|
Eszperente mese
Egyszer, egy tejfeles hetyke, s szerfelett nyegle emberke ment szembe egy remete szerzetessel. Kedve, hej de remek, feje meg lefedve egy kerek nemez cseberrel. Ezt megemelve, egyben egy keze zsebbe rejtve, szemet szembe meresztve, remete fele ezt vetette:
- Ember, mely elveszett szerzet lehetsz te? Zsebed nem lehet tele ezresekkel, sem ezerrel kevesebbel. Eszed sem lehet rengeteg, mert szennyezett fekete mezed szeletekben lengedez, s deresen meredez fejeden szerte rengeteg serte.
E meglett ember csendesen elmenne, mert nem kenyere eme kellemetlen helyzet. De esze rendezett elme, bezzeg pezseg egyre, s ez ellen berzenkedett rendre, s egy feleletet erre megengedett:
- Te nyeszlett, tejfeles gyermek. Hegyes nyelved ne reszeld helyzetemen, mert e jelenben nem fedezheted fel teljes jellememet. Eszem edzettem egyetemen, neveltem gyermekeket, nem egyet - hetet. De egy este elmentem fekete rengetegbe – tegyem lelkem egyenesbe – s keljen egybe egyetlen mennybe ment emberrel. Esztendeje leltem meg helyem, s eszem kenyerem veled, mert ezt lelkemben szertettel megtehetem.
Hetyke emberke nem nevetett erre. Lelke remegett, kedve egyre-egyre emelkedett, mert e remete egyszerre tett rendet benne.
E mese – lehet eszperente – nevel embert, s gyerekemet egyszerre emberszeretetre. Ne feledd Te se – lehet egy ember szemre rendezetlen, s egyben lelke, szeretettel telve lebeghet messze mennyekben. Ez eszme legyen veled reggel-este.
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
- szavak száma: pipa (205)
- kötelező szavak: pipa
Nagyon szép és tanulságos, köszönjük! :)