Csatlakozz te is!

December 18

-Mit gondoltok, össze fog gyűlni holnapra a pénz?- kérdezi Szofi a szüleitől

-Persze, hogy össze fog! Az összes gyerek egy tündér, és mi nagyon büszkék vagyunk rád kincsem,hogy 17 évesen ilyenekben részt veszel!-Mondja az anyja, apukája helyeslően bólogat

-Remélem anyu, most rohanok, gyűlés lesz ma 10 órától! Puszi, legyen szép napotok!-Azzal a lendülettel Szofi már ki is viharzik a konyhából.

-Jajj Richárd, bárcsak nekünk is megadatott volna még egy kis angyalka.

-Tudom szívem,de ezen már ne emészd magad, sajnos így alakult, de van egy gyönyörű lányod!-azzal magához húzza és csókot nyom az arcára,Angélát pedig melegség tölti el

December 19

-18,19,20, itt vagytok mindannyian, szuper! Tudom mindannyian izgultatok, köztük mi szervezők is, hogy mennyi pénz gyűlt össze az adventi árúsításból. Nos, boldogan jelenthetem be, hogy a bevételünk majdnem kétszer annyi lett, mint ami a kitűzött összeg volt,így mind a 120 árva gyermek számára tudunk egy szuper csomagot összeállítani! Kérek mindenkit, hogy a megbeszéltek alapján délután 16 órára érkezzen ide vissza, mi addig bevásárolunk minden szükséges dolgot és a ti feladatotok lesz összekészíteni a csomagokat.- Jelentette ki egy óriási mosoly kíséretében az önkéntes program szervezője,Szabina

Mind a 20 önkéntes mosolyog és tapsol a hírek hallatán.

Szofi 15 évesen döntötte el, hogy segítkezni fog az árvaháznak amiben csak tud, ez 2 évvel ezelőtt, júliusban vette kezdetét,amikor kiderült, hogy édesanyjának egy hormonbetegség miatt nem lehet több gyermeke. Az első alkalommal strandra vitték a gyerekeket. Imádta őket, és a csapatot is. Összesen 20 segítő és 13 szervezői tag volt az „Angyalok éneke” nevű egyesületnek. Most a kisgyermekek számára egy csodálatos karácsonyt szerettek volna varázsolni, mindenki számára egy névre szóló ajándékkal, amit a megbeszéltek szerint délután készítettek össze, minden segítőre fejenként 6 gyermek jutott, akiknek az ajándékot adták át.

December 20 d.e.

Szofi korán kelt, nem tudott az izgalom miatt aludni.

-Anya! Annyira izgulok! Szerinted örülni fognak?

-Hidd el szívem, tökéletes karácsonyt varázsoltok számukra!

- Nagyon remélem! Rohanok is, megígértem Szabinának, hogy korábban ott leszek, segítek a karácsonyfát díszíteni! Szia!

-Szia szivem!

December 20 d.u. 14.00

Rendben srácok, a fa gyönyörű lett, most pedig mehettek a gyerekekhez! Este pedig közös játék lesz a fa körül, szóljatok nekik is!

Szofi már az utolsó kisgyerekhez tartott, viszont nem találta a szobában.-Marci, hol lehetsz?- Kérdezte , ahogy meglátta az üres szobát és kétségbe esett.- Meg kell keresnem!-Futott át az agyán és elindult megkeresni a kisfiút.20 perc keresgélés után megtalálta a mindössze 8 éves kisfiút, aki a közeli parkban egy padon ült és énekelt.

-Szia Marci! Neked nem szabadna itt lenned egyedül! Nagyon megijesztettél!- Mondta Szofi a gyereknek

-Ne haragudj, de most nem tudok veled beszélni, a mamának éneklek.

Szofi nem értette hirtelen a dolgot, és ezt Marci is észrevette- Tudod, a mama meghalt tavaly. Ő viselte a gondom mielőtt ide kerültem. A mama mindig énekelt nekem karácsonyi dalokat, és a legfinomabb sütiket sütötte nekem karácsonykor, zserbó és linzer mindig készült. Én is segítettem neki elkészíteni! Nézd, ezt az angyalkát is tőle kaptam! A kis angyalka nem más volt, mint egy fenyőfa dísz, ami most Szofi kezében pihent.

-Énekelsz velem a nagyinak? Tudod ő mindig azt mondta hogy a játékok miatti öröm elmúlik, de ha éneklünk egymásnak, azt sose felejtjük el. Nagyon hiányzik.

Szofi szemében könny gyülekezett- Persze, hogy éneklek veled!-Visszaadta a kis emléket,és együtt énekelték a legszebb karácsonyi dalt, amit ismertek.

Az éneklés után visszamentek az árvaházba, ahol a többiek már közösen játszottak, így hát ők is csatlakoztak.

Miután Szofi hazaért,elmesélte a szüleinek mi történt a kisfiúval, nagyon megérintette őket a története, ezért hosszas tanakodás után úgy döntöttek 24.-én meglátogatják a fiút.

December 24

-Marci, vendégeid vannak!-szólt a fiúnak az egyik nevelőnő széles mosollyal

A fiú nem tudta mire gondoljon, ezért óvatosan ment a nevelő után, azonban amikor meglátta Szofit és a szüleit nagy mosolya lett!

-Szia Marci, én Angéla vagyok, ő pedig a férjem Richárd, mi Szofi szülei vagyunk. Sokat mesélt nekünk rólad és megszeretnénk kérdezni lenne-e kedved velünk tölteni a szentestét?

A kisfiú soha életében nem volt ilyen boldog, igent mondott, és hazament a kis családdal. Amikor beért a nappaliba meglátta az óriási fenyőfát, rajta a hatalmas fényfüzérrel és a szép gömbökkel, az asztalon minden finomság, sült alma, illatos-omlós  kacsa, és megannyi finomság,Marci sose látott még ennyi ételt egy helyen.Boldogsága határtalan volt, leült a meleg kandalló mellé és csak csodált mindent, kezében pedig még mindig a kis angyalkát szorongatta, amit Szofi még a parkban visszaadott neki.

-Kérsz egy kis zserbót Marci?-Kérdezte Angéla a kisfiút

-Igen,köszönöm szépen!-Megkóstolta és tudta, haza ért. Pont mint a mama sütije.

-Angéla?

-Igen,Marci?

-Akkor mostmár te vagy az anyukám és mindig csinálsz nekem finom sütit?

Angéla férjével hosszasan beszélgetett erről előző nap, és úgy döntöttek, ha a kisfiú is szeretné, akkor örökbe fogadják

-Igen Marcika, mostmár egy család vagyunk!

Marcit földöntúli boldogság ragadta el, megölelgették egymást mindannyian, ezután az angyalkát ábrázoló díszt feltette a karácsonyfára Szofi segítségével és egy közös dal után, a szent nap gyönyörű estéjén együtt vacsorázott, a még a korábbinál is boldogabb kis család.