A közösséghez
***** // József Attila : Ahol a szabadság, s a rend, mindig érzem a végtelent. // Radnóti Miklós : Nem tudhatom * Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. // József Attila : A dunánál * 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. 2 Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a mult és övék a jelen. Verset irunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. // Ady Endre :A föl-földobott kő * Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomoruan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. // MariaLoren : Kedvenc népdalok * " Édesanyám adjon Isten jóestét hazajöttem mint egy váratlan vendég nem váratlan vagy Te lányom vártalak hat hónapja mióta nem láttalak. Nyisd ki Anyám zöldre festett kapudat ereszd be a kitagadott lányodat kitagadtál hat hónapja odaadtál hat hónapig rólam nem gondoskodtál. Örömre jöttem én haza nem búra SUMMÁSÉLET DE BELÉD VAGYOK UNVA " { magyar-Palóc-népdal } // Már megmondtam babám ne üljél fel a lóra gyenge vagy még ahhoz leesel még Te róla de ha babám Én ülök a nyeregbe táncolhat az ló a csillagos egekbe. " { magyar-bugaci-népdal } // Anyám-Szülőédesanyám, drága jó fölnevelő dajkám, engemet nem időre szültél, mégis katonának küldtél. Engemet nem időre szültél, mégis katonának küldtél. " { magyar-huszár-népdal } // Intéző Úr az egekre kérem! Adja ki a hathónapi bérem! Mer énnékem haza kéne menni, a ménesi tanyát végleg itt kék hagyni. " { magyar-Mátravidéki- népdal } // Sokat arattam a nyáron, keveset aludtam ágyon, hol erdőben, hol mezőben, hol a tarló közepében. " { magyar-arató-népdal } // Vészi Endre : Nincs ősöm aki büszke, sem gyökerem mely ágas, hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az, s bármilyen is magányom, az emberség a létem, a hárommilliárdnak pár mondatát megértem. * // Üdvözöl : MariaLoren
***** " Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom. " // Üdvözől : MariaLoren
***** "URAM! AZ EMBER MÉG NEM EMBER, CSAK HADONÁSZÓ VESZÉLYES KAMASZ. AZ EMBER CSAK AKKOOR LESZ EMBER HA MÉLYÉIG ÁTVILÁGÍTJA ÖNMAGÁT, S A LEGBENSŐBB VILÁFOSSÁGBÓL KÖRNYZETÉRE SUGARAT BOCSÁJT." // Üdvözől : MariaLoren
Only for you - Csak Neked! Egy jó kis tini oldalra vágysz? Most megtaláltad! Íme pár cikk ízelítőnek, csak hogy kedvet kapj végre Te is, és folyamatosan visszajárj! Várlak szeretettel!:)
2010 Nyár
Nyári sminktippek Tovább a cikkhez>>>
Problémák a barnulással Tovább a cikkhez>>>
Problémák és megoldásaik a szülőkkel Tovább a cikkhez>>>
Csók fajták Tovább a cikkhez>>>
THEICEMAN.GP
Visual kei fansite csak neked ;) Vár rád sok érdekesség kedvenc J-rock bandáidról: -An Cafe -SuG -The GazettE Ezenkívül megismerheted Ayumi Hamasakit, Japánt, a Death Note és Avatar című animét. Naprakész hírek a 3 főtémával kapcsolatban, sok képek stb. :) KATT nem bánod meg ;)
MOVIE-NEW.GP MOVIE-NEW.GP MOVIE-NEW.GP MOVIE-NEW.GP
NEW DIZI!NEW DIZI!NEW DIZI!NEW DIZI!NEW DIZI!NEW DIZI!
Küldj be Te is képet! >>>
AndreaSerlegBolt UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft Horgolt Csoda Moments
Új bejegyzés
Frissítés
Friss hozzászólások