farkasok közé kerül.

Teljes erejéből a farkasokra üvölt,
S láss csodát, minden farkas elmenekült.
Megvégte a kisfiát, apa ezért nem bántotta,
Sőt, megengedte, hogy a sárkányt barátjául fogadja.

A malomba ezután mindig együtt mentek,
Így lett boldog vége a kis történetnek!

Neveznék én is :) email linkelve. 

Új remény kezdete.

Noh akkor neveznék, nevem kint, e-mail is. 

Életünk Története

Az Óperencián túl kezdődött történetünk,
Mikor egy este együtt lerészegedtünk,
Ittuk a három vidék legjobbik borát,
És együtt képzeltük el az egész éjszakát.

Bántóan hamar jött el a reggel,
S néztünk egymás szemébe mély szerelemmel,
Nem volt sárkány mi közénk állhatott volna,
Felkészültünk a közös öregkorra.

Minden csoda három napig tarthat,
A miénk harminc év alatt se apadt,
Megkűzdöttünk érte kard a kezünkbe,
Boldogságot kaptunk a csatákért cserébe.

Mint király éltük az életünket,
Míg életünk mint malom őrölte a perceket,
S kézen fogva érkezett el percünk,
Az öröklétbe is együtt mendegéltünk.