Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
Tavaszi történetíró verseny - pályaművek

Ezüstösen csillogó szemű

2017.05.01. 11:00, Lakatos Valentina

Ő ki nekem a világot jelenti, nap mint nap a halál arcába kacag. Minden nap várja az alkonyatot, hogy gyönyörű ezüstösen csillámló szemei megpihenjenek. Álom síkon vándorló elméje meg látogat. Álom világom melyben meg jelent ismerős képet fest. Ő csak ül a padon és hallgat. A hajnali kikelet csicsergő hangja hallatszik .Miközben nézem öt röpke gondolat foszlányok jutnak eszembe . Mi vagyok neked ? Mit érzel ? Látsz engem vagy csak én látlak ? Ez csak én képzelem ? Attól a naptól kezdve minden reggel ébredéskor ez a kép el szál mint egy pillangó . Álmaimban visszatér mintha csak
lelked kisértene. Hallasz itt vagy még ? Vagy magam képzelek ? Kórházi ágyad üres szobád fehér falán csillog a fény mint mikor még ott voltál . Ennyire utálsz hogy engem kisértesz ilyen sok fájdalmat okoztam? Előttem lépked képed minden nap . Tudtad hogy nem vagyok egyedül ? Vajon észre veted és ezért kisértesz? Kíváncsi vagy rá? Bár még itt lenél és láthatnád .Én magam vinném hozzád hogy be mutassam neked . S , te hatalmas szívből jövő mosolyoddal fogadnád. Ha meg születik is itt leszel ? Vigyázni fogsz rá vagy más célból vagy itt ? Miután végig futottak eme gondolatok agyamon . Hirtelen fel búkant mellettem régi barátom Anna. Amit látom keresgél valamit majd felém fordul nagy mosollyal arcán és így szol: Gyümölcs csak is neked. Meglepődtem ilyen kedves lenne vagy csak sejti az állapotom ? Nem tudom hogy honnan tudhatná nem mondtam el senkinek .Nagy szemeivel úgy bámult rám mint ha nagyítóval olvasta volna a nagyon pici betűs szöveget . Félelmetes volt számomra látni hogy egyik jó barátom arca hirtelen a gyanúsítóan és furcsán bámult rám. Mosolyogva el fogattam a gyümölcsöt és haza felé vettem az irányt . Egyenesen sétáltam át az utcán mikor valami nagy fékezésre lettem figyelmes . A következő pillanatban már arra lettem figyelmes hogy a lábaimnál fekszik egy nő ugyan olyan ruhája van mint nekem. Ki érnek a mentők próbálók nekik szólni de észre sem vesznek oda mennek a földön fekvő nőhöz és azt mondja a mentős : Halál pontos ideje hétfő 13:54 . Várandós kismama volt. Amint ezt kimondta és felemelték a nőt láttam az arcom vagyis az övét mert az én voltam. Alig 35 évesen várandósan jön el életem alkonya . Hát ere akartál figyelmeztetni én ezüstösen csillogó szemű kis fiam.

Még nincs hozzászólás.
 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments