Csatlakozz te is!

Mama igazi karácsonya

• Anya, ne csinálj ebből olyan ügyet! – ripakodott rá Mamára a lánya. Mama éppen azon volt, hogy rábeszélje a lányát, Pannit, hogy inkább házilag készítse el az ünnepekre a zserbót.
• Tudod Mama, hogy én nem szeretek sütni – a cukrászdában árulnak zserbót, veszünk két-három tucatot, és mindenki boldog – érvelt Panni.
• Persze, - gondolta magában Mama -, mindenki boldog – csak én nem. Én már nem tudok sütni, az ízületeim már nagyon elkoptak. – Nem baj, Mamánál lesz majd igazi karácsony! – mondta fennhangon, a lánya azonban nem is figyelt rá, már rohant a gyerekekért az iskolába. Közben Mama azért imádkozott, hogy Isten áldja meg őt egy igazi karácsonnyal.

Még megvárta a kisunokákat, míg hazaérkeztek az iskolából. A két gyerek berobogott az ajtón, és nagyon örültek, hogy ott találták Mamát.

• Mama! Nézd, Anya vett karácsonyfát!

Panni egy fogantyús papírdobozzal állított be.

• Nahát, hol van a fenyőfa?! – kérdezte Mama meglepetten.
• A dobozban, ez egy műfenyő – sokkal egyszerűbb felállítani, díszíteni, elpakolni és takarítani utána. Úgy döntöttünk, hogy többet nem veszünk élő fát; a tavalyi fenyő tűleveleit még júliusban is porszívóznom kellett, egy műfenyő sokkal praktikusabb – jelentette ki Panni.
• Praktikusabb…igen – szólalt meg most Mama beletörődve, hogy a lánya számára a karácsony most már inkább a kényelemről szólt: mintha a Szeretet ünnepe csak egy megoldandó feladat lenne.

Mama elindult hazafelé. Nem lakott messze, csupán egy rövid sétát kellett tennie, amit még ilyen öregesen is nagyon élvezett. Különösen ebben az időszakban szerette az utcákat járni: a korai sötétségben felragyogó fényfűzérek, téli dekorációk és a közeli piacon árult sült gesztenye illata kísérte haza.

• Majd én megmutatom nekik, milyen az igazi karácsony! – fogadta meg elszántan, és otthon előkeresett mindenféle karácsonyi díszt, és elkészítette az ő igazi karácsonyát.

Eljött december 24. Mama elsétált a lányáékhoz. Ebédre volt hivatalos, és amikor belépett az ajtón, a két gyerek szinte repült felé.

• Ezt figyeld, Mama, mit kaptunk a Jézuskától! – és lelkesen mutatták az ajándékaikat: a kisfiú tabletet, a kislány pedig egy telefont szorongatott a kezében.
• Már járt is nálatok a Jézuska?! – kérdezte Mama, aki remélte, hogy csak este lesz az ajándékozás, hogy láthassa a gyerekek örömét.
• Igen, már délelőtt megkapták az ajándékokat, legalább így elvoltak, amíg én főztem. – válaszolt a kérdésre Panni, aki csinosan kiöltözve puszival köszöntötte a vendéget.
• Sebaj, nálam majd másképp lesz! Ugye holnap eljöttök hozzám?
• Igen, persze, az is a program része! Na, de most gyere be, kész az ebéd!

Szépen eltelt a nap: megebédeltek, aztán beszélgettek, a gyerekek csendesen eltöltötték az időt új kütyüjeik társaságában. Mama hálát adott Istennek, hogy megélte ezt a szép kort, láthatja az unokáit, és viszonylag jó egészségi állapotban volt. Pannit, egyetlen kislányát is nagyon szerette, de sajnálva tapasztalta, hogy elmúlik az az idő, amikor a karácsony szelleme sokkal meghittebben van jelen az otthonokban.

• Holnap igazi karácsonnyal várlak Benneteket! – ezekkel a szavakkal búcsúzott el Mama a gyerekektől, ami meglepte őket.
• Hát nem ma volt az igazi karácsony, Anya?! – kérdezték Pannit, akinek mintha valami eszébe jutott volna.

Másnap Mama kora reggel ébredt, hogy valahonnan fát szerezzen. Bár a piac nem volt nyitva, a karácsonyfa árusító helyen pár nyeszlett kis fenyőág díszelgett. Mama észrevett egy kis, 80 cm-es fácskát, ami inkább egy nagyobb fenyőfa ágra hasonlított. Az árus otthagyta azokat az ágakat, ami nem kellett senkinek. Így Mamának ingyen lett egy szép fenyőága. Éppen nyitotta volna a lakás ajtaját, amikor megjelent a szomszéd, Sári.

• Szervusz Zsóka! Kellemes ünnepeket! Te csak most állítod fel a karácsonyfát?!
• Igen, – szabadkozott Mama, - a lányoméknál töltöttem a Szentestét, ma jönnek hozzám vendégségbe.
• Várj egy kicsit, mindjárt jövök! – mondta Sári, és egy perccel később egy tányér zserbóval tért vissza.
• Fogadd el ezt a tányér süteményt, már most látom, hogy túl sokat sütöttem, szívesen adom, boldog karácsonyt!
• Jaj, nagyon köszönöm! – érzékenyült el Mama, aki tudta, hogy az Isten megáldja őt egy igazi karácsonnyal idén.

Kora délután megérkezett a család. Amikor beléptek a lakásba, a gyerekek a rohanás helyett ámulva néztek szét a lakásban: mindenhol színes kis karácsonyfadíszek lógtak. Piros alma, arany dió és illatos mézeskalács díszitette a kis fenyőágat a nappaliban. A lemezjátszóban bakeliten halkan szólt a Mennyből az angyal. Panni és a gyerekek mintha egy másik világba csöppentek volna, még sosem látták ilyen szépnek Mama lakását. Minden olyan nyugalmas és ünnepélyes volt. A teafőző sípolt, Mama elkészítette a teát, és büszkén kínálta meg a családot a szomszédtól kapott zserbóval. A gyerekeknek estig kellett várniuk, amikor megcsendült egy kiscsengő, és jött az ajándékozás. Panni egy régi játékát kapta meg újra: egy régen elveszettnek hitt kis zenélő dobozkát, ami nagyon meghatotta. A kislány unoka emlékkönyvet kapott, a kisfiú pedig egy ördöglakatot. Teáztak, sütiztek, beszélgettek a régi karácsonyokról. Mama elégedetten figyelte a lányát és a gyerekeket.

• Látjátok, nekem így igazi a karácsony! – mondta Mama boldogan.
• Köszönjük, hogy emlékeztettél rá! – szólalt meg Panni, és átölelte édesanyját.