Csatlakozz te is!

Draglan az előtte szálldosó pillangó útját követte tekintetével. Valamiért nem igazán kedvelte a kis lényt,bár ez valószínűleg önkényes beköltözésével függött össze. Territoriális alkat lévén jobb szerette az egyedüllétet,bár abban egyet értett Laviannal hogy a régi katonai bunker lényegében nem az ő tulajdona volt hogy így kisajátítsa. Vele és a szolgálóival valahogy még meg is békélt,na de hogy a démon beköltözésével a fél erdőség állatállománya is a vendége lett...Az valahogy túl sok volt a számára. Egyes egyedül azért viselte el mert sokat jelentett neki Lavian társasága és miatta megpróbálta összekapni és kissé szocializálni magát.

Erre kellett emlékeztetnie magát,ha hajnalban arra ébredt,valami szerelmes madár csicsereg a fülébe a párnáját használva leszállópályának,vagy amikor a ruhái közül kellett kilakoltatnia egy elkényelmesedett menyétcsaládot....A zuhanyzóban rókák tanyáztak,a konyhában egy nyúl...Lassan azt várta egy-egy őz felbukkan e vajon...Emlékezett a filmek között megtalált régi mesére,amiben a lány hasonlóan kis védencéhez állatokkal is társalgott....Bár nem érezte magát törpének mellé,de kitett hetet éppen. Főleg ha evésről volt szó.

A pillangó most útvonalat változtatva a nappaliként funkcionáló nagy terem ajtaja felé szálldosott,tarka szárnyain megcsillant az ablakon át beszökő fény. A férfi azon kapta magát,hogy a rókalepke szárnyszínében Lavian tekintetét keresi;a barna szín pedig elbűvöli. Erre mérgesen szusszant egyet,és hogy elterelje a figyelmét felkelve a falak mentén sorakozó polcokhoz sietett. Elmélyülten keresgélt valamit...Bár hogy mit,arról talán még neki magának sem volt fogalma. De el kellett terelnie a figyelmét valamivel,és erre a legjobbnak ez a tevékenység ígérkezett. Egészen addig amíg fel nem tűnt neki a léptek koppanása. A madárdalos nappaliban valaki felé lépkedett.

Megpördült és elkerekedtek a szemei. Lavian volt,nem is akárhogyan. Karcsú testét egy csipkével szegett,vékony anyagból varrt zöldeskék hálóruha takarta,efölött egy fehér csipkeszerű anyagból készült köntös volt,ami éppen azt a funkciót nem látta el,amiért más egy köntöst magára vesz...Azaz semmit sem takart el belőle.

A vörös hajú démon nem igazán vette észre Draglan reakcióját,elsétált egy az útban hagyott pad mellett,ki a konyha felé. Leomló tincsein megcsillant a napfény,a férfinak pedig egyből a hajnal jutott eszébe. Kikelet,mikor ébred a természet és madárdaltól kezd zengeni az erdő...A napfény beszökik a fák közé és varázslatos fényjátékot hoz létre. Valamiért róla mindig ez a kép jutott az eszébe,és ilyenkor furcsa,kellemes melegség járta át.

Valahányszor észbe kapott egy egy ilyen ábrándja után,magát szidva igyekezett elterelni a figyelmét valamivel,és kerülni Laviant.

Nem helyes ez...Férfi vagy Draglan...Shar'etzcan férfi...Nem kellene egy démonra...Egy hímnemű démonra így gondolnod. Lavian fiú.... Igen!Abba kellene hagynod a róla való ábrándozást! De mihamarabb,még mielőtt meggondolatlant cselekszel...!

Efféle gondolatokkal igyekezett kijózanodni a másik bűvköre okozta kábulatából,amivel vélte,megdelejezi őt a démon. Mi más magyarázata lenne annak a vágynak, ami a láttára elönti őt és annak a sok-sok fantáziálásnak ami miatt szégyenkezve lopakodik ki éjjelente a fürdőbe?

Csakis az lehet, hogy Lavian valamiképpen megbabonázza őt. Nem akarattal de mégiscsak így történik....

Gondolataiból a másik édes hangja riasztotta fel, és ahogy felnézett,majd hanyatt esett,úgy hátrahőkölt. Lavian előtte állt,kérdő arckifejezéssel méregetve őt.

-Draglan...? Minden rendben?-kérdezte és nemcsak az arcán ült aggodalom,a hangjából is érezhető volt a törődése a másik felé.

Beletelt egy kis időbe mire annyira összekapta magát hogy válaszolni tudjon.

-I–Igen...Miért kérded?- makogta zavartan,és arra koncentrált ne vörösödjön ki nyakig. Ez persze nehezen ment úgy hogy a vágyai tárgya előtte ácsorgott igencsak lenge ruházatban. Végül lenézett a kezeire. A fiú egy almát szorongatott,és az édes gyümölcs látványára összefutott a nyál is a szájában. Nem közönséges alma volt...Ez egyike Lavian utolsó almáinak... Összezavarodva kapta vissza a pillantását az arcára. -Történt valami...?

Rossz hírre számított,hiszen tudta,az élet almáit nem jószántából osztogatja,sőt...igencsak meg kell válogatnia kinek ad belőle,hisz az egyúttal a szolgálója is lesz örökre. A rabja...

Most eszébe villant,hogy annak idején nem volt választása a fiúnak és megetette egy almával hogy...Várjunk csak...Újra a gyümölcsre nézett és összeráncolta a szemöldökét. Az az alma fehér volt és piros minták futottak rajta végig. Ez fekete és cikornyás fehér spirálalakok futják körbe... - Lavian?Mi ez a kezedben?

Ő is lepillantott rá, és kissé mintha elpirult volna.- Ceciltől kaptam. Egyike a tudás almáinak...- odanyújtotta félszegen.- Neked....

Döbbenet és még nagyobb zavar hullámzott át rajta. Neki? A tudás egy almája? Várjunk,ha megeszi...

-De...De...- dadogta és nem nyúlt érte. - Ha...megeszem...Te...A kötelék...

-Igen.De...Téged amúgy is csak zavart,nem igaz? Gondoltam, ha megszűnik,jobb lesz és akkor...

Egyetlen pillanat alatt megértett mindent. Elemi erővel tört rá a felismerés és szinte letaglózta. Bár korábban valóban csak morgott ellene,így hogy a fiú felajánlotta, hogy megtöri ezt a köteléket... Szabályosan megrettent tőle hogy nem érzi majd úgy mint korábban, ha nem lehet a lovagja. Így heves fejrázással fogta kézbe a másik apró kis kezeit,és összecsukta az alma körül.

-Nem kell. Add vissza Cecilnek. - a másik döbbent arckifejezésére elmosolyodott.- Nem vagyok egy becsületes alak...Nem vagyok a jó mintaképe sem. Lovagi erényem sincs túl sok...De azt hiszem...Örömmel maradnék a te lovagod,hercegem....- belepirult ebbe,főleg hogy utána megemelte az egyik kezét finoman,és puha kézcsókot lehelt rá. Talán megbolondult...talán helytelenül cselekedett,de így,fogni a kezét és látni,hallani ahogy kacag,kipirultan és boldogan.... Már tudta hogy akármennyit ágálhat vagy tiltakozhat ez ellen, az ő helye itt van,a kis hercege mellett. Ha Lavian a hajnal,hát ő az alkonyat,aminek sötétje óvóan vigyázza a másik ragyogó fényét. Összetartoznak és ezen semmi sem változtathat immáron.