|
Magány az őszben
Magány az.őszben .Hüvös volt már az idő.Elfért már a nagykabát. A templom harangja is elütötte rég az 5 órát.Az égen vándormadár sereg szállt hangos kiabálással igyekeztek melegebb éghajlat felé.Fázósan huztam össze a kabátom.Gyalogosan igyekeztem valahova.az utcákat róttam egyiket a másik után az egyik kihalt utca soron gyümölcsös sor húzódott rothadó gyümölcs szaga terjengett...Kósza fellegek rohantak az esőt sejtető égbolton .Úgy éreztem meg kell állnom, lábaim sajogtak .Régóta róttam már az utat.Nem akartam még haza menni.csak az üres szoba várt sok fájó emlékkel .Rég el ment már kit szerettem ..Egy üresen álló kis pad állt a közelben ,rozsda színű levelekkel be takarva .Lesepertem és le ültem A távolban.elsuhanó fényeket figyeltem.gondolataim messze el kalandoztak .Egyszer csak egy kislány áll meg mellettem kendő nyakában kis kabátja nagyobb volt mint ő. úgy didereg mint egy kis cica gondoltam ...Kis kezében palacsinta ,,kérsz? ..mondta halkan ..lekvár is van rajta ,,finom..Egyik felét ide adta a másik felét el majszolta ..Egyedül volt ő is szülei még nem értek haza a munkából.Egy tömblakásba.laktak ....Elkísértem a házig ,szeme csillogott örült ma ő se volt egyedül .Nekem is melegség járta át a szívemet.és boldogan igyekeztem haza .Ma.én se éreztem magányosnak.magam.Mégis szép volt ez az október végi.délután.....
írta: LÉBER GÉZÁNÉ
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások