Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
Nyári történetek
Nyári történetek : Különös nap

Különös nap


Egyszerűen nem értem mi lehet velem. Szeretem a fekete színt, inkább a sötétben szeretek lenni, az iskolát gyűlölöm és ma mégis.. Mégis mikor felkeltem vártam a mai iskolanapot és színes ruhában indultam útnak. Hogy lehet ez? - Kérdeztem Marie barátnőmtől, aki ezt a választ adta nekem: 
 
- Ali, te mindig is ilyen voltál. Mi ütött beléd? 
 
Csak pislogni tudtam. Én egy ízig - vérig goth lánynak születtem. Ezt ő is nagyon jól tudja, hiszen évek óta a legjobb barátnőm és igaz, hogy különbözünk (ő a félénk, csinos lány.. én pedig a gonosz, merész csaj), de ettől vagyunk olyan jó barátnők. És most azt állítja, hogy ez én vagyok? Egy életvidám, rózsaszínködben bolyongó csaj? Ha jól emlékszem ma még a szüleim sem fújták a hülyeségeiket, örültek nekem és puszival indítottak útnak. Sosem csináltak ilyet. Szerintem álmodom. Azaz rémálmodom. 

Én mindig rossz kislány voltam, emlékszem amikor a nagy melegben az elsőéveseket leöntöttük vízzel, majd jókat nevettünk azon, hogy sipákolnak. Vagy, hogy a hidegben, amikor esett az eső és kisebb szellők túrták össze a hajam, nem nyavajogtam. Ha rágondolok, hogy most ilyeneket művelhetnék.. kiráz a hideg és menten sírva fakadok. Mitől lehet ez? Teljesen felfordult az életem, de fogalmam nincs mitől és senki sem veszi észre rajtam ezt a hatalmas változást. Miért??? 
 
Várjunk csak. Végig gondolva a tegnapi napomat. Mi is történt? Reggel felkeltem és azt hiszem, hogy már megint a szüleimnek panaszkodtam, hogy mennyire utálom az iskolát, szeretnék magántanuló lenni, vagy egyáltalán be se járni arra a nyomorult helyre. A tanáraim sem szeretnek, mindig csak szivatnak. Bár az is igaz, hogy én sem vagyok piskóta számukra. Volt, amikor kiküldtek az óráról a beszélgetéseim miatt, vagy olyan is akadt, hogy én nem mentem be. Na meg fel is függesztettek pár napra. Igazolatlan hiányzásaim száma is meghaladja a 70 - et. Lényegtelen. Tovább agyalok. 

A kis balhéink ellenére imádtam az anyukámat, ha nem palacsintával, akkor finomságokkal várt reggelire. Tegnap dinnyét majszoltam. Miután megreggeliztem felmentem a szobámba, hogy gyorsan összeszedjem a holmijaimat és induljak az iskolába. Azt mondta az igazgatónő, hogy ha még egyszer elkések, akkor tovább bent kell maradjak és tanulhatok még plusz két órát. Tudja, hogy a felfüggesztéssel csak nekem okoz örömet, úgyhogy ezzel büntet. Tükörbe néztem, megfésültem hosszú, fekete fürtjeimet, felvettem a legdögösebb fekete ruhám, kihúztam a szemeimet és indultam is. Az iskolába persze semmi érdekes nem volt. Marievel szokás szerint próbáltuk elütni az időt, beszélgettünk, hülyéskedtünk és szivattuk a többieket. Nem olyan félénk lány ő, csak én bajosabb vagyok. Ő pedig jóban rosszban velem tart, de őt még egyszer sem kapták rajta rosszaságon. Nem is értik, miért lóg velem.

Amikor végre hazafelé sétáltunk, összefutottunk egy rég nem látott ismerőssel, Tobyval. Megkérdezte, nincs - e kedvünk éjfélkor a temetőbe elmenni és ott egy kis szellemidézést véghez vinni. Marie nem akart elmenni, de én igent mondtam. Ahhoz képest, ahogy régen kinézett, most teljesen megváltozott. A szeme ki volt festve, ezt anno gyűlölte. A haja maradt fekete, ami írtó dögössé tette mindig. Viszont az, hogy aranysárga nadrág és szürke Marilyn Mansonos póló volt rajta, kicsit meglepett. Amikor utoljára láttam szakadt farmer és motoros dzsekit viselt. Imádta ezeket a szerkókat, de én mindig mondtam neki, hogy szarul áll rajta. A sötét dolgok, a mágia, a rituálé és a szelleműzés mindig is izgatta a fantáziám. Ezt tudta jól. Imádom a kalandokat és így gondoltam egyet, kimásztam az ablakomon és elindultam. A szüleimnek egy szót sem szóltam, hiszen tudtam mi lett volna a válaszuk. Egyértelmű, NEM!  
 
Azonban innentől kezdve semmire sem emlékszem. Az iskola egyik szünetében megkérdeztem Mariet, hogy tegnap óta látta - e Tobyt, mert szeretnék vele beszélni. Hogy mi volt a válasz? 

- Ali miért kérdezel tőlem badarságokat? A srác már rég meghalt.

Ledöbbentem. Nem tudtam mi történt velem. Egy teljesen másik világba keveredtem.

Akaratlanul is kicsúszott a számon, hogy: 
- Igen, igazad van, sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. 
 
Marie pedig megszólalt: 
- Ali, nincs kedved kimenni a strandra? Napoznánk és fagyit nyalnánk? 
 
Azt akartam válaszolni, hogy egyáltalán nem szeretem ezeket a dolgokat, de valami nem engedte és válaszul ezt adtam: 
- Honnan tudtad, mire vágyom? 
 
Teljesen összetörtem belül, Ali voltam, de mégis más. A lelkem ugyan az, de nem vagyok a magam ura. Mi történt tegnap este?

írta: ENN

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments