Csatlakozz te is!

Történetünk szerint Ezüstországban járunk, ahol vérszomjas pumák leselkednek minden bokorban és egy félelmetes rengetegen keresztül lehet eljutni Aldába, a várba, ahol az Ezüst király él és irányítja ragyogó birodalmát. Azt tudni kell, hogy Ezüstország, ismertebb nevén Silverland, egy másik dimenzióban létezik, a mi világunkból odajutni csak azok a kiválasztottak képesek, akiknek szemében ezüst fény jelenik meg, ha felemelik tekintetüket a sötétből. Julia, egy ilyen lány volt. Különc, aki mindennél jobban vágyott egy ismeretlen hely felfedezésére, ahol hercegnőként élhet, ahol nem parancsolgatnak neki és ahol rátalálhat az igaz szerelem. Juliának volt egy foltos kiskutyája Joey, aki mindenhová követte gazdáját, ám nem is sejtette, hogy nemsokára hosszú időre nélkülöznie kell majd, hiszen Julia szörnyű autóbalesetet szenvedett egy buliból hazafelé menet. Átmeneti kómába került és az orvosok, valamint a lány szülei csak a csodában bíztak, hogy nem súlyosbodik az állapota. Szóval Julia mondhatni mély álomba merült és utolsó éber emlékei alapján a halál suhant el mellette jeges mivoltjával. Amikor egy örökkévalóságnak tartó néma csönd után egy erdei tisztáson találta magát, ami körül a fák színtiszta ezüstből voltak és drágakő gyümölcsök csüngtek rajtuk, azt hitte, hogy meghalt és a mennyben van. Ám nem ott volt, hanem Ezüstországban, ahol temérdek kaland várt rá rögvest, hogy megérkezett. Egy vándorbábszínház hajtott el mellette és megkérdezték tőle, vajon mit csinál ott a földön álmélkodva? Julia gyorsan felpattant és azt válaszolta: - Fogalmam sincs, valószínűleg meghaltam, vagy álmodom, a kettő közül valamelyik. A kocsis jót nevetett és így szólt cimborájának: - Tyíí a teremburáját, ez most szökött a diliházbúl! 

- Dehogyis, te félnótás - vágott szavába az egyik bábos - ez biztusan egy olyan, ööö tudod, egy olyan ezüstlyány! 

- Miről hablatyolnak itt? Ezüstlány? Na de kérem, annyira öreg még nem vagyok, hát nem látják, milyen szép fekete hajam van? - válaszolta Julia felháborodottan.

- Nem, nem arrúl beszéljük mi itten! Te vagy a király egyik elveszett gyerkőce! Eriggy, keresd meg jóapádot, te lyány! Nesze itt van egy báb, ha valami bajod esik, csak csapd fődhöz, oszt máris itt termünk, értetted?

- Várjunk csak, maguk tréfálnak velem, mi? Ez biztosan egy olyan átveréses műsor! Kitalálom, a kamera a ló fején van! 

A mulatságos idegenek nem válaszoltak, csupán hatalmas hahotázásban törtek ki és elhajtottak, mielőtt Julia bármit is mondhatott volna nekik, többek között azt, hogy hová dugják azt a kamerát! Mondjuk, utánuk kiabálta, de bizonyára nem hallották saját nevetésüktől. Julia mérgében felvette a bábot, nézte egy darabig, majd elkezdte fojtogatni. Erre a hegyekből visszhangzó fuldoklásra lett figyelmes, majd meghökkenve abbahagyta gyerekes viselkedését és elindult befelé az erdőbe. - A fenébe, ezek a barmok semmi útmutatót nem adtak nekem, most mégis merre menjek?! - siránkozott Julia, aztán hirtelen előugrott a bozótosból egy puma, aki egy pillanatra éles tekintetével megfagyasztotta a vért hősnőnk ereiben. - Mit keresel itt, ahol a hülye bábosok se járnak, ifjú hölgy? - hangzott a kérdés a vadállat szájából.

- Na végre! Ugye nem csak engem húztak fel, azok az idióták? - mondta megkönnyebbülten Julia.

- Te nem is félsz tőlem? - kérdezte meglepetten a nőstény puma.

- Miért félnék tőled? Minden mesében az szokott lenni ilyenkor, hogy majd te segítesz nekem eljutni a célomhoz. Ami jelen esetben nem más, mint megtalálni az ezüstös apucimat, aki, ha lehet hinni a szóbeszédnek, elvesztett engem!

- Ööö, gyere akkor, mutatom az utat, ezüstlány! - mondta sokkolt hangszínnel Mazza, az Ezüst király egyik hű alattvalója.

A lány és az állat tehát elindultak, hogy elérjék Alda várát, ahol a király már türelmetlenül várta a lányát.

- Szóval te valami testőr vagy? Mennyit keresel? Jól jönne valami jól fizető meló! - mondta Julia, majd ásított egyet.

- Én az Ezüst király személyi védőhadnagya vagyok és megtiszteltetés számomra, hogy fizetség nélkül szolgálhatom az uramat! - jelentette ki nemes gesztusokkal Mazza.

- Ez szívás! - horkant fel Julia, majd megveregette a nála négyszer nagyobb puma vállát.

Hosszas séta után megérkeztek a várhoz, de még mielőtt beléptek volna a kapun, Mazza elkapott a szájával egy óriási gyapjaslepkét és jóízűen megette.

- Látom az apucim a cafeteria utalványokkal is sóherkedik - jegyezte meg az ezüstlány.

A vár falain belül egy nagy főtér volt, Julia körülnézett és látta, ahogyan egy férfi egy talicska ezüstöt tol, aztán egy szakácsnő egy ezüst habszedővel vágta fejbe a falánk kuktát. Ezeket a jeleneteket látván felsóhajtva nyugtázta: - Uncsi! Menjünk már a kircsihez, hátha ebédel, majd' éhen halok!

- Ugye tisztában vagy vele, hogy fenségnek kell szólítanod és meg kell hajolnod előtte, ha találkozol vele? - figyelmeztette a puma a nyafogó ezüstlányt.

- Ja, ja majd ügyelek rá, csak arra kérlek, hogy mond meg a szakácsnak, hogy jó sok majonézt tegyen a hambimba, imádom a majonézt! - csillant fel ezüstösen Julia szeme.

- Le se tagadhatnád, hogy apád lánya vagy! -  mondta Mazza, majd kinyitotta a lány előtt a trónterem ajtaját.

Julia meglátta az ezüstből kiöntött trónon ülő, ősz hajú királyt, aki mosolyogva tekintett rá és integetett neki. A lány széttárt karokkal rohant elvesztett apjához, majd a lábai elé borult és így szólt: - Fenséges apucim, hát végre rád találtam! Ugye sok pénzt teszel a hitelkártyámra?

- Édes lányom! Örülök, hogy itt vagy! De mégis mi a fenéről beszélsz? - mondta értetlenkedve az Ezüst király.

- Hát az apai jófejségről. Tudod, te adsz nekem pénzt, én meg jól elköltöm a plázában! - mondta szótagolva Julia, mintha egy óvodásnak magyarázna.

- Igen persze, de az majd ráér később. Most fontosabb dolgaink is vannak. Meg kell szerveznünk a koronázást.

- Mi? Királynő leszek? Mindig is királynő szerettem volna lenni! A csajok a suliban beájulnának, ha ezt meghallanák!

- Te voltál az első ezüstgyermek, aki eltalált a királyságomba, így minden vagyonom és az egész birodalmam a tiéd. Ráadásul férjet is találtam már neked, egy igazi herceget!

- Igazi herceget?! Ó, ide vele, de rögtön! - szólt Julia izgatottan.

- Kinyílt az ajtó és besétált rajta egy hosszú fehér ruhás férfi, akinek kezében egy ezüstös színű, éles tárgy volt, haja csillogott az izzadságtól, csuklója véres volt a küzdelmektől és szája előtt zöld szájmaszk volt... - várjunk csak egy percet! - mondta idegesen Julia. Ez nem egy herceg, hanem egy doki!

- Hahó Julia! Isten hozott újra közöttünk! - szólt a lány orvosa, aki a kómába kerülése alatt kezelte.

- Jaj, szóval élek?! Csak egy álom volt minden? - mondta a lány fellélegezve.

- Igen kicsim, visszatértél hozzánk! - lelkendezett Julia anyukája.

- Az jó. - várjunk csak egy percet! - a királyságom!!!

 

írta: Gellcsi

Súgó Még nincs hozzászólás.