|
Séta a Rémházban
2013.11.06. 06:12
A barátaimmal fociztunk az udvaron. Bár délután kezdtük a játékot, kezdett sötétedni. Éppen szenteste volt, vagy ahogyan többen ismerik: halloween. Az utcánkban egy nagyon furcsa, kastélyszerű ház volt fellelhető, korhadt gerendákkal erősítve, és jó pár denevér lakott ott bent. Mi csak Rémháznak hívtuk.
Elmerültünk a játékban, egyre inkább szaladtunk az utcán, és kergettük a labdát. Míg végül egy szép lövéssel belőttem a labdánkat a Rémház eleve kitört ablakán. Mindannyian felszisszentük, és tudtuk, hogy a labdának vége. Mindenhonnan vádló tekintetek meredtek rám, én pedig megvontam a vállam.
– Bocsi.
– BOCSI? – kiáltott rám a labda tulajdonosa. – Mi az, hogy bocsi?? Belőtted a drága, értékes bőrlabdámat a Rémházba! Fel tudod ezt fogni? Tudod mit? Most bemész, és kihozod!
– Véletlen volt! – érveltem. – Nem akarok bemenni. – szomorkodtam.
Végül rávettek, bár fogalmam sincs, hogyan. Elkezdtem sétálni a Rémház felé. A gyomrom akkora volt, mint egy pingpong labda, és furcsa, maró érzést éreztem a mellkasomban. Összehúztam magamon a vékony pulcsimat, mert furcsán hideg volt a ház közelében. Nagyon féltem, de amint hátranéztem a barátaimra, erőt vett rajtam a büszkeség, de az ajtó közelében ez hamar elszállt. Óvatosan kinyitottam, számat egy vékony vonallá préseltem. Az ajtó nyikorogva, lassan csúszott arrébb, én pedig beléptem.
– Valaki? – kérdeztem cérnavékony hangon. A néhány megmaradt ablak szörnyen koszos volt, besárgult, a fény nem nagyon tudott áttörni rajta. Viszont a kitört ablakokon besütött a gyenge napfény, így olyan félhomály uralkodott a hatalmas előszobában, ahova érkeztem.
Ösztönösen körbenéztem, és hamarosan kiszúrtam egy kanapé előtt a labdát.
Lassan elindultam, és minden lépésemnél nagyot csikordult a padló.
Hirtelen hatalmasat ugrottam hátra, és velőtrázó sikolyt hallattam. Kezemet a szívemre szorítottam. Egy ajtó csapódott ki. A kereten át lámpafény tódult ki, és a fényben árnyékok mozgolódtak. Talán jobb lett volna, ha csendben maradok.
– Mész valahová? – kérdezte egy olyan mély, reszelős, és ijesztő hang, hogy tudtam, nem lehet emberé. Ezzel egy pillanatban csontos kezet éreztem a vállamon. Odanéztem. Zöld volt. A szívverésem felgyorsult, amikor halálszagú lehelet szállt az orrom felé, és valami a fülembe suttogta:
– Ülj le, ne siess annyira.
Ekkor tört el a mécses, és ijedten hátranéztem, és ismét sikítottam egy hatalmasat. Üveges szemek, sápadt arc, tele sebhelyekkel. Nem emberi, az biztos! Egy mozdulattal lesöpörtem a kezet magamról, és futni kezdtem a labdáért.
A kanapé, ami háttal állt nekem, és a tövében ott csücsült a labda, hirtelen megfordult. Egy vékony, magas emberrel voltam szemben, csak ő éppen ült. Ölébe ejtette a kezét, és én zihálva néztem. Aztán rájöttem valamire; az embernek tök feje volt! Háromszög alakú szemei voltak, cikcakkos szájjal. Abnormálisan vékony kezét felém nyújtotta, és lerántva az ölébe rám zárta hosszú karjait. Szorított, és szorított, én pedig megint felsikítottam.
Nem mondhatom el a barátaimnak, hogy minden mese igaz a Rémházról. Szellemek, élőholtak, patkányok, mozgó tárgyak. Tudom, hogy ez itt teljesen átlagos.
A többiek pedig várhatnak a labdára. Én már ide tartozom, ez a lakhelyem. Sok gyereket láttam még, és ők is olyanok lettek, mint én: szörnyetegek. Átváltoztattak minket.
És amikor újra kinyílik az ajtó, én egy boldog vigyorral az arcomon indulok az új préda felé.
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
- a szenteste december 24-én van, Halloween időpontja: október 31.