Ha szeretnél nevezni a Versíró versenyre,
dobd be ide a verseket aze-mail címeddel és neveddel együtt.
Ha nem szeretnéd közszemlére tenni a munkádat,
küldd el a webmester@gportal.hu címre.
Tehergépkocsin utazik krinolin mely régóta romlott,
az állatkertbe jó lesz úgyis a panda elméje bomlott.
Azt gondolná az ember alacsony ez a lény,
ne feledjük milyen magas felállva ez maga tény.
Vörösre kéne a festeni a bundáját ami feketén fehér,
s ha belenéz a tükörbe az a pillanat mindent megér.
De bűzös mert bekakált miközben játszotta az agyát,
ilyenkor a végterméket felszedi az ember s a lapát.
De.Csitt egy csengő zenéje szólal meg hirtelen.
S a fekete fehér panda napja nem lesz már színtelen.
Finom étel a krinolin,
mégis kiköpi a panda.
Alacsony benne a kalória érték,
nehogy vörös bundára menjen a mérték.
Alóla kiszedi a trágyát a lapát,
ám ő félelmében összepisili magát.
Csengő szóra két lábra s fürkészi az eget,
nem gondolná az ember e nagy mamlasz
birkózni is szeret.
Egy szép nyári éjszakán duruzsol két panda,
Vajon a "Barátok közt"-be mért jött vissza Vanda?
Felsikolt a csengő, úgy mint egy csöppnyi csecsemő,
Meghozták a krinolint! - szól a két szőrös fecsegő,
Vörösben virít a futár, alacsony a fizuja,
Mit ne mondjak, ráférne már egy bratos frizura,
Borravalója egy púpos lapátnyi jóindulat,
Jó étvágyat mindenkinek, és az este indulhat!
Pandafalván meghirdették a Krinolin serleget,
És a pultnál kuponok fejében adnak serbetet,
Az asztalon zöld, pityu alatt vörös posztó,
Pókert játszunk, és Mariska néni lesz az osztó,
Egyre alacsonyabb előttem a zsetonoszlop,
Csengő csörög akkor, mikor mindenkit kifosztok,
Nyerő szériánkban lapáttal toljuk a téteket,
És győzelmi lakomában fogyasztjuk az étkeket,
Első helyezett a Jóska, jutalma egy traktor
Dudálhat és pöfékelhet minden reggel hatkor,
Szerény személyem utolsó, lírában van toppon,
És ha úgy értékelik nem én maradok hoppon.
A néhai muzsikusok újra összeállnak,
Egy színpadon mutatkozik a sok böszme állat,
Alacsony az IQ szint, és magas a mérce,
A zenekar menedzsere nem más, mint a jérce.
Hosszú a sor, van egy pikolózó panda,
Az ő hozzáértésétől lesz profi a banda,
Társa a sajnálatra méltó farkas flótás,
Kis jóindulattal sem mondható, hogy ő nótás.
Mellettük nagy elánnal hegedül a bika,
A kürtöt elcsente előle a bölömbika,
Egy rusnya kiskacsán vörös színű krinolin,
Hallatszik, hogy a hangja szárad még a fregolin.
Egy dingó dobot dönget lapátokkal,
Ezt a cirkuszt nem hagyhatjátok ki apátokkal,
cintányér csing ling ling, csing ling ling száncsengő,
Nézzed csak rákötve Rudolfra száz csengő.
Hát így épülne fel a csipet csapat,
Ki a garázsban próbákon heavy metalt csapat,
Turnéjukon bejárjak a kertkerekséget,
De még elvétve sem látnak sehol
közönséget.
Vörös versek versenyben, vendetta, védett verzió,
Varázslatos vakolat, vakon vigyorog, verejtékes vontató,
Ez nem olyan szleng, mint a krinolin, ez bedurrant, mint a 'dinamit',
Mi ez a sok bugyuta rím, mit nem kapott a Caprio 'Di, na mit'?
Tegnap sajnos hozzávágtam a pandád'hoz egy lapátot',
Két perc múlva arra figyelek fel, hogy a pandád 'hoz egy lapátot'.
Alacsony termetemmel sajnos nem érem fel a 'csengőt',
Mint amikor a Barátok közt-be Linda rájött, hogy kereste a 'Cheng Őt'.
Alacsonyan szállnak a felhők,
Felettük vörösen tűz a nap,
Fáradt bácsi a padon ülve
Egy lapátot szorongat.
Néni bent a konyhájában
krinolinban mosogat,
Jön a postás, s két kezével
Épp a csengőt nyomkodja....
Futna néni,nyitná ajtót,
Krinolinja beakad,
Szegény postás időt vesztve,
Pandás lapot, ládájába bedobja.
Ennyi volt a sztorim mára,
Szerintem még sok is volt!
Hogyha tetszett, hogyha nem,
Az én versem ennyit mond!
Történt egy Kínai falucskában világra jött egy kicsi Panda.
Egy különleges állatka.
Mindenki csak őt csodálta.
Vörös volt az állat színe, krinolin lett a kicsi neve.
Az alacsony Yuan szeretettel etette.
Csengő szól, Yuan siet, lapát a kezében.
Ásni kell, hogy a kicsi jól érezze magát a ketrecben.
Ritkaság
Látod, hogy milyen szép a kicsi színe.
Élmény lenni vele.
Kíváncsi szemek őket nézik, az fotózást az állatok élvezik.
Vörös Panda ritkaság.
Ugye, hogy színpompás az állatvilág!
Csilingelő csengő hangja messze száll, hírül adja, hogy mily szép az állatokkal e táj.
Alacsony ember kezében a lapát, homokot feldobja, s a szél viszi tovább.
Lyukas már a kerítés, hisz krinolinból van az egész.
Kicsi ember megcsinálja, hisz az állatikat a mezőről visszavárja.
Verset írni
Szép verset nehéz írni.
Vörös tüneménnyel nem könnyű élni.
Pláne, ha Panda a kölyök.
Látod, itt már rögtönözők.
Kitűnik az apróság színe,
félelmet kelt mindenkibe.
Krinolin a kedvenc étele.
Kis lapát van a kezébe.
Furán néz rám a kicsi gyermek.
Csengő szó, hív, s már hozzá megyek.
Biztos elbújt, nem látom.
Alacsony termete lám, ott van a faágon.
Gondolkodó
Szél fúj.
Csengő dallama messze hallatszik.
Kicsi Panda vizet iszik.
Vörös bort inna, de a csapot nem éri fel.
Lapát a kezében, így sem éri el.
Ő még alacsony.
Hosszan gondolkodik.
Mérgében krinolint eszik.
Csapot elérte, mert kis létrára állt,
így már csurran-cseppen az, amit megkívánt.
Találka.
Kicsi állat nagyon szép.
Színe vörös, de még épp.
Dühöng, toporzékol, s, mérges.
Különleges, mert lapát van a nevében.
Csengő csilingel, gyorsan öltözik, hogy így legyen feszes.
Szépnek kell lennie, meghívott kapott az estére.
Ott találkozik a két Panda kölyök.
Még, nem ismert társa Alacsony,
de szerelmük immár őrök.
Elmentek hát vacsorázni a közeli étterembe,
úgy hozta sorsuk, hogy beültek egy kétszemélyes ketrecbe.
Család.
Valaha a száraz földön élt egy család.
Egy népes Panda család.
Kunyhóban éltek, még azt kérdet, hogy mit ettek?
Elmondom hát Neked.
Krinolint, mert szerették a különlegességet.
Egyik kölyök fura volt, színe időnként vörösre váltott.
De, csak akkor, ha lapáttal dogozott.
Alacsony termete, nem okozott gondot a fenyőfák alatt.
Jártában – keltében a fára akasztott csengő, időnként megszólalt.
Néha a kölyök csodálkozott, hogy miért nincs itt a barátja, kivel múltkor ásott.
De, elfogadta ezt a tény, kicsit morfondírozott, és tovább dolgozott.
Utolsó
Állatkák sivatagban bandukolnak.
Vezetőjük egy puma, aki krinolin névre hallgat, nem nekik, hanem másnak.
Nem sietnek, még is félve mendegélnek.
Forróság van, így a sarki kocsmába betérnek.
Csengő jelez, ha megjön a csapat, kevés az ülőhely, sokan állhatnak.
Van köztük egy medve, nem is magas, hanem, kicsi alacsony alkat.
Lapát a kézben, hangya ássa a homokot.
Nem gondolkodik, de még is nagyon boldog.
Panda, hívja a többieket, gyertek, üljetek le, s igyunk egyet.
Kocsmáros tölts vörös bort mindenkinek
Janó mondja, a jó virsli roppan, dagadnia szabad,
Cukri-mukri hozzáteszi, ha az alapanyag malac!
SONY hifim kimúlt - írja Lali, segíts nekem, kincsem!
Jön a válasz Olitól, hát, drága barátom, ötletem sincsen.
Gőgös Gúnár Gedeon, kéne egy link, de szaporán!
Egy szeánszon a kalap, átrepült a szobán.
Kesereg egy tizenéves: a csávó engem stíröl.
Kinek van meg dévédén a szetödi nájt fívör?
Össznépi zsibvásár ez, a mi G-Portálunk,
Jót nevetünk Cukri-mukrin, Olin berosálunk.
Meleg este volt, bálozott az elit,
Bor, édesség, csokoládé és bakelit.
Nők és férfiak hada áramlott,
S megbeszélték, ki s hogyan vezeti az államot.
Nézem a tömeget, körbe cikáz szemem,
Azt az egyet, a Nagy Őt keresem.
Férfiak száza van itt jelen,
Megtalál ma este a szerelem?
Feltűnő a ruhám, vörös krinolin,
Fura szemmel néztek rám a trolin.
Hajam kontyban, s nyakamban arany,
Igyekeztem csodássá tenni magam.
A sarokban állok, kezemben ital,
De ma este nem érem be annyival,
hogy egy alacsony, öregúr képében,
a kezem landoljon egy lapátkézben.
S táncoljak vele, kényszerből – Mi másból?
Az öregurak már rég kifogytak a sármból.
Nézem őket, mosolyom sanda.
Mire is hasonlítanak? Megvan: panda.
Már mennék lassan, de szól a csengő,
Siet a pincér, s utána az úrnő.
Nagy a sürgés-forgás, megmozdul a tömeg,
Együtt siet az ajtóhoz fiatal és öreg.
Követem őket, s az ajtóban lefagyok,
S abban a pillanatban, az egész hall beragyog.
Az ajtóban nem más áll, mint egy ifjú titán,
Úgy érzem, meghallgatták az imám.
Kék szeme csillog, s tekintete rám mered,
Nem érzem se, kezem, se lábam, a testem pedig meleg.
Huncut száját mosolyra húzza,
S önbizalmam, s lényemet egyből porrá zúzza.
Nem néz másra, csak jön felém,
Hamis csillogás játszik a tekintetén.
Megfogja kezem, s mélyen szemembe néz,
S engem elhagy a józan ész.
Nem láttam mást, csak a Szerelmet,
Éreztem, hogy nem kapok kegyelmet.
Zuhanok, túl mély, egy szakadék,
Neked Én, Nekem pedig Te vagy a vég.
Énekeljen sok trubadúr!
Nyávogja millió éji kandúr! Csengő-bongó, dir-dúr
Zenebona fület szúr.
Kis vakond már nem túr,
Csndesedik a Louvre,
Faragómester már nem fúr,
Bált hírdetett mára a nagy úr.
Zúgjon a sok trombita!
Lovakon nem fog kólika,
Várja már úrfi Fórika,
Táncoljon vele Borika. Alacsony kislány, Borika,
Vár vörös hajú Fórika,
Öltözz gyorsan krinolinba,
Eredj eme nagyság karjaiba!
Fórika vezet, Borika táncol,
Induljon a bál! Még a lapát is táncol.
Dalol a muszika, párokat láncol,
De Bori cicája meglepetést fontol. Panda-színű cica ugrik a torncról,
Felébreszti a lányt álmából.
Amaz pedig hazaért a bálból,
Édes-mesés Álomországából.
Kihunytak a fények az éjben,
Csak egy helyiség fürdik fényben.
Urak, hölgyek arra járnak,
A bejárat előtt mind ott állnak.
Van egy hölgy, ruhája vörös bársony,
Szeme gyönyörűsége, mint egy álom.
Arca fehér, mint a porcelán,
Egy baba ez, azt mondanám.
Krinolinja a földet súrolja sebesen,
Lába lépéseit megteszi kecsesen.
Bemennek a terembe, elkezdődik a zene,
Felkéri a hölgyet, számos férfi keze.
De ő csak vár, vár a kiválasztott hercegre,
Nézi a báltermet, a sok embert elveszve.
Éjfélt üt az óra, csengő megszólal,
Erre a terem összes embere megtorpan.
A lány csak nézi az ajtót, de se ki, se be... senki sincs aki felkérje,
Egy kis idő kell még eszméljen.
Feláll, és kiront a teremből, ajtót maga után becsapja,
Úgy érzi itt az ideje, hogy feladja.
Vagy menjen vissza oda ahonnan érkezett?
Várja őt újra lapát és kapa végtelen?
Leül a lépcső legutolsó fokára,
Úgy lesz figyelmes egy csillogó koronára.
Szeme is megcsillan, fel is néz,
Panda tarka lovat, hibátlanul fog egy kéz.
Hisz ez ő! A lány hercege,
Eljött ő. Eljött, hogy elvegye.
Alacsonyan van már a Hold, jön a Nap hogy felváltsa,
Ezzel járt, a herceg és a lány egymásra találása.
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Greff Norberto versei
Tehergépkocsin utazik krinolin mely régóta romlott,
az állatkertbe jó lesz úgyis a panda elméje bomlott.
Azt gondolná az ember alacsony ez a lény,
ne feledjük milyen magas felállva ez maga tény.
Vörösre kéne a festeni a bundáját ami feketén fehér,
s ha belenéz a tükörbe az a pillanat mindent megér.
De bűzös mert bekakált miközben játszotta az agyát,
ilyenkor a végterméket felszedi az ember s a lapát.
De.Csitt egy csengő zenéje szólal meg hirtelen.
S a fekete fehér panda napja nem lesz már színtelen.
Finom étel a krinolin,
mégis kiköpi a panda.
Alacsony benne a kalória érték,
nehogy vörös bundára menjen a mérték.
Alóla kiszedi a trágyát a lapát,
ám ő félelmében összepisili magát.
Csengő szóra két lábra s fürkészi az eget,
nem gondolná az ember e nagy mamlasz
birkózni is szeret.