Mennyit változott a világ. Szinte manapság senki sem boldog, mindenki csak keresi a boldogságot, de sehol nem találja. Talán próbálják az apróságokat értékelni, mindenben a jót látni, de sokszor túl nehéz tud lenni. A világból már eltűnt a boldogság, az eredetiség, minden az internetről szól és más egyéb, egészségtelen szerkezetekről. Volt egy kislány, aki sok nehézségen ment kerszetül, de mindig vidám volt. Még csak kisiskolás volt, amikor élete egyik legjobb napját élhette át. Nyár volt, a nagyszüleinél töltött pár hetet, ahol barátaival és unokatestvéreivel játszott. Már reggel kimentek és eltervezték, hogy építenek egy kis kunyhót. Délre kész is lettek, jöhetett a berendezés. Hogy alapos munkát végezzenek és mindenkinek megfelelő legyen, először rajzoltak egy tervet. Számukra ez volt az útmutató a tökéletes eredmény elérésének érdekében. Miután kész lett, kiosztották a feladatokat, ki mit szerezzen be. Lett asztal, székekkel és egy pokróc is ágynak. Egy fadarabra rajzoltak, az volt a telefon. Kőből építettek számítógépet. A homokozó edényei szolgáltak tányérokként és evőeszközökként, valamint találtak egy régi merítőkanálra hasonlító tárgyat, amiről kiderült, hogy habszedő. Gondolták csak jó lesz valamire, és a többi felszereléshez tették. Szükségesnek tartották egy jármű beszerzését, így a bicikliket is a kunyhó mellé állították, valamint egy talicskát, gondolták elhülyéskedhetnek azzal is. Mikor ezekkel kész lettek, leültek pihenni. Aztán felpattant a kislány: bábozzunk! A többiek beleegyeztek, lelkesek voltak a bábjáték iránt. Saját mesét kellett kitalálniuk. Képzeletük egészen Ezüstországig repítette őket. Sokat nevettek, nagyon jól érezték magukat. Örültek a saját munkájuknak. Miközben játszották a darabot, az egyik lány síkogatni kezdett, majdnem leszakadt a terembura. A sarokban megpillantott valamit, amit eddig még sosem látott. Nagyon csodálkozott, nem tudta, mi ez. Csak nézte, hogy milyen nagy és undorító állat, sőt még foltos is volt. Az egyik idősebb fiú felállt a hokedlira, és megnézte közelebbről, s megállapította, hogy egy gyapjaslepke merészkedett be hozzájuk. Ekkor már sötétedett, a barátok indultak haza, és a többiek is pakoltak, majd bementek. Alvás előtt a kislány végig gondolta a napját, és mosolyogva elaludt, s közben ölelte a kedvenc plüssállatát, ami egy puma volt. Ez a kislány én voltam. Nem bántam meg, hogy így nőttem fel és sokkal gazdagabb gyerekkorom volt, mint a mai gyerekeknek. :)
írta: Skinny
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások