|
Most nehéz
Itt, fent a hegyen, most nehéz az élet. Lassan jön a hideg tél, mely hideg, hűvös szelet hoz. Bizony a fűtőtestnek nem szabad elromolni, mert akkor megfagyunk.
Kimentünk egy páran a téli időjárásba, hogy szétnézünk a terepen. Feltérképeztük, de láttuk, hogy nem sokra megyünk, így gyorsan visszasiettünk a meleg szobába. Bizony, kint már olyan hideg volt, hogy dideregtünk, ha nem ültünk a kandalló mellé.
Idősebb Bátyánk, látta, hogy fázunk és helyet csinált nekünk. Szerencsére olyan kandallót alkottunk, ami a szoba közepén volt, és le lehetett ülni a padkára. Jó, hogy Édesanyánk előre bekészítette az enni való a verembe. Ami a ház egyik oldalfalnál volt található, jó nagy, hogy sok étel befért. Házunk egyik sarka úgy volt kialakítva, hogy élő állatok is voltak bent. Velünk éltek, addig, míg el nem fogyasztattuk őket. Ők ezt a cél szolgálják, sajnáltuk, hogy páran nem élték meg a várva várt Tavaszt, de itt fent a zord hegyen életbe kell maradnunk.
Nem sok állatott hoztunk fel, inkább szárnyasokat: hat pár csirke, két pár pulyka, három pár liba. Csirkéket csak azért, hogy legyen tojás. Édesanyánk szeretett főzni, még itt is. Megkérdezte, hogy KI mit szeretne enni? De, hozzá tette, ha megvan az ételhez minden, akkor megcsinálja. Testvéreim olyanokat kértek, hogy mákos bejgli, rakott tészta, paradicsomleves, sült krumpli. Hozzám fordult.
- - Hát, Te kisfiam mit szeretnél enni holnap?
- - Édesanyám, csak egy tál nokedlid csináljon nekem. Arra vágyom.
Gondolkodott, elkészítem, mert van hozzá minden. Így mindenki ezt kapta másnap ebédre, uborkával.
Telt az idő. Nehezen, de át vészeltük a hideg telet. Az ételünk, és, a fánk fogy tán volt. Spórolni kellett, a fával. Tudtuk, hogy ha fogy a fánk, akkor hamarosan jön a Tavasz.
Figyelmesen hallgatóztunk és, monoton kopogást hallottunk a tetőn.
Eső, végre eső. Tavasz van, gyorsan kitártuk az ablakokat, hogy jöjjön be a tavaszi fény, a sötét szobába. Különben ezt a megmarad állataink is jelezték, nyugtalanak voltak. Őket is kiengedtük a szabadba, hogy mozogjanak. Meg is hálálták hangosan saját nyelvükön köszöntötték a szép Napos, de még kicsit hideg időt. Este már bent voltunk a házba, mert még nem tudtunk lemenni a tanyánkra, ami lent a völgybe volt, mert vízben állt. Épp betakaróztam, mikor a tücsök hangjára lettem figyelmes. Ciripelt.
Csak nekem zenél. Így, már biztos voltam a jó időben. Dallamára, lassan elaludtam. Kikeletkor, ragyogó Nap fényét éreztem a takarón át. Felültem, hogy felhúzzam a csizmámat, és az egyik csizmám megemelkedett. Egy kupac föld tolta fel. Boldog voltam, nem bántottam a földtúrást. Testvéreim mondták, hogy nyomd vissza, mert fel fog jönni az, az állat, aki ezt csinálta. Ezt elutasítottam, és közöltem, hogy már lassan lemehetünk a tanyára, mert ha a vakond itt, ezt csinálta, akkor már lent nincsen víz. Megállapításomat, Édesanyánk is jóváhagyta.
Lefelé menet a tölgyfaerdőn áthaladva, a lenti tóban színarany halacskák úsztak.
Mindannyian csak ámultunk, és bámultunk, hogy milyen változást hozott az idei Tavasz. Ilyet, még Édesanyánk se látott.
Messziről egy kellemes hang ütötte meg a fülünket, halkan, de szépen énekelt. Édesanyánk megállt, és halkan, mondta nekünk.
Gyerekek, megjött Édesapátok, menjetek elé, és üdvözöljétek.
Édeseim szólt Apánk, és átölelt Minket. A telet nekem is nehéz volt átélnem, nélkületek, de most már itt vagytok Nekünk. Édesanyátokkal vigyázunk rátok.
Folytattunk utunkat a tanya felé, és ott éltünk hosszú éveken át. Együtt.
írta: Kálmán Miklós Bossányi
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Sajnos itt is több helyesírási, elírási hiba található, ezekre érdemes jobban odafigyelni legközelebb. Tetszik, hogy ennyi különböző történetet sikerült kiagyalnod ugyanazokból a szavakból. :)