Csatlakozz te is!

markoo verse

Végre Tavasz

Zsibong a sok madár a tarka-barka réten,
Gólya repül haza a tiszta kék égen.
Olvad a patak csobogását hallom,
Végre jön a tavasz, én már nagyon várom!

Hol van már a hideg hol a fehérség?
Zöldellő fáktól lesz szép a mindenség!
Az idő is melegebb én már nem is fázom,
A napok is hosszabbak, olyan mint egy álom.

A téli fáradtságnak immár nyoma sincsen,
Szalad a sok gyerek a játszótérre éppen.
Mindenki vidám a nap is mosolyog,
A tavasz érkezése már mindent beragyog.

A fák is virágba borulnak lassan,
A tél minden emléke gyorsan elillan.
Hóvirág már nyílik, a mező is zöldül,
A tavasz híre immár szelek szárnyán repül.

_{Név: Ody  E-mail: [@]}

Csak tavaszodna már..

Nagyon várjuk már a tavaszt,
Nem like-oljuk a vakító havat.
Követelem a napsütést, a meleget
Azt hiszem, mindenki nevében beszélhetek.

Tarka-barka lesz a világ,
Szép szines színvilág
Fekete-fehérben akkor már
Csak a gólya tündököl tovább.

Zsibong majd erdő-mező
Minden gyerek lelkendező
Ilyen arcokat látni oly jó
Ki nem tudja fejezni ezt holmi szó.

Versemet most befejezem,
Nem nyerte el a tetszésem
Remélem az olvasóknak igen,
S a tavaszt várja, hála nekem.

pityu.
fekete-radirgumi@freemail.hu
#####

Tavaszanyó börtönbe juttatta Télanyut?

Tarka-barka aranyalmafa
arany kacatja magasba hajt.
Az anyja! Hatalmasra szaladt!
Taps! Tavaszanya hajthatatlan.

Zsibong is ott sok kicsi dini,
kik ott kis bigyók bitorlói.
Dindinók. S mik is kis bigyóik?
Kis csontok hol itt s hol ott, nini!

Gólya anyó akkor arra volt.
Nagyot hajolt. Agyon volt hajszolt.
- Karom! - sóhajtott. Nagy hajsza volt.
Ó, ó. Gólya anyó megzsarolt.

Nem értette Télanyu, mi ez.
- Halandzsázol itt nekem?! - kérdte.
- Nem, dehogy. Ez egy tavaszváró!
- EZ? Adjatok egy dilibogyót!

Télanyu megzakkant mindettől.
Egy beutalót kért mielőbb.
De nem a börtönbe, de nem ám.
Idegszanatóriumba, hát!

#####
Köszönöm! :)

itt a tavasz!

Dongjanak a darazsak,

És a virágok illatozzanak!

Hideg, zord tél! Távozz kérlek!

Kedves tavasz jöjj helyébe!

Zsibong a kertben a sok gyerek!

S a gólya szárnyaival nekik integet!

A kertben minden féle tarka-barka virágok,

Meg változik tavasszal világunk.

Meg kezdődik a tavaszi szünet!

Az összes gyerek othon pihen.

Várják a nyarat már nagyon!

Mikor fürdő ruhában szaladgálhatnak a strandon.

Hazatérnek a kis villásfarkú fecskék,

És a gólyáknak  sem találni  restjét.

És kibújnak a rügyek a fákon.

Megváltozik ilyenkor világunk.

nevem: niki

e-mail címem: pulipumi@citromail.hu

Tavaszköszöntő

El innen te csúnya tél,
mindenki már csak a tavaszról beszél.
A tavasz hozza a jó időt, a meleget,
ez csalja a gyerek arcára a kedvet.

S csak az a legjobb, hogy eljött végre,
itt van köztünk, gólya néne',
mert ő hozza a láthatárt,
gyerek és felnőtt számára a csodát.

Ha ez még nem lenne elég,
tarka-barka pillangó is eleget mesélt.
Zsibong már a gyönge szél,
mindent már csak ez kísér.

Csobog a patak, nyíl a virág,
Erre virrad a világ.
Mindenki csak ezt kiáltja:
Gyere Tavasz, tettre kész
Kikeleti nagyvitéz!

Madár csipog, lepke repked,
jaj de jó ez gyereknek!
Itt a Tavasz, Kikelet,
vártuk rég már jöttödet.

Jön elő a jéghidegből,
édes, meleg, szép Tavasz.
Vártunk téged réges-régen,
Drága édes, fényes nap!

Chieri

Az erdő zajai

Csobogó patakot üti meg a szellő,
Erdő magas fáit szeli át a szél.
A tó felől egy halk csobogás hallatik,
Egy béka a vízbe belepattanik.

Kellemes, napos idő elébe nézünk,
Meleg, kikeleti tavasz készül.
Felfrissült, legelésző nyájak,
Zöldellnek, újulnak a messzi-messzi tájak.

Egy piros pulcsis kislány,
Fogja barna, nádkosarát.
Szedi bele, szedi lelkesen a virágot,
Nagyot szippant, s imát old.

Amolyan hálálkodó ima volta ez,
Imádta benne Istent, meg a természetet.
Üdvözölte a hirtelen jövő tavaszt,
Elűzte a telet, mely oly gonoszul kacag.

Csicseregnek a madarak, zsibong az erdő,
Mindenféle vad, a kedv tavasszal is megjő.
Tarka-barka barkaág, bohókás mimóza,
A villanyoszlop tetejét koronázza egy gólya.

Figyeli az újuló tavaszi tájat,
Zsibongó kedvét az erdő hadának.
S mint mikor szerettünk feltámad,
Úgy támadá fel az erdő, ő nem fárad!

By.: Süti <mail: baloghadamzoltan@gmail.com>

Hát, összedobtam egy verset. majd meglátjuk, mennyire tetszik :)
Persze én írtam, remélem tetszik 

Tavaszváró

Versem:

Hegedül a kikelet...

Olvad a hó, csobog a patak,
Élettel telik meg a pillanat.
Zöldül a fű, zsibong az ég:
Ébredezik már a kikelet.

Jön a tavasz, várom a hírt,
Akarom mondani, a gólyahírt.
Jön a gólya, fészkelni kezd,
Szeretlek, tarka-barka kikelet!

Friss zápor hull, szól zene,
Szól. Kikelet hegedül egyedül;
Elhúz a tél, virít a szín,
Felébredt már a kikelet.

Mi ez a lárma? Ásítás.
Virágok ásítoznak...
Szirmaik nyílnak a hegedűszóra,
S a tavasz bezengi hitemet.

Remélem, tetszik. :)