G-Portál mese

- Háhá! – kiáltott fel Jáczinth, a tudósnyúl, amint találmányának utolsó szögét is bekalapálta. Minden tökéletes volt: a másodpercnyire pontosan időzített mennydörgés horrorfilmbe illő hangulatot teremtett a házikójában. Még a pókok is elmenekültek a polc mögé, hallván a nyúl ördögi nevetését.

- Végre elkészültem! – jelentette ki diadalittasan kisállatának, Cunci mókusnak.

- Most, hogy megalkottam a G-portáló készüléket, csak egy gombnyomás, és beléphetek egy olyan világba, ahol az lehetek, aki lenni akarok! Az Internet világába!

Most biztosan azon tűnődtök, hogy miért pont G-portáló volt a gép neve. Ez roppant egyszerű. Ha belegondoltok, minden, ami internettel kapcsolatos, úgy kezdődik, hogy „E”. E-book, E-mail, Egér… Ugyanakkor, ha körülnézünk, mit tapasztalhatunk? Alfa, Gamma, meg Omega… A „G” betű a világmindenség legmeghatározóbb hangzója, mégsem ezt használják. Jáczinth pedig, amiben csak tudott, szembeszállt a földi szokásokkal.

- Már csak egy dolog van hátra! – mondta fennhangon, amint beszállt a kapszulaformájú gépezetbe.

- Amint megnyomom a gombot, a készülék pontosan 5,197 másodperc alatt végrehajtja az elektronikus transzformációt a beletöltött Bifidus Actiregularis segítségével!

Cunci bólogatott, mintha értette volna, hogy gazdája mit makog.

- Viszlát barátom! – búcsúzott el Jáczinth.

És megnyomta a gombot. Mondhatnám, hogy ez volt életének legkülönösebb 5,197 másodperce, de nem teszem, mert egyáltalán nem volt érdekes. Jáczinth lehunyta a szemét, és mire kinyitotta, már a böngészője kezdőlapján volt.

El is kezdődött a nagy kaland! Pusztán egy jegyzettömb segítségével, takaros lakhelyet épített magának. Minden megvolt benne, amire valaha is vágyott, csak egy puha takaró hiányzott. Szőni viszont még a virtuális világban sem tudott, ezért felkerekedett, és apróhirdetésekben kezdett keresgélni pokrócok után.

Természetesen volt választék dögivel. Volt nagy, és a közepesnél kicsit nagyobb; no meg lyukacsos, és virágformájú, sőt, még olyat is talált, ami láthatatlan volt, és csak az okosok láthatták (ez volt a legdrágább)! Ami azonban leginkább megragadta Jáczinth figyelmét, a következő felirat volt: „Szivárvány színű takarómat odaadnám ingyen. Csak nyulaknak!”

Jáczinth annyira megörült neki, hogy már majdnem lefoglalta azonnal, ám mielőtt ráugrott volna az „oké” gombra, egy pillanatra megtorpant. Milyen is az a szivárványszínű? Kép nem volt fent a takaróról, ezért a nyúl úgy döntött, megkérdez valakit, mielőtt megrendelné. Körbenézett, és egy hirdetést látott meg először, amin egy eper kacsintgatott az arra járókra. Odaugrált hozzá.

- Szervusz! – köszönt vidáman.

- Mit akarsz? – mordult rá gorombán a kedvesnek tűnő Eper.

- Te tudod milyen színű a szivárvány?

- Szent Webmester, te még ezt sem tudod? – kiáltott fel a nagyképű gyümölcs.

- Hát milyen színű lenne? Természetesen olyan gyönyörű piros, mint amilyen én vagyok!

Jáczinth ezt hallván egy kicsit elszégyellte magát, hogy tudós létére ilyen alapvető tudás nincs a birtokában. Már épp készült volna megköszönni az Eper segítségét, amikor hirtelen hangos nevetés hangzott fel. A felettük lévő Ég volt azt.

- Ne hallgass rá fiam! Én sokmilliárd esztendeje élek, hidd el, hogy ezerszer több szivárványt láttam már, mint ez a csitri! Különben is, mindenki tudja, hogy a szivárvány az égben van, ki más tudhatna hát többet róla, mint az, aki szintúgy ott él?

- Akkor nem is piros színű? – kérdezte Jáczinth bizonytalanul.

- Már hogy lenne piros? Láttál te valaha az égben piros színt? Ugye, hogy nem? – nevetgélt az öreg.

- A szivárvány csodálatos királykék színben pompázik, akárcsak én! – jelentette ki a bölcs Ég, de még szinte be sem fejezte a mondatát, már meg is szólalt a földről a vékonyka hangú fű:

- Ne figyelj rá! Könnyen rájöhetsz te is, hogy a világon semmiből sincs olyan sok, mint növényekből! Ha a Webmester ennyi zöldet teremtett, akkor a szivárványt miért pont kékre csinálta volna? Nem is látszana az égben! Biztosan az is zöld! – kiabálta a fűszál, de a hangja már elveszett a hatalmas zajban. Egy szempillantás alatt újabb és újabb teremtmények jelentek meg, és mind mást állítottak. A citrom szerint sárga volt a szivárvány, a szilva szerint lila, a narancs szerint pedig narancssárga…

Jáczinth ártatlan kérdése hatalmas vitát gerjesztett, elviselhetetlenül hangos volt a zaj. Nem tudta mit tegyen, annyira meg volt ijedve. A rengeteg teremtmény mind csak üvöltötte a magáét, a nyúl pedig bármit mondhatott, senki sem figyelt rá. Kétségbeesésében csak annyit tudott tenni, hogy mancsait füleire tapasztva segítségért kiáltott. Nem is kellett sok, hatalmas villámokkal kísérve, egy mennydörgő hang véget vetett a hangzavarnak:

- ELÉG! – üvöltötte a rejtélyes idegen.

Abban a pillanatban síri csönd támadt, és mindenki a különös lényt nézte, aki „SU” feliratú, világoskék ruhában lebegett.

- Ez Superuser! – mondta valaki a tömegből.

- Ki kezdte a rendbontást? – kérdezte a szuperhős ingerülten. Mindenki az ámulattól mozdulatlan nyúlra mutatott.

- Mi a neved? – kérdezte a hős.

- Jáczinth. – hangzott a felelet, mire mindenki röhögésbe tört ki, Superuser azonban csendre intette őket.

- Meséld el mi történt!

- Én csak megkérdeztem milyen színű a szivárvány, és erre mindenki elkezdett ordibálni, de esküszöm, én nem csináltam semmit! – tört ki a nyúlból a sírás, életében először.

- Igen! Így történt, minden az ő hibája! – helyeselt a beképzelt Eper, gondolván, hogy ezzel elnyeri a Méltóságos Superuser kegyelmét, azonban ekkor egy teljesen váratlan esemény történt: a szuperhős leszállt a levegőből, és ölébe vette Jáczinthot.

- Csak ennyi történt? – kérdezte kacagva, akárcsak egy gondoskodó szülő.

- Te meg tudod nekem mondani? – pillantott rá Jáczinth elkeseredetten.

- Te kis butus, a szivárványt nem lehet egy színnel megfogalmazni, sőt, még 1000-rel sem, mert minden szín megtalálható benne. Ezek a bolondok nem látnak túl önmagukon, képtelenek elfogadni, hogy más színek is léteznek az övéken kívül! Ugyanilyen a világ is, rengeteg élőlény van benne, és egyik sem ugyanolyan, ezért nem is kell szégyellned, hogy különböző vagy, hisz mindenki az!

Amint ezt kimondta, Jáczinthot legbelül egy addig sosem érzett melegség töltötte be. Egy szó sem kellett, hogy megállapítsa, mi jár a nyúl fejében; Superuser már rögtön oda is varázsolta a szivárványszínű takarót, majd megszólalt:

- Menj csak vissza a valóságba, ott nagyobb szükség van rád, mint ebben a színtelen világban!

- Köszönöm Superuser. – válaszolta Jáczinth könnyekkel küszködve, majd rá se nézve a beképzelt Eperre és társaira, megnyomta karórája titkos gombját, és nem telt bele 5,198 másodpercbe, már újra ott volt szeretett kis lakásában, ahol Cunci már régóta várta; több szeretettel, mint amennyit valaha is kaphatott volna az Internet világában.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés