Csatlakozz te is!

  Minden fehér körülöttem, nem hallok és látok semmit. Minden olyan nyugodtnak tűnik, én még sem érzem magam annak a mellkasom fáj és félek. Előttem egy kicsi gyönyörű azúrkék pillangó repül el, arany vonalat  húzva maga után. Elmegy mellettem, valami azt súgta, hogy menjek utána lassan lépkedtem mögötte, a táj változik körülöttem egyre sötétebb van a pillangó egyre távolabb van tőlem, futni kezdek, de nem kerülök közelebb hozzá, minden fény eltűnt csak a sötétség vesz körül, a pánik kezd eluralkodni rajtam. Kezeimet a füleimre helyeztem, térdeimet felhúztam az államig éreztem, hogy a szemeim elkezdtek égni a sírás kerülget. 

- Heheheh - édesen ismerős kacagás ütötte meg a fülem a távolból, körülnézek hogy honnan jöhet, mögöttem egy kis rózsaszín fényt pillantok meg - heheheh - megint hallottam, a kezemet kinyújtottam a fény felé, egyre közelebb jött, már csak hunyorogni tudtam olyan fényes volt végül becsuktam a szemem mert nem bírtam már tovább. - Ááááááá!!

  A nagy sikoltásra kinyitottam a szemem, a pulzusom az egekben, éreztem, hogy a ruhám átázott az izzadságtól a légzésem is szapora volt, mikor körülnéztem az ágyamban találtam magam - Csak egy álom - mondtam magamnak. Felkeltem az ágyból és kimentem a konyhába, vízre volt szükségem szomjas voltam de nagyon. A mikrón megnéztem az időt, 03:16-ot mutatott még volt két órám. Vissza fekszem, kell az a két óra, bementem a szobámba és lefeküdtem. 

  A telefonom megcsörrent a konyha pulton, oda mentem és felvettem.

-Helló?-szóltam bele.

-Tegnap egész végig téged kerestelek! Hol voltál?- még mindig elgondolkodok hogy lehet valakinek ilyen jó hangja, bárcsak az enyémnek tudhatnám. Szívesen kelnék erre a hangra minden reggel, persze nem ezzel a mondattal hanem inkább valami ilyesmivel " Jó reggelt édesem!" vagy " Hogy aludtál ma?" kár, hogy ez álom marad de azért jó lenne.

-Neked is jó reggelt Kolos! Köszi én jól vagyok, és te? - próbáltam mézédes hangon beszállni, de nem nagyon sikerült. Ezt még gyakoroljuk.

-Kösz jól. Hol voltál tegnap? Hívtalak-kérdezte meg ismét.

-Dolgoztam?-kérdeztem vissza kicsit furán, hol máshol lettem volna?

-Ezért nem vetted fel?- ingerült volt, nagyon, de miért rám? Nem csináltam vele semmi rosszat!

-Itthon voltam. Miután végeztünk haza jöttem, lefürödtem, ettem és lefeküdtem aludni. Mit akarsz még tudni?-kérdeztem.

-Semmit,csak érdekelt miért nem tudtalak elérni- valami furcsa volt a hangjában,de nem tudom mi.

-Hát, akkor bocsi, hogy nem értél el. nagyon fáradt voltam ezért lefeküdtem.

- Értem, találkozzuk most a parkban, a szokásos padunknál.- ééés már le is tette. Megkérdezni se volt időm, hogy miért. El se hiszem, hogy még mindig barátok vagyunk, még enni sincs időm, megfogtam egy gyümölcsöt a tálból és elindultam. 

  A padunkhoz érve elfogott a nosztalgia, itt találkoztunk először, mikor még mindketten kicsik voltunk. Ő a padon ült én meg fejbe dobtam egy fagyival, hogy miért azt a mai napig nem tudom, de ezután elkezdett kergetni és össze barátkoztunk. Minden nap kijöttünk ide játszani és beszélgetni, de rég volt. Éreztem, hogy mosolygok jó érzés volt egy vidám emlék alatt madár csicsergést hallani. Kár, hogy nem csak vidám emlékek kötnek ehez a padhoz.

-Mit mosolyogsz magadban? Hülyének fognak nézni az emberek.- megfordultam, Kolos napbarnított bőrével és azzal az iszonyú aranyos mosolyával lépdelt felém. A mellette elhaladó nők mind megbámulták, mint mindig.

-Nem zavar, ha hülyének néznek, úgy sem ismerem őket. Akik meg ismernek úgy is tudják, hogy az vagyok.- vissza mosolyogtam rá oda mentem megölelni,- még minidig jobban érdekelnek a fiúk mint a lányok? - kérdeztem tőle mikor kicsit elhúzódtam.

-Hahahaha! Bocsi, hogy kiábrándítalak de igen.-aranyos volt mint mindig. Sosem tudtam rá haragudni és ő sem rám, ezért volt furcsa a mostani helyzet, még akkor sem haragudott rám mikor egy nagyítót széttörtem a fején.

-Na miért hívtál ide? Valami rosszat tettem ezért kerestél?-kérdeztem halkan és félénken.

-Rosszat? Te? Dehogy-most még szélesebben mosolygott mint az előbb. Hirtelen könnyek kezdtek hullani a szeméből oda jött csókot nyomott a homlokomra és ezt mondta:- Megtalálták!-mondta és még jobban sírt. Éreztem, hogy könnyek gurulnak végig az arcomon a szívem egy másodpercre kihagyott a torkom elszorult, zokogásba törtem ki annyira boldog voltam. 

-Anya?- a lemenő nap alkonyában és a kikelet eljövetelében ez a hang volt nekem a vég és az új kezdet. Mikor megfordultam ott állt előttem élet nagyságban az én egyetlen kislányom. A térdeim felmondták a szolgálatot és lerogytam a földre az én kincsem rohant hozzám mikor megöleltem úgy éreztem újra teljes vagyok és nem akarom, hogy ez még egyszer megtörténjen velem vagy mással.