|
Különleges virág
Távolból egy éles hang hallatszik. Egy nevet kiabál. Géza, jobban figyel, s jól hallja a nevet.
- Nokedli, Nokedli! Gyere már!
Felismerte a hangot, ez egy gyermekhang, kislányáé, Gizikéé.
Siet a hang irányába, mert érzi, hogy veszélyben van kislánya. Hűvös, kegyetlenül hideg szél fúj, szinte lehet hallani, hogy süvít. A gyermek továbbra is hívja kiskutyáját.
Géza, látja, hogy Gizike a szakadék szélén a tölgyfa egyik ágán, ami a szakadék fölé nyúlik, hogy ne ijessze, meg gyermekét nem mer kiabálni, hogy kapaszkodjon.
Óvatosan közelíti meg Gizikét, nyújtja kezét a kislány felé, és lehúzza az ágról. Evvel megmenekült.
- Apa, a kiskutyám még ott van.
- Látom, mindjárt felemelem, és őt megmentem.
Hazafelé, Gizike Édesapjának monoton meséli, hogy kiskutyája hogyan került oda ahová Ő nem tudod lemenni.
- Kisleányom, már annyiszor elmesélted, hogy a könyökömön jön ki. Szinte, már kívülről tudom.
- Jó, Apa, akkor már nem mondom. Megnézhetem a könyököd?
- Miért?
- Csak azért, mert megnézem, hogy hol jön ki a mese.
Géza, csak nevetett egy nagyot. Ez, csak afféle mondás, ha Valaki sokat ismétel valamit, akkor arra mondják.
- Érted?
- Igen, értem.
Akkor menjünk haza. Picit siessünk, mert látod, mindjárt esni fog, és nem szeretnénk megázni.
Kis lábával hirtelen megbotlik Gizike. A talaj megemelkedett, és egy földkupac magasodott ki.
Visszamentek, hogy megnézzék, hogy mi van alatta. Lekotorták a tetejét, s lám csodát láttak. A fagyökere, egy színarany darabot emelt ki a földből.
Lányom, most már nem kell kuporgatnunk, meg kapsz mindent, amit kértél, Tőlünk.
- Tudod, mit találtál?
- Nem.
- Nemesfémet, Gizike. Evvel nagyon sok pénzt kapunk, ha elviszem, Józsi bácsihoz, aki beváltja nekünk.
Szerencséjükre hamar haza értek, így csak a lakásban hallották, az eső cseppek csendes kopogását a tetőn.
- Apa, apa kint a csirke elázik.
- Ne, aggódj, kislányom, meg fogja találni a helyét, és nem fog elázni.
- Gyere, feküdjünk le, és holnap meglátogatjuk Anyát az üdülőhelyén.
- Jó.
Másnap kikeletkor, látta Gizike, hogy a ház körül minden kizöldült. Gyorsan kinyitotta az ajtót, és kiszalad, hogy megnézze a rétet. Csodálkozott, mert ilyet még nem látott, minden zöld, és minden virág kinyílt. Réten a színek pompáztak. Boldog volt, így Édesanyjának szedet egy csokorkülönböző virágot.
Amikor letépte a harangvirágot, valami furát érzett, mert a virág zenélt. Füléhez tette, és hallotta a kellemes dallamot. Meg ismételte, és újra hallotta.
Futott, Édesapjához, hogy megmutassa, a harangvirágot.
- Apa, Apa, nézd, milyen virág van.
- Látom, szép.
- Tudod, mit csinál a virág.
- Ha, elmondod, tudni fogom.
- Hallgasd.
- Nem hallok semmit.
Kislány a füléhez tette, és kellemes dallamot hallott.
- Most hallgasd!
- Most semmi hallok semmit. Akkor csak ezt Te hallod, Gizi. Szerencsés vagy.
- Vigyázz rá.
- Apa, gyere, vigyük Anyához, hogy Ő, is hallja.
- Rendben, menjünk.
Apa, és kisleánya, aki öt éves volt, tele fantáziával, elindultak az üdülő helyre.
írta: Kálmán Miklós Bossányi
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
"Gizike a szakadék szélén a tölgyfa egyik ágán" – de mit csinál?
Akad pár helyesírási, elírási hiba is, pl.: Nem tudod lemenni – nem tudott lemenni. Kicsit darabosnak érzem a történetet, de azért nem volt rossz. Amit még el tudtam volna képzelni csattanónak: a kislány a "könyökömön jön ki" mondással valamiképp visszavághatott volna a történet végén. :)