[Későbbi] [6732-6713] [6712-6693] [6692-6673] [6672-6653] [6652-6633] [6632-6613] [6612-6593] [6592-6573] [6572-6553] [6552-6533] [6532-6513] [6512-6493] [6492-6473] [6472-6453] [6452-6433] [6432-6413] [6412-6393] [6392-6373] [6372-6353] [6352-6333] [6332-6313] [6312-6293] [6292-6273] [6272-6253] [6252-6233] [6232-6213] [6212-6193] [6192-6173] [6172-6153] [6152-6133] [6132-6113] [6112-6093] [6092-6073] [6072-6053] [6052-6033] [6032-6013] [6012-5993] [5992-5973] [5972-5953] [5952-5933] [5932-5913] [5912-5893] [5892-5873] [5872-5853] [5852-5833] [5832-5813] [5812-5793] [5792-5773] [Korábbi]
Reklámcsík, Különös történetek és amit soha nem tudsz megfejteni .
Használd ingyenes reklámcsíkomat!
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. - Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom. "
// József Attila : " Mondd, mit érlel annak a sorsa, kinek nem jutott kapanyél: kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél: ültetne krumplit harmadába s nincs szabad föld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála s nem veszi észre maga se? Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek öt holdja terem: lompos tyúkja kárál a torsra s gondjai fészke a verem: s igája nem zörög, sem ökre nem bőg elnyújtva - nincs neki - s mélyéről párolog a bögre, ha kis családját eteti? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki maga él, maga keres: levesének nincs sava-borsa, hitelt nem ád a fűszeres: egy tört széke van, hogy begyútson, repedt kályháján macska ül, ritmust lóbál az ajtókulcson, néz, néz, s lefekszik egyedül? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki családjáért dolgozik: veszekszenek, kié a torzsa, és csak a nagylány néz mozit: a nő mindig mos - lucsok holtja - szájíze, mint a főzelék, s a szigor a lámpát ha eloltja, csend fülel, motoz a setét? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki a gyár körül őgyeleg: helyén a kapszlit nő kapdossa s elfakult fejű kisgyerek: s a palánkon hiába néz át, hiába cipel kosarat, szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák s lebukik, hogyha fosztogat? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki sót mér, krumplit, kenyeret, hozomra, újságpapírosba s nem söpri le a mérleget: s ritkás fény közt morogva rámol - az adó hosszú, nagy a bér - s mi haszna sincs, hiába számol többet a petróleumért? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol: felesége a padlót mossa s ő másolás után lohol: neve, ha van, csak árúvédjegy, mint akármely mosóporé s élete, ha van élte még egy, a ploretár utókoré?! " *********** // Üdvözől : MariaLoren és MariaLoren
// MariaLoren : Kedvenc népdalok = " Édesanyám adjon Isten jóestét hazajöttem mint egy váratlan vendég nem váratlan vagy Te lányom vártalak hat hónapja mióta nem láttalak. Nyisd ki Anyám zöldre festett kapudat ereszd be a kitagadott lányodat kitagadtál hat hónapja odaadtál hat hónapig rólam nem gondoskodtál. Örömre jöttem én haza nem búra SUMMÁSÉLET DE BELÉD VAGYOK UNVA " { magyar-Palóc-népdal } // Már megmondtam babám ne üljél fel a lóra gyenge vagy még ahhoz leesel még Te róla de ha babám Én ülök a nyeregbe táncolhat az ló a csillagos egekbe. " { magyar-bugaci-népdal } // Anyám-Szülőédesanyám, drága jó fölnevelő dajkám, engemet nem időre szültél, mégis katonának küldtél. Engemet nem időre szültél, mégis katonának küldtél. " { magyar-huszár-népdal } // Intéző Úr az egekre kérem! Adja ki a hathónapi bérem! Mer énnékem haza kéne menni, a ménesi tanyát végleg itt kék hagyni. " { magyar-mátravidéki- népdal } // Sokat arattam a nyáron, keveset aludtam ágyon, hol erdőben, hol mezőben, hol a tarló közepében. " { magyar-arató-népdal } // Debrecennek van egy vize, minek Hortobágy a neve, kőhíd megyen által rajta, kilenc lyukra van állítva. Hortobágynak vize - földje, kis pejlovam!; - Ne félj tőle! Holnap este éjféltájba', vigyél által a csárdába! " { magyar népdal } Üdvözöl : MariaLoren és MariaLoren // Radnóti Miklós : Nem tudhatom * Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
// Ady Endre : A föl-földobott kő :" Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. " // // József Attila : A dunánál * 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. 2 Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt és övék a jelen. Verset írunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmúlás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. " // Vészi Endre : " Nincs ősöm aki büszke, sem gyökerem mely ágas, hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az, s bármilyen is magányom, az emberség a létem, a hárommilliárdnak pár mondatát megértem. //
SZILÁGYI ÖRZSÉBET LEVELÉT MEGÍRTA ÖRÖMKÖNNYEIVEL AZT IS TELESÍRTA REKLÁMCSÍK HIBÁJÁT SZERVER HIBA ADTA DE Ő EZT FEL SEM FOGHATTA :xD MINDEN RENDBEN AZ OLDALT FOLYTATJA! / NAHÁT!:) :) / LÁTOD? FÜLIG ÉR A SZÁJA, INGYEN REKLÁMOZHATSZ OLDALÁRA / " CSAK NYUGODTAN! "/ OLYAN, MINT AZ SMS BANNER, CSAK INGYENES! / " CSAK NYUGODTAN! " / FÉNYKÉPEKET KÜLDJETEK! >>> ha nem gond!
EZ MOST NEM REKLÁM!!! SEGÍTSÉGET KÉRNÉK AHHOZ, HOGY TUDJAM FOLYTATNI AZ OLDALT! NEM FUNKCIONÁL A REKLÁMCSÍK AMIÉRT A NYEREMÉNYEIMBŐL FIZETTEM ÉS NAGYON ROSSZUL ESIK. NYEREMÉNYEK NÉLKÜL AZ MÁR NEM LENNE MEG AZ OLDAL, BEFUCCSOLT VOLNA. NEKEM NAGYON FONTOS, HOGY TUDJAM FOLYTATNI, IGAZÁBÓL JÓFORMÁN EZ AZ EGYEDÜLI KAPVSOLATOM A VILÁGGAL! KÉREM AZOKAT IS, AKIT TUDNAK FÉNYKÉPEKET KÉSZÍTENI AZ OLDALHOZ KAPCSOLÓDÓ TÉMÁBAN KÜLDJENEK A LEVÉLKÜLDŐNÉL, VAGY KÉRJÉK MEG A WEBMESTERT, HOGY TOVÁBBÍTSA NEKEM! ELÉG A KÉP LINKJÉT ELKÜLDENI EGY KIS NYILATKOZATTAL, HOGY HASZNÁLHATOM! ÉN ELKÉSZÍTENÉM DE NINCS MIVEL, EGYBEN BÁRMILYEN FELVÉTEL MEGFELEL, AMIHEZ -A KÉSZÍTŐJE SZERINT- JÓ SZÖVEGET LEHET ÍRNI. EZ MOST NEM REKLÁM, SEGÍTSÉG KÉRÉS!!! SZERETNÉM FOLYTANI AZ OLDALT! KÖSZÖNÖM.
A " BAZÁR LASSAN BEZÁR ÉS NEM LESZ :(" Vajda János: Húsz év múlva " Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen. . . " A " BAZÁR LASSAN BEZÁR ÉS NEM LESZ :( " Tatiosz: Csillagok találkozása : " Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá?
Püthagorasz erre azt feleli:
Ne edd meg a szívet!
Szeretnéd tudni, milyen kapcsolat van az ember és a csillagok között?
Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek. Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a pillanat. Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko (Görögoszágban honos nagyon szép és illatos virág; a lélek szimbóluma) illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő. Ne edd meg a szíved, hogy a csillagok közé emelkedhess!
Platón a szerelmet az élet végzetes keserűségének nevezi. Azt is mondja: aki szeret, az meghal a maga számára, hogy a másik számára élni tudjon.
Nála a szerelem önkéntes megsemmisülés. Amennyiben belehalunk a szerelembe - itt a viszonzatlan egyoldalú vonzalomra gondolok -, úgy valóban keserű; de ha szeretünk, és viszontszeretnek én ezt így nevezem: csillagok találkozása.
Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba.
Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet - boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat. " A " BAZÁR LASSAN BEZÁR ÉS NEM LESZ " :(
[Későbbi] [6732-6713] [6712-6693] [6692-6673] [6672-6653] [6652-6633] [6632-6613] [6612-6593] [6592-6573] [6572-6553] [6552-6533] [6532-6513] [6512-6493] [6492-6473] [6472-6453] [6452-6433] [6432-6413] [6412-6393] [6392-6373] [6372-6353] [6352-6333] [6332-6313] [6312-6293] [6292-6273] [6272-6253] [6252-6233] [6232-6213] [6212-6193] [6192-6173] [6172-6153] [6152-6133] [6132-6113] [6112-6093] [6092-6073] [6072-6053] [6052-6033] [6032-6013] [6012-5993] [5992-5973] [5972-5953] [5952-5933] [5932-5913] [5912-5893] [5892-5873] [5872-5853] [5852-5833] [5832-5813] [5812-5793] [5792-5773] [Korábbi]
Új bejegyzés
Frissítés
Friss hozzászólások