Csatlakozz te is!

A KIS BÁB ÉS EZÜSTORSZÁG

 

 

  Hol volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt, élt egyszer egy nagyon őrült tudós, aki kedvenc gyerekkori játékát, a kis bábját, életre akarta kelteni! Senki sem tudta, hogy honnan pattant ki ez a buta ötlet… egy bábjátékot életre kelteni? Tervét megvalósítva, nem volt sohasem egyedül. Mindig a bábjával dolgozott újabb ötleteken. A kicsi foltos báb egyszer csak elkószált otthonról. Ekkor kezdődött a kalandja, mely egészen Ezüstországba vezette őt.

  Útközben annyi, meg annyi ismeretlen lényt látott… Gyönyörű madarakat, virágokat, fákat, sőt, még egy gyapjaslepkét is, melyről álmodni sem mert. Kicsit hiányzott neki az ,,apukája” de nem tehetett mást, nem bírt hazatalálni. A nap végére elfáradt, és lefeküdt egy bokor aljzatába, hátha megtalálja őt gazdája. De nem így volt. Reggel rettenetes nagy vihar szakadt kicsiny falujukra, majd elázott szegény kis báb. A bokor alatt nem volt biztonságban, mert annyira átázott, hogy szegényke már alig bírta vonszolni magát a sok víztől.  Egy kertben, egy nagyobb levél alá rejtőzött, így az eső nem esett rá. Észrevette, hogy nagyon kényelmetlen neki, ezért felállt, és megnézte mi van ott. Egy babszem volt.

- Ez milyen aranyos teremtény! – mondta csillogó szemmel. – Ki vagy Te, eltévedtél? Na és mi a neved?

  De a babszem nem válaszolt, hiába kérdezett bármit tőle a kicsi báb. Erre a báb megharagudott, kitépte a nagy lapulevelet és esernyőként használva, elkezdett távolodni az udvariatlan babszemtől.  De ez a babszem bizony, egy égig érő paszuly magja volt. Ahogy a víz rácsöppent, azonnal egy méteresre nőtt. A báb visszafordult.

- Micsoda? Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte.

A babszem nem válaszolt, csak egyre nőtt a ráhulló cseppektől. A vihar elálltakkor az icipici babszemből ezer méteres paszuly lett.  A nap kisütött, és akkor a báb kíváncsian méregette  a nagy fát… Mi lehet ez? Gondolgatta magában. Ahogy feljebb tápászkodott, a paszulyra, már látta a felhőket. Rendkívül élvezte. A felhők úgy néztek ki, mint az óriási habok. A bábocska úgy képzelte ő a habszedő, és próbálta elkapni a huncut felhőket, akik bizony elszaladtak. 

  Amikor felért a foltos bábocska, nem hitt a szemének. 

- A teremburáját, hiszen ez Ezüstország! – mondta ámulva. – Apa sokat mesélt róla! Kár, hogy most nem lehet itt, biztos nagyon élvezné!

Az égig érő paszuly oldalán ott volt egy papír, melyre az alábbi szöveg volt felírva: 

,, Útmutató:

Ez itt Ezüstország… Leggyakoribb állatunk a puma! Nagyon vigyázzanak vele, hiszen rettenetesen veszélyes! Hogy juthatsz el ide? Nagyon ritkán akad alkalom, hogy valaki ide eljusson. Aki eljut ide, és ki is jut innen, vihet egy varázsbabot a földre, melyet ha víz ér, folyamatosan nőni kezd, így új egyed juthat fel Ezüstországba! Most te voltál az az egyed! Sok szerencsét!!”

Eléggé csodálkozott ezen a bábocska, majd meglátva egy pumát, aki öldöklő szemeivel a bokorban figyelte Ezüstországot, nagyon megijedt. A puma közeledett hozzá, ezért mielőbb elkezdett szaladni. Csak szaladt, míg a ,,lába” bírta, így egy talicskában találta magát. Magasan volt, így a puma nem látta meg, és megmenekült. 

- Ennyi elég is volt! – mondta megrémülve a foltos báb. – Haza is megyek!

Ekkor megjelent egy szemüveges öreg varázsló, mely egy hokedlin ülve felolvasta mi a teendője a bábnak, ha haza akar jutni. 

- Először is el kell menned a paszulyig, és úgy lemásznod, hogy az folyamatosan növekedik. Ha lemászol, el kell vinned egy kertbe az új babszemet, hogy új egyed juthasson fel Ezüstországba! Ha kiállod, a próbát hazajutsz, viszont ha nem… a pumák eledele leszel! – mondta rémisztően a varázsló és egy szempillantás alatt eltűnt!

A báb megpróbált eljutni a paszulyig, ami nehéz próba volt, mivel Ezüstország hemzsegett a pumáktól, melyek bármikor lecsaphattak rá. A folytonosan növő paszuly felidegesítette a bábot, így az leugrott, és abban reménykedett, gazdája elkapta. 

  Az apukája, Johny szomorúan ment ki az esős időben sétálni: Bábja már nincs meg! Aztán pont a karjaiba hullott, melynek annyira megörült, hogy eldobta az esernyőjét és megölelte a bábot.

- De hiányoztál! Hol voltál? – kérdezte Johny.

- Ezüstországba, és hoztam egy varázsbabot, hogy te is elmehess oda, hisz mindig ez volt az álmod! – mondta ölelve Johnyt a bábocska. – De elég udvariatlan, mert a nevét sem mondta meg!

Így ért véget a kis báb kalandja, ki hazatért Ezüstországból, és az óta is ölelgetik egymást gazdájával, ha meg nem haltak! 

 

VÉGE!

 

írta: Chieri

Súgó Még nincs hozzászólás.