A Kegyetlen hideg volt, hullott a hó, és már sötétedett; az esztendo utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedo utcákat, hajadonfott és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elol a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsonek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg sem találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát sem vettek tole, és alamizsnát sem adott neki senki. Éhesen és hidegtol reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödo, hosszú, szoke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögello ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a teto hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét. Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép rézteteju, rézcsövu vaskályha elott ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltunt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elovett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítovel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával, meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyöru szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedo szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fal alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklo csillag lett belole. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az Isten színe elé."
- Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltunsz, mint a meleg kályha, meg a sült liba, meg a gyönyöruséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna.
A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen eros. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek újesztendo reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyöruséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.
Laudetur Jesus Christus ! - In aeternum ! Amen./ Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus, et benedictus fructus ventris tui, Jesus. Sancta Maria, Mater Dei, ora pro nobis, peccatoribus, nunc, et in hora mortis nostrae. Amen. ( videó: youtube.com )
Okéééé. Belezavarodtam, majd megmutatom egy matektanárnak. Tehát.
MariaLoren=FószerUserKe≈MariaLoren???
2011.12.14 21:04
MariaLoren
„
Azt hiszem sikerült megjelölnöm téged! Szóval az a FóSzer az, akit keresel és hiányolsz, de mostmár jó eséllyel sokáig nem tűnök el innen sem és onnan sem. Sőt! Bármi kérdésed lenne, nyugodtan tedd fel, igyekszem a legjobb választ adni! -ha sikerül. Jó éjt neked! :))
Azt hiszem sikerült megjelölnöm téged! Szóval az a FóSzer az, akit keresel és hiányolsz, de mostmár jó eséllyel sokáig nem tűnök el innen sem és onnan sem. Sőt! Bármi kérdésed lenne, nyugodtan tedd fel, igyekszem a legjobb választ adni! -ha sikerül. Jó éjt neked! :))
„
Balu, ezt nem tudom elviselni, nagyon kedves vagy, itt vagyok a régiként is. Annyit bajlódtam a szolgálati közleményekkel, hogy...ÚÚÚÚ: xD Lényeg, hogy vagyok...Szerintem keress rám -ha van kedved-, ahogy megadtam, Mária nincs sehol a neten, Ő nem kizárólag feleség, hanem nagyon jó múzsa is és jó barátnő, azért volt mindig így ez a login. :)
Balu, ezt nem tudom elviselni, nagyon kedves vagy, itt vagyok a régiként is. Annyit bajlódtam a szolgálati közleményekkel, hogy...ÚÚÚÚ: xD Lényeg, hogy vagyok...Szerintem keress rám -ha van kedved-, ahogy megadtam, Mária nincs sehol a neten, Ő nem kizárólag feleség, hanem nagyon jó múzsa is és jó barátnő, azért volt mindig így ez a login. :)
Kedves Balu! A Facen az egyéni keresőben így keress rám, ha van kedved! { garantáltan jó társaság és komoly, bár még a tizede sincs meg, de "lassú víz partot moss". } és, hogy értsd!: UserKe szintén én vagyok, itt, a Histórián is találnkohatunk, hisz naponta feljövök ide, legalább megnézni ezt-azt, nyugodtan üzenjn ha akarsz! :)
Tartalom nélkül elajándékoztam, illetve minimális tartalmat visszatöltöttem, de nagyon csekély. Nem kívánom megnyitnyi, viszont a Buttonod ott "szaladgál". Bármikor vissza tudnám tölteni, de őszintén bevallom: - Elfáradtam és más egyéb foglalkoztat, egész pontosan szabad kezet kaptam egy könyv megírásához, tehát akit kerestem hozzájárult. Arra kért, hogy nevet ne említsek, max. rövidítve, de minden egyéb mehet. Facen megtalálsz, szerintem Figi tud segíteni ebben...ha akarod, Figinek pedig üzenem, hogy hozzájárulok ehhez.:))
Egyébként a Budai Nagy Ilona csak Budai Ilona és később kezdett, Faragó Laura a hölgy. Tehát: a Sebőék, mint kezdők, Jancsó Adrienne és Faragó Laura, Budai Ilona később. Jól összekevertem, na de most kijavítottam. :)
Emlékszem a Sebő együttesre, alig kezdőként az iskola kollégiumában sokat zenéltek nekünk. Akkor odajárt Jancsó Adrienne, Budai Nagy Ilona is. Rólam dokumentum-vizsgafilmet készítettek anno a Színház -és Filmművészetiek. No, meg egy reklámot, a megtalált akkori szerelmemmel, majd elkészült a Petőfi című film, melynek zenéjét az Illés szerezte. Szép és Ünnepélyes Hétvégét, sajnos közülünk is van egy diáklány, aki 16 évesen önkéntes segédápolóként életét vesztette. Negyven évet kellett várnom, hogy ezt megtudjam.
ASSISI SZENT FERENC IMÁJA: Uram! Tégy engem a Te békéd eszközévé, Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek, Ahol sérelem, oda megbocsájtást, Ahol széthúzás, oda egyetértést, Ahol tévedés, oda igazságot, Ahol kétség, oda hitet, Ahol kétségbeesés, oda reményt, Ahol sötétség, oda világosságot, Ahol szomorúság, oda örömet. Hogy ne vigaszt keressek, Hanem vigasztaljak, Hogy ne megértést keressek, Hanem másokat értsek meg, Hogy ne engem szeressenek, Hanem szeretetet nyújtsak. MERT AMIKOR ADUNK, AKKOR KAPUNK, MIKOR MEGBOCSÁJTUNK, NYERÜNK BOCSÁNATOT, MIKOR MEGHALUNK, SZÜLETÜNK MEG AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRA!
Nem tudom miért...Nem tudom miért akkor...Nem tudom miért ezt, azt sem, hogy miért azt...és nem tudom miért ITT; - Miért éppen Most, hisz már csak a Most van, az egyetlen örök, minden egyéb üres. Nem tudok semmit, csak azt, hogy repülök fellegen túl, keresztül óperencián, üveghegyek felett, madarak szárnyain-hátán és szembejön velem a feledhetetlen múlt...fél életem, életem fele...,s ha zokogok is boldog vagyok, -attól is zokoghatok, törvény meg nem tiltja. Újra és sokszor szárnyalok. Előre-vissza, jövőbéli múltba...de mindig egy helyen landolok; - Szobám fogságában, egy titkos magányban, akár a bűnös...Pedig csupán egy emlék. Egy szakadozó fonál, s lassan olyan, mintha Én énekelnék...egy nem létező mesét, hol a fák egekbe nyúlnak, s ágaikon helye van az égig érő csóknak.
Új bejegyzés
Frissítés
Belezavarodtam, majd megmutatom egy matektanárnak. Tehát.
Még ezt is! Boldog szülinapot História! :) / Forrás: youtube.com 
Friss hozzászólások