[Későbbi] [6732-6713] [6712-6693] [6692-6673] [6672-6653] [6652-6633] [6632-6613] [6612-6593] [6592-6573] [6572-6553] [6552-6533] [6532-6513] [6512-6493] [6492-6473] [6472-6453] [6452-6433] [6432-6413] [6412-6393] [6392-6373] [6372-6353] [6352-6333] [6332-6313] [6312-6293] [6292-6273] [6272-6253] [6252-6233] [6232-6213] [6212-6193] [6192-6173] [6172-6153] [6152-6133] [6132-6113] [6112-6093] [6092-6073] [6072-6053] [6052-6033] [6032-6013] [6012-5993] [5992-5973] [5972-5953] [5952-5933] [5932-5913] [5912-5893] [5892-5873] [5872-5853] [5852-5833] [5832-5813] [5812-5793] [5792-5773] [Korábbi]
KOMOLY AJÁNLAT! AKI A LEGTÖBBSZÖR HIRDET INGYENES REKLÁMCSÍKOMBAN ANNAK AZ OLDAL KÉT ÉVES SZÜLIJE ALKALMÁBÓL INGYENES ÖRÖKÖS PORTÁLT AJÁNDÉKOZOK NOVEMBER 27-ÉN. VISSZA TUDOM NÉZNI KI MENNYISZER HIRDETETT PERSZE EZ AZ OLDAL FOGLALT FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY ÉN NEM NETEZEK UTÁNA MÁR. DE HA A SAJÁT OLDALADAT HIRDETED NÁLAM, KAPSZ MÁSIKAT TŐLEM. EZ NEKED JÓ NEM NEKEM. HA NEM HISZED JÁRJ UTÁNA! RÉSZELETEK AZ OLDALON. PERSZE A TARTALMAKAT MAJD TÖRLÖM ÉS PORTÁL NEVET NEKED KELL VÁLTOZTATNI. ÖRÖKÖS PORTÁL, MELYÉRT SOHA NEM KELL FIZEDNED. EZ AZ ÉN EMLÉKEM ÉS AZ TELJESEN RÁD VAN BÍZVA, HOGY BELINKELED E VAGY SEM AZT, HOGY KITŐL KAPTAD, VAGYIS A WEBSITE-OTMAT. KIZÁRÓLAG AZ ÉRZÉSEIDRE ÉS A LELKIISMERETEDRE VAN BÍZVA, AMIKOR MÁR ÁTADTAM TE RENDEKEZEL VELE. MEGADOM A JELSZÓT, MINDENT AMI KELL ÉS ÁTÍRVA AZ E-MAIL CÍMET A TIED. TELJESEN KOMOLYAN GONDOLOM!!!!
2010.10.09 19:14
MariaLoren
„Csak ennyi...
2010.09.29 15:18
MariaLoren
„
// József Attila : " Mondd, mit érlel annak a sorsa, kinek nem jutott kapanyél: kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél: ültetne krumplit harmadába s nincs szabad föld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála s nem veszi észre maga se? Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek öt holdja terem: lompos tyúkja kárál a torsra s gondjai fészke a verem: s igája nem zörög, sem ökre nem bőg elnyújtva - nincs neki - s mélyéről párolog a bögre, ha kis családját eteti? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki maga él, maga keres: levesének nincs sava-borsa, hitelt nem ád a fűszeres: egy tört széke van, hogy begyútson, repedt kályháján macska ül, ritmust lóbál az ajtókulcson, néz, néz, s lefekszik egyedül? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki családjáért dolgozik: veszekszenek, kié a torzsa, és csak a nagylány néz mozit: a nő mindig mos - lucsok holtja - szájíze, mint a főzelék, s a szigor a lámpát ha eloltja, csend fülel, motoz a setét? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki a gyár körül őgyeleg: helyén a kapszlit nő kapdossa s elfakult fejű kisgyerek: s a palánkon hiába néz át, hiába cipel kosarat, szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák s lebukik, hogyha fosztogat? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki sót mér, krumplit, kenyeret, hozomra, újságpapírosba s nem söpri le a mérleget: s ritkás fény közt morogva rámol - az adó hosszú, nagy a bér - s mi haszna sincs, hiába számol többet a petróleumért? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol: felesége a padlót mossa s ő másolás után lohol: neve, ha van, csak árúvédjegy, mint akármely mosóporé s élete, ha van élte még egy, a ploretár utókoré?! " *********** // Üdvözől : MariaLoren és MariaLoren
”
szormoknevelde.gportal.hu
legoklub.gportal.hu
benjamintennyson.gportal.hu
Itt van az ősz , itt van újra....
De a cikkek, tanácsadások, és a jó hangulat nem tűnik el!;) Hogy miért? Mert továbbra is várlak Titeket az oldalon! Csak nézz be, és döntsd el, megéri-e maradni!:)
Kattints!
Csak ennyi...
2010.09.29 15:18
MariaLoren
„
// József Attila : " Mondd, mit érlel annak a sorsa, kinek nem jutott kapanyél: kinek bajszán nem billeg morzsa, ki setét gondok közt henyél: ültetne krumplit harmadába s nincs szabad föld egy kapa se, s csomókban hull a hajaszála s nem veszi észre maga se? Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek öt holdja terem: lompos tyúkja kárál a torsra s gondjai fészke a verem: s igája nem zörög, sem ökre nem bőg elnyújtva - nincs neki - s mélyéről párolog a bögre, ha kis családját eteti? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki maga él, maga keres: levesének nincs sava-borsa, hitelt nem ád a fűszeres: egy tört széke van, hogy begyútson, repedt kályháján macska ül, ritmust lóbál az ajtókulcson, néz, néz, s lefekszik egyedül? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki családjáért dolgozik: veszekszenek, kié a torzsa, és csak a nagylány néz mozit: a nő mindig mos - lucsok holtja - szájíze, mint a főzelék, s a szigor a lámpát ha eloltja, csend fülel, motoz a setét? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki a gyár körül őgyeleg: helyén a kapszlit nő kapdossa s elfakult fejű kisgyerek: s a palánkon hiába néz át, hiába cipel kosarat, szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák s lebukik, hogyha fosztogat? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki sót mér, krumplit, kenyeret, hozomra, újságpapírosba s nem söpri le a mérleget: s ritkás fény közt morogva rámol - az adó hosszú, nagy a bér - s mi haszna sincs, hiába számol többet a petróleumért? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki költő s fél és így dalol: felesége a padlót mossa s ő másolás után lohol: neve, ha van, csak árúvédjegy, mint akármely mosóporé s élete, ha van élte még egy, a ploretár utókoré?! " *********** // Üdvözől : MariaLoren és MariaLoren
”
2010.09.29 12:43
MariaLoren
„
// MariaLoren : Kedvenc népdalok = " Édesanyám adjon Isten jóestét hazajöttem mint egy váratlan vendég nem váratlan vagy Te lányom vártalak hat hónapja mióta nem láttalak. Nyisd ki Anyám zöldre festett kapudat ereszd be a kitagadott lányodat kitagadtál hat hónapja odaadtál hat hónapig rólam nem gondoskodtál. Örömre jöttem én haza nem búra SUMMÁSÉLET DE BELÉD VAGYOK UNVA " { magyar-Palóc-népdal } // Már megmondtam babám ne üljél fel a lóra gyenge vagy még ahhoz leesel még Te róla de ha babám Én ülök a nyeregbe táncolhat az ló a csillagos egekbe. " { magyar-bugaci-népdal } // Anyám-Szülőédesanyám, drága jó fölnevelő dajkám, engemet nem időre szültél, mégis katonának küldtél. Engemet nem időre szültél, mégis katonának küldtél. " { magyar-huszár-népdal } // Intéző Úr az egekre kérem! Adja ki a hathónapi bérem! Mer énnékem haza kéne menni, a ménesi tanyát végleg itt kék hagyni. " { magyar-mátravidéki- népdal } // Sokat arattam a nyáron, keveset aludtam ágyon, hol erdőben, hol mezőben, hol a tarló közepében. " { magyar-arató-népdal } // Debrecennek van egy vize, minek Hortobágy a neve, kőhíd megyen által rajta, kilenc lyukra van állítva. Hortobágynak vize - földje, kis pejlovam!; - Ne félj tőle! Holnap este éjféltájba', vigyél által a csárdába! " { magyar népdal } Üdvözöl : MariaLoren és MariaLoren // Radnóti Miklós : Nem tudhatom * Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
// Ady Endre : A föl-földobott kő :" Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. " // // József Attila : A dunánál * 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. 2 Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt és övék a jelen. Verset írunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmúlás. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. " // Vészi Endre : " Nincs ősöm aki büszke, sem gyökerem mely ágas, hazám az anyanyelvem, nem is oly szűk világ az, s bármilyen is magányom, az emberség a létem, a hárommilliárdnak pár mondatát megértem. // ”
[Későbbi] [6732-6713] [6712-6693] [6692-6673] [6672-6653] [6652-6633] [6632-6613] [6612-6593] [6592-6573] [6572-6553] [6552-6533] [6532-6513] [6512-6493] [6492-6473] [6472-6453] [6452-6433] [6432-6413] [6412-6393] [6392-6373] [6372-6353] [6352-6333] [6332-6313] [6312-6293] [6292-6273] [6272-6253] [6252-6233] [6232-6213] [6212-6193] [6192-6173] [6172-6153] [6152-6133] [6132-6113] [6112-6093] [6092-6073] [6072-6053] [6052-6033] [6032-6013] [6012-5993] [5992-5973] [5972-5953] [5952-5933] [5932-5913] [5912-5893] [5892-5873] [5872-5853] [5852-5833] [5832-5813] [5812-5793] [5792-5773] [Korábbi]