Ha szeretnél nevezni az eszperente vers versenyre, akkor dobd be ide
az elkészült versedet a neveddel és e-mail címeddel együtt.
Ha nem szeretnéd az eredményhirdetésig közszemlére tenni,
akkor küldd el a webmester@gportal.hu címre!
Egy reggelen el kellett mennem,
mert nem volt se kenyerem, se tejem.
Egyet léptem el s megeredt végre
Csermelye ég fellegének.
Szépséges reggel lehetett ez,
elvégre szél kerengette
Mesés levelek ezrét,
s lengette fenyvesek vesszejét.
Ekként mentem egy kereskedésbe,
De kellett vesztegelnem egy percre,
Efféle szépséget egyszer érez,
egy életben egy ember, kérem, élvezd:
Egy jelentéktelen evet helyezte eme élelmet,
Félretette télre, mégse legyen éhes.
Ezen percekben jelent meg egy rettenetes,
eleven gyerek, keze tele gesztenyével.
Szegény teremtményt verte meg vele,
Én nem tehettem egyebet sem, elvégre
e gyermek elég terebélyes én meg
gyenge és esetlen vele szembe.
Erre percre teremtette eme ég
e megjelent derék csemetét:
Megemelte kezével e kedves lényt,
S egy percet sem tétlenkedve, eltéve,
Eleredt vele messze.
mérget veszek,
remek helye lesz,
embere életet mentett.
Ennek révén mert engemet felvert eme vekker,
Elmerengve fellegeken rettenek meg reggel.
Félénk, édes, meleg érzés ez egyszer eltévedt,
Helyébe csepp esett, s szeptember belépett...
Ernyedt levelek ereszkednek légtérben lefelé,
Leselkedvén kegyetlenkedve jégesve leveré,
Helyébe léptetve kesernyés, terméketlen képeket,
Évnek ezen része embert, se lényt nem szeret.
Merre lépek gesztenyék és levelek hevernek,
Gyermekek kedvtelve terméseket szednek,
Szép végtére ezen évrész, de ejj, ne lenne nedves,
S lenne velem, s fejecskémmel reggelente kedves!
Feledés és emlékezés, szentek létre kelnek,
Emlékhelyek ezrén égve mécsesek fényelnek,
Fehér kézzel, nedves szemmel néne énekel,
Keservére élve ember régen, régen nem felel.
Keserédes évrészlete eme kerekségnek,
Évezrede eleget tesz ezen szerepének.
Szeptember szeretlek...
Egyszer szeptemberben
pej ménemet felnyergeltem
Ketten elmenve egy rétre
elmeredtem néztem.
Eme helyen levelek
rengetege hevert lent.
Ménem, mely neve Herceg
sebesen lépdelt e levelekbe.
Szemléltem a levelekbe vesztegelve
de egyszer ménem egy rengetegbe tért be.
Sebesen lépdeltem érte
ennek ellenére nem leltem meg.
Keserves fejjel mentem levelekbe,
elterültem benne és merengtem
Herceggel élt szép heteken.
Merengésem egyszer elszenderléssé lett.
Mely percben felébredtem
elégedetten néztem e rétre.
Ménem, ebem levelekben kergette.
Néztem én ezen két kedvencet.
Mely percben észrevettek sebesen lépkedni kezdtek.
Elém lépett ménem mellette ebem vesztegelt.
Ebem mellett én ménemen mentem telkemre elégedetten.
Telkemen kis jegyzetembe ezt a verset véstem.
"Réten képzelgésem, kedvenceim észlelését.
egyre kérem még Szeptember.
Mily remek volt e dél és érted.
Szeptember Szeretlek.!
Én. Lent. Levelek. Csepp lény. Nem érted?
Eszed megveszett, meglépett? Nem? Jepp...
Ez esetben mely részt nem értenéd?
Semelyet se? Nem lehet; megveszek...
Remeket emlegetek. Menj rétre.
Meglett? Ez esetben less le. Helyes.
Szemed észlelte emlegetettem?
Jelzésed helyesel? Fergeteges!
[...] Ezennel fecsegésem véget ért.
2011.11.03. 19:53
Mindy^^
Nevem: Mindy
Mailom: mindy.telepes@gmail.com
E Web...
E kellemes webre menet,
megettem egy termetes kenyeret!
Megettem egy termetes kenyeret,
s megszereztem kenderes lelkedet!
Kenderes lelked megmeneklett e tengeren,
melyet e értelmetlen vers teremtett!
Teremtett ez epret, levest, de megepedett tengeret?
Ennek eredetére szendergek egyet!
Szenderegj el velem kedvesem,
és szedj egy megepedett tengeret!
De ne menj e meredek hegyekhez,
mert megehet egy elemes medve!
Szerelmem, kedvesem, ne menj,
mert szerelmemmel elevenen szeretem e kekszet!
megment engemet e web,
mert szeretem és erre késztet engemet!
(az utolsó sor azt jelenti hogy ilyen baromságok írására késztet engem a gportál xDD)
VG verse:
Egy deres reggel
Egy reggelen el kellett mennem,
mert nem volt se kenyerem, se tejem.
Egyet léptem el s megeredt végre
Csermelye ég fellegének.
Szépséges reggel lehetett ez,
elvégre szél kerengette
Mesés levelek ezrét,
s lengette fenyvesek vesszejét.
Ekként mentem egy kereskedésbe,
De kellett vesztegelnem egy percre,
Efféle szépséget egyszer érez,
egy életben egy ember, kérem, élvezd:
Egy jelentéktelen evet helyezte eme élelmet,
Félretette télre, mégse legyen éhes.
Ezen percekben jelent meg egy rettenetes,
eleven gyerek, keze tele gesztenyével.
Szegény teremtményt verte meg vele,
Én nem tehettem egyebet sem, elvégre
e gyermek elég terebélyes én meg
gyenge és esetlen vele szembe.
Erre percre teremtette eme ég
e megjelent derék csemetét:
Megemelte kezével e kedves lényt,
S egy percet sem tétlenkedve, eltéve,
Eleredt vele messze.
mérget veszek,
remek helye lesz,
embere életet mentett.