Csatlakozz te is!

Az erdő éjszakai, sötét csendjében hirtelen halk, gyors mancsok topogása hallható. A hang egyre hangosabban hallható. Egy bokor mögül hirtelen előugrik egy nagy, hosszú, sötétszürke bundájú, fiatal farkas. Idegesen liheg futás közben. Szájában tart egy sovány, fekete alakot. Akár hollótetemnek is nézhetnénk, de nem az, hisz tollak helyett szőrszálak helyezkednek el gyenge, hideg testén. A méretes kan ijedt tekintettel fordítja fejét hátrafelé, sárgán felcsillanó, aggodalommal teli szemeit forgatva, mintha üldözőit keresné háta mögött. Az erdő nyugalmát viszont csak az ő toporgása zavarta fel. Mikor egy pillanatra megállt egy cseppnyi pihenőre egy szusszanása után felkapta fejét, majd tovább rohant egyenesen be a fák sokaságának sötét rejtekébe.

 Egy csapat kóbor eb bandázott a nagyváros szürke, kopár mellékutcáin. Volt köztük tépett német juhász, öreg golden retriever, vak keverék és még aprócska, de vakmerő corgi keverék kutya is volt köztük. De egy koromfekete négylábú kilógott a sorból. Egyik szemét hatalmas karmolásnyom szelte keresztül, pedig még elég fiatal kölyök volt. Fülei felfelé meredtek az ég felé. Nyakán a szőrzet hosszúra nőtt, míg - a farkán kívül - a többi testrészén rövid volt. A többi kölyöknek magasságánál jóval nagyobb volt, sőt némelyik nála idősebb kutyaifjonc méretét is meghaladta. Mancsa mérete is szokatlanul nagy volt.

A csapat szieszta után feloszlott. A furcsán méretezett jószág vidáman lépkedett a puha fűben. Persze az izgága kicsi nem sokáig gyalogolt, mert egy kis idő múlva már hempergett és ugrándozott. Egy lepke szállt egyik virágról a másikra.

- Hé te! - nevetett fel, majd elkezdett a maga módján vadászni.

Hátsóját feltolta, majd elrugaszkodott a talajról. A nektárgyűjtögető viszont, már elszállt.

- Hé, Cooper! Hagyd azt a pillangót! - kacagott fel egy lágy, fiatal hang - Gyere játszunk!

Egy másik kölyök volt ott, aki farkát csóválva ugrándozott. A fekete lurkó elpirult, mihelyt meglátta a fehér budás kék szemű kutyust.

- A-Amy... - sóhajtott fel

- Az a nevem - húzta ki magát a szuka

- Én csak gyakoroltam az ősi vadász technikáimat. - vigyorgott a Cooper nevezetű csöppség

- Nos... Talán inkább máskor gyakorold. Nézd csivitelnek a madarak, süt a nap. Tökéletes idő a birkózáshoz! - állt be a kutyalány támadó pozícióba.

Cooper nem habozott rá is ugrott. Órákon keresztül tudtak fáradhatatlanul játszani. Végül sétáltak egyet.

- Úgy sem mersz bemenni a város közepére! - jelentette ki a fiatal kan

- Azt hiszed? - Kérdezte Amy, viszont választ nem várva berohant a házak közé.

A fehér kölök felugrott egy padra.

- Wow! Mi ez?

- Az most nem lényeg!- futott el mellette a fiú, majd egy ismeretlen tárgyhoz, rohant, ami történetesen egy nagyító volt, ami a magas fűben hevert - A lényeg az, hogy ez mi?

Amy is odament és megvizsgálta.

- Kacat! - állapította meg, majd továbbrohant

- Hé! Várj! - kapkodta a levegőt az ifjú kan.

Alkonyatra a város szélén voltak, az erdő mellett.

Az erdőben egy fehér szukafarkas keresgélt. Orrával a levegőbe szippantott és a talajt is megvizsgálta. Hirtelen felkapta a fejét és nekiiramodott. Kiszaladt az erdőből, egyenesen a két kölyök felé futott. Megragadta a fekete bundást a grabancánál majd egy pillanat alatt visszaszáguldott vele az erdőbe. A kicsi egy pillanatig fel sem fogta, mi történt csak nézett, majd megszeppenve nyögte ki szavait:

- Ki vagy és mit akarsz velem? - nyüszített

A nőstény mikor már messze jártak a várostól letette Coopert és elkezdte nyalogatni.

- Hé! - morgott a kis hím

- Raven... - szólalt meg a fehér farkas - Olyan rég láttalak... - bújt hozzá

- Mi? Raven? Cooper vagyok! De te ki vagy?

- Hát nem ismersz fel? Én vagyok az. Az anyukád!

A kölyök elsápadt, kérdőn nézett.

- De te egy farkas vagy!

- Épp, ahogy te. Régen volt, mikor el akartak téged ragadni. Különleges vagy, Raven. Kiűztük az ellenséget és visszatérhetsz a falkánkba.

Út közben Raven anyja, Shakira mindent elmesélt, míg a falkához értek. A nagy szürke farkas egy óriási szikla tetejéről mászott le. Aztán Raven-nek beugrott egy kép, ahogy az a farkas rohan és ő a szájában van. A szürke kan nem hitt a szemének.

- Megtaláltad! - ennyit mondott, utána pedig hozzábújt és megnyalta

- Raven, ő az apukád. Az alfa hím.

A kis farkas szívében rengeteg érzelem gyűlt össze.

Hónapok teltek el. Raven már harcos növendékké cseperedett. Egy mókus futott végig egy fa ágán, ahonnan egy ügyetlen mozdulattal, véletlenül levert egy már alig függeszkedő gyümölcsöt. A Raven vezette vadászcsapat erre felfigyelt és a levegőbe szimatolva érezték a mókus illatát. Látták a fáról lemászó fürge rágcsálót, aki éppen egy még tél előtt elásott magvat kapar ki a száraz földből. A csapatvezető lekushadva várt a megfelelő pillanatra, majd ugrott. A levegőben viszont összeütközött egy szintén a zsákmány felé ugró fehér nősténykutyával. A földre estek és Raven épp a gyönyörű kutyalánnyal szemezett, majd hirtelen egyszerre kimondták egymás nevét.

Mind a ketten felpattantak és a farkas kezdte az első kérdést:

- Amy, hogyan kerülsz ide?

- Ezt én is kérdezhetném tőled, Cooper.

- Én már nem Cooper vagyok... Hanem Raven.

Majd mindent elmeséltek egymásnak. Az alfa, azaz Raven apja, Damien névre hallgató farkas elé vonultak.

Amy-ből is becsületes farkas vált, az alfát viszont eléggé győzködni kellet.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés