Csatlakozz te is!

Játék a szavakkal.

 

-       Gergő, Gergő kis unokám! Merre vagy, késő este van, gyere már Papához.

Nem hallja ez a gyerek, bosszankodik a nagypapa, miközben a hosszú szárú, díszesen faragot-pipáját megtömte.

Miután megtömte, és egyet szippantott, kinyitotta az ablakot, és ismét kiabált a tó felé.

-       Gergő, kis unokám merre vagy, készítek neked valamit, ami Te is szeretsz.

Nádas felől jött vissza egy gyermekhang. Gergőé volt. 

-       Megyek már, nagypapa sietek.

Kis idő múlva nyílik az ajtó, és ott áll egy aprócska fekete hajú fiúcska, kezében egy pecabottal, és egy szákkal, amit a földön húzott, mert nem tudta felemelni. 

-       Azt ne hozd be, te gyerek.

-       Papa, akkor hová tehetem?

-       Rakd a talicska mellé, ott a helye.

-       De, ott…

-       Rakd oda légy oly kedves kis unokám. Köszönöm.

-       Ahogy szeretnéd Papa, úgy csinálom.

Kis idő múlva nyílik az ajtó, Papa megfordul, és látja, hogy unokája nyakig sáros, és csurom vizes. 

-       Terembura, habkőmanó, hát Te hogy nézel ki? Ha ezt Anyád látná, jól elverni mindkettőnket. Mit csináltál?

-       Beleestem a nádasba. Szipogja Gergő. Kezével megtörli a szemét.

-       Jól van, ne sírj. Egy ilyen nagy gyerek nem sír, pláne, aki már hat éves.

-       Ha nem pityeregsz, akkor készítek Neked, azt, amit szeretsz. Jó? 

-       Látod Papa, már nem is sírok. Már nem.

-       Látom.

-       Akkor csinálok Madártejet. 

-       Nagyon szeretlek Papa.

-       Addig gyorsan fürödjél meg. Mire készen leszel, addig én is elkészítem.

-       Sietek.

Fürdés után, Gergő felvette a kis fürdőköpenyét, és rohant Papához.

-       Kész van már, éhes vagyok.

-       Kész lesz, ha valaki segít nekem, de nem tudom, hogy ki az.

-       Én, én Papa, segítek.

Kisfiú megfogta a hokedlit, és felállt rá.

-       Mit segítsek?

-       Ott a habszedő kérném szépen.

Aprócska kezek nyújtották a kért konyhai eszközt.

-       Tessék.

-       Köszönöm. Neked külön teszem a habot, mert tudom, hogy így szeretet.

Miután jól bevacsoráztak a Madártejből, lefekvéshez készülődtek. Bent lévő pad alól nyüszítést hallott Gergő. 

-       Mi ez?

-       Eredj, nézd meg. Meglepetés.

Pici lábak elindultak a pad felé. Gergő lehajol, és egy kiskutyát lát. Kiveszi, majdnem elejti az állatot. Alig tudta megfogni. Két kis kutyaszem néz a kis gazdájára. 

-       Tetszik?

-       Komolyan az enyém Papa?

-       Igen, de csak akkor, ha gondját viseled, különben elveszem.  

-       Mi legyen a neve?

-       Te kutyád nevezd el.

-       Legyen foltos, úgy is olyan tarka-barka.

-       Jó, így fogjuk hívni.

Papa közben szívott a pipájából, és a kellemes illat betöltötte a helységet. Holnap reggel, ha felkelünk, elmegyünk az Állatkertben, és az útmutató megmutatja, hogy hol lakik az oroszlán, a tigrist, az elefántot, a víziló, a puma, és a többi állat.  Na, gyere, ülj, az ölembe mesélek neked, mert jó voltál. Gergő észrevette, hogy még van egy labda is a pad alatt. Kivette, és eldobta.

-       Nézd, Papa mekkorát pattan a labda. Látod?

-       Látom, de gyere, mert nem mesélek.

Gergő elhelyezkedett Papa ölébe,  szájába vette a ujját, és hallgatott. 

Papa kezdte a mesét.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, úgy hívták, hogy Ezüst ország. Melyben élt egy kisfiú, és egy kisleány, akik elmentek sétálni. 

Gergő szemei már lassan csukódtak, lefelé, mikor egy csattanásra felriad.

Bocsánat, de egy gyapjaslepke volt, az csaptam le. Papa folytatta a mesét, de látta, hogy az unokája már alszik, így lefektette, betakarta, és ő is nyugovóra tért. 

 

Érd.  20l3. 02. 07.

  

írta: Edison

Súgó Még nincs hozzászólás.