|
Szerelmem emléke
Egyszer egy este én – Bebe - néztem e fekete tengert, s eme emlékek felmerengtek bennem: egy gyerek felejthetetlen beszéddel engedte el kezem. Ezzel verem lett e lélekben, mely nem felejt. Szemem emlékek mélyébe nézett és felelevenedett ezer rég elfelejtett kép – némelyet eleresztek de nem felejtek... szeretem melyekre emlékszem. Nézem eme tengert, s elmerengek: szép lenne-e még s nevethetnék-e vele. Emlékezetem teker felém, szeme fekete, teste merev, szerelme felperzsel. Emléke bennem él, szemem szemébe néz, életem pezseg - bezzeg eme jelenetben felejtek ezer emléket, egyetemes elméket, felejthetetlen embereket. Eleresztek érzéseket és vele elfeledek ezreket. Szerettem e képet – mely nyert, s vesztett egyben. Szép, de beteg. Eleresztem, mert nem lehetek vele, és bennem elrepedt életem. Elrepedt, mert vége.. mert nem lehet enyém. Néztem, s lestem, merre ment. Erre, merre én leledzem, s elment mellettem, észre sem vett. Szerettem, de vége. Régen elnyerte elmémet, keservesen megyek felé, de ennek ezer éve. Jelentem egyetlen léptem, melyen ketten szerelembe esve, tengert nézve elszendergek, és felejtek. Felkelek, tenger még előttem, bezzeg régen nem kellett felednem sebeket, melyek ejtettek, gyermekem ijedten néz, és szeme se rebben. Rég érzem, életem végéhez ért. Eme mesének vége, de remélem nem elengedhetetlen, mert nehéz, de megteszem, befejezem e szép, szerelmes merengést.
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
- szavak száma: pipa (200)
- kötelező szavak: pipa
- itt maradt egy ő betű: előttem, itt pedig egy i betű: ijedten
Ó, de szomorkás. Ügyesen megírtad, kár a két hibáért :)