Csatlakozz te is!

Végy egy fiatal magyar házaspárt, adj hozzá több évig tartó heroikus küzdelmet a családalapításért, majd spékeld meg számtalan kalanddal! Hogy mi lesz ebből? Történetem végére igyekszem minden kérdésre választ adni.

Viki és Laci kapcsolata már a randizás időszakában sem volt hétköznapi, szokványos. A lány édesapja ugyanis kezdettől fogva ellenezte a bimbózó kapcsolatot. Az indok, ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni: „Nem ilyen férfit képzeltem el a lányom mellé.” Viki mindennek ellenére szívesen találkozgatott Lacival. Ha kellett, baráti segítséggel, vagy éppen édesanyja kegyes hazugságával, de minden randevúra elment. Miközben egyre jobban megismerték a másik lelkivilágát, rájöttek, hogy sok-sok közös tulajdonságuk van. Azonosan gondolkodnak a jövőbeni tervekről, mindketten családról, sőt több gyermekről álmodnak.

A mélyen megindító beszélgetésekből szerelem lett. Ez a varázslatos érzés, akárcsak a kikelet, úgy kellett már a két fiatalnak! Viki és Laci, mint a pillangó, úgy repkedtek a boldogságtól. Tudták azonban, hogy kapcsolatukért keményen meg kell küzdeniük, hiszen el kell fogadtatniuk ezt az új helyzetet mindkettejük szüleivel. Míg főhősnőnket ugyebár az apja féltette a fiútól, addig a szerelmes lovag életét az édesanyja igyekezett megnehezíteni. Laci édesanyja ugyanis ellenfelet látott Vikiben, egészen pontosan azt a nőt, aki elveszi tőle a fiát.

A szülők végül jobb belátásra tértek és belátták, hogy felesleges a fiatalok boldogságának útjába állni, mert ők ketten elválaszthatatlanok. A pár 2009-ben mondta ki a boldogító igent. Szerelmük egy pillanatra sem hunyt ki. Az esküvő után a friss házasok Viki szülői házába költöztek. Amíg Viki munka mellett diplomát szerzett, addig férje, Laci éjt nappallá téve dolgozott, hogy megvalósíthassák következő álmukat: a gyermekvállalást.

A gólya azonban sehogyan sem akart bekopogtatni hozzájuk. Orvostól orvosig, vizsgálatról vizsgálatra jártak, hogy kiderüljön, vajon miért nem nézhetnek szülői örömök elé? Az eredmények azt mutatták, hogy a babavállalásnak egyikük részéről sincs egészségügyi, biológiai oka.

Viki ezt megtudva méginkább tudatos lett: egészséges életmódra váltott, rengeteg gyümölcsöt, zöldséget evett, sétált a parkban, időnként megpihent a közeli padon, várva az alkonyatot. Miközben hazafelé lépkedett, lelkében a „miért”-ekre keresgélve a válaszokat, megpillantott egy fiatal apát és anyát, akik ikerbabáikat tologatva kacagtak a boldogságtól. Az idillikus jelenetben nagyítóval sem lehetett volna hibát találni és Viki nem is kereste azokat.

Őrlődött csupán, hogy nekik megadatik-e valaha a semmihez sem hasonlítható boldogság? Viki titkon attól rettegett, hogy egy napon elhagyja őt Laci, amiért nem tudja megadni neki azt, amire a legjobban vágyik.

Elhagyásról, szakításról azonban szó sem lehetett. Elhatározták, hogy a végsőkig küzdeni fognak együtt – egymásért – és egy (vagy több) babáért. Még az esetleges örökbefogadás lehetőségétől sem zárkóztak el.

Egy szép napon, amikor odakint madarak csicseregtek, megcsörrent a telefon. A vonal túlsó végén a lány orvosa volt, aki az inszeminációs eljárást javasolta neki(k).

Miután Laci és Viki átbeszélték a lehetőséget, mérlegeltek és arra jutottak: megpróbálják!

Az első beavatkozás kudarca sem tántorította el őket, mert hittek, mertek, szerettek.

2013-ban egy varázslatos áprilisi napon Viki és Laci boldogan konstatálta: Szülők lesznek. Pár hét múlva az is kiderült, hogy ennek az oly hosszú és rögös utat bejáró párnak ikrei lesznek. Viki terhessége, hála a gondos orvosi felügyeletnek, zökkenőmentes volt.

2013. decemberében megszülettek az ikrek, egy kisfiú és egy kislány. Álomból valóság lett, Vikiből és Laciból pedig Anya és Apa.