Csatlakozz te is!

Téli szünet a nyárban

Ha valaki megkérdezi, hogy hogy teltek idén az ünnepek, bátran mondhatom, hogy idén volt eddig a legkülönlegesebb karácsonyom.

Habár nem volt hó, sem fenyőfa, sőt még a fényfüzér is csak úgy világított a szobám ablakán, hogy én nem láttam, igazán különös karácsonyi hangulatom volt.

December 22-én délután, épp elkészítettem a zserbót, és az almákat is lereszeltem a következő sütihez, amikor anya hazaért, berontott az ajtón, és szólt, hogy hagyjam abba a sütögetést, és menjek pakolni. Kérdőn néztem rá, miközben bejött apa is, mögötte a tesómmal. Így már ketten néztünk érdeklődően a szüleinkre, akik arról kezdtek diskurálni, hogy ki mondja el a nagy hírt. "Mi történik? Milyen meglepetés? Hogy érted, hogy pakoljunk? Befejezhetném a sütit? Mondjátok már el, hogy mi van! - mondatok hangzottak el a szüleink felé, akik még mindig nem avattak be minket az állítólagos meglepetésbe. Végül anyu kezdte: Gyerekek idén nagyon egyedi karácsonyunk lesz. Mert..

Itt tartott egy kis hatásszünetet, hátha attól jobban felizgatjuk magunkat, de inkább csak idegesek lettünk.

-Mert elutazuuunk! - kiáltotta, mire mi lefagytunk. Elutazunk? Pont karácsonykor? Mivel anya látta,hogy mennyire megilletődtünk a kijelentésétől,folytatta- Ausztráliába!

-Micsoda?- nyögtem ki az első reakciómat pár másodperc elteltével, és hirtelen nem tudtam, hogy örüljek e vagy sem. Eddig mindig otthon töltöttük az ünnepeket, ezért ez így elég ijesztően hangzott.

Másnap hajnali 4-kor már teljes felszabadultsággal lépkedtünk a repülőtér bejárata felé, magunk mögött húzva a bőröndöket. Az én oldalamon még egy strandtáska is díszelgett. Elvégre is Ausztráliába megyünk, ott teljesen más idő van ilyenkor. 

A tesóm még soha nem repült ezért izgatottan várta a felszállást. Ha jobban belegondolok, 3 éve nem is voltunk nyaralni. Anyának nagy vágya volt eljutni egy másik földrészre, ahova csak tengeren át vezet az út. Ezek szerint erre a nagy utazásra tették félre a pénzt.

Az út szörnyen hosszú volt, egy egész napot és éjszakát utaztunk.

Megkönnyebbülten szálltam ki a gépből, magamba szívva a friss, esős levegőt. Mivel az eső esett (micsoda karácsonyi fogadtatás, a várva várt hó helyett!), egy alagútszerű cuccon kellett keresztül mennünk a váróba, ahova a csomagunk érkezett. Mire kivergődtünk, már nyoma sem volt a felhőknek, és meglepő látvány fogadott miket. Beton helyett nedves homokos talajra léptünk, amiben elakadtak a bőröndjeink. Sehol egy fa, az első amit megláttam egy kaktusztömb volt. A nap erősen sütött, a hosszú nadrágomban azonnal elkezdtem izzadni. 

-Itt tényleg olyan idő van, mint Júliusban- mondtam nevetve, mire a többiek magukat legyezve bólogattak. Ameddig anyuék taxit hívtak, a tesóm a homokkal játszadozott. Örülhet majd a sofőr, biztos, hogy nem marad tiszta az ülése.

- Aztaa- ugrottam ki ujjongva a kocsiból a hotelre nézve. Sokkal biztatóbb volt a látvány, mint a reptéren, sőt egyenesen fantasztikus. Igazi eső erdős feeling volt kívülről, és amikor beléptünk tényleg olyan volt, mintha igazi dzsungelben lennénk. Körbe nézve a baloldalon egy hatalmas akvárium volt, tele korallokkal, színesebbnél színesebb halakkal, rájákkal, és ha jól láttam még medúza is volt. A tesóm egyből oda nyomta az orrát, és az ujjával követte az előtte elúszó lényeket. A recepció melletti terráriumot is megvizsgáltuk, azonban ő sikítva rohant vissza anyához, mert a várt cuki állat helyett kígyók és egyéb hüllők bukkantak fel.

- Fantasztikus helyre hoztatok minket - néztem hálásan a szüleimre.

- És még egyáltalán nem láttál mindent - mutattak felfelé, nekem pedig elállt a lélegzetem. Ugyanis a plafont vastag üveg réteg borította, rajta eukaliptusz fákkal és indákkal, és azon...

- Úristen, de aranyosak - öleltem meg anyáékat. Az üveg fölött koalák és makik mászkáltak!

Felfele sétálva mindenfelé kaktuszvirágok díszelegtek. A szobánkban egyből átvettük a fürdőruhánkat, rá az ágyra kitett köntösöket, és izgatottan lifteztünk a medence szintre. 

-Hűha - ámultam el kilépve a szabadba, és nem bírtam magammal, ugrándozva oda rohantam a nagy elkerített részhez, amiben kenguruk és egyéb erszényes állatok ugrándoztak. Ilyen állatokat még csak az állatkertben láttam. És most élőben,nem teljesen a természetes élőhelyükön, de mégis a saját országukban közelről látom őket.

Ámulattal nézelődtem, és nem hittem el, hogy itt vagyok. Egy úszó, sok kicsi családi jakuzzi,egy cápa alakú gyerek és 4 nagy medence volt a láthatáron. Akkora volt a tér, hogy elsőre nem is láttam az összes dolgot. Hátrébb menve még volt egy dzsungeles játszótér, és az egyik medencéből egy emukarámot is láttam. Miután felfedeztük a környéket, kipróbáltuk a medencéket. Álmomban sem gondoltam volna, hogy 24-én karácsonyfa díszítés helyett napozni fogok. Persze itt is voltak díszgömbök, csak hóember, és rénszarvas helyett pl. napocska és tenger volt rajtuk. A fényfüzérek a klasszikus piros és zöld helyett narancs és sárgás színben ragyogtak. 

- Már fél 6, öltözzünk fel a karácsonyi vacsorához - mondta apa, mire én furcsán néztem az égbolt felé, amin még mindig sütött a nap. Csak hogy az idő Ausztráliában másképp múlik, és nincs teljes sötétség délután 5-kor, hanem még éjszaka is világos van.

A készülődés viszont ugyanúgy telt, mint otthon: lassan. Amikor mindannyian kiöltöztünk, és anyunak sikerült megcsinálnia a sminkjét, elindultunk az étterem felé.

A hatalmas terembe lépve svédasztal tárult elénk. Korgó gyomorral kezdtem nézegetni a kínálatot. Mindenféle tengeri ételek, helyben termett gyümölcsök és ínycsiklandó desszertek sorakoztak. Nyoma sem volt az ilyenkor megszokott kacsának és mézeskalácsnak. A tesóm kiválasztott egy olyan asztalt, ahol az ünnepi terítőn Némós szalvéta volt.

- Ez furcsán illatos - kóstolt bele, majd öklendezni kezdett, én meg gyorsan adtam neki inni - Pfuj, mi ez?

- Ez - vizsgáltam meg, majd bekaptam a számba - szerintem rák, mire ő elfintorodott.

- Nekem ízlik - vontam meg a vállam. 

A vacsora után játszottunk egy itteni karácsonyi társassal, majd újra fürdőruhába öltözve kimentünk a szabadba. A jakuzziba beülve, ellazultunk és együtt vártuk a szentestei tűzijátékot. Pontban 10-kor elkezdődött, mi pedig hol a tűzijátékra, hol egymásra mosolyogtunk. Csodálatos érzés volt, ennél szebb ajándékot el sem tudtam volna képzelni.

Az idei karácsonyom teljesen más volt, mint a tavalyi, vagy azelőtti. Nem volt felhajtás, feszes készülődés, sem rokonok. Csak mi négyen egymásnak. Fantasztikus napokat éltünk át Ausztráliában, végre olyan volt a karácsonyunk, mint senki másé.

Mindig is emlékezni fogok arra, hogy töltöttem egy téli szünetet nyárban.