Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
Sophie meséje


G-portál mese

- Linda! Linda! Lindaa! – kiabált a tanárnő az elbambult kislányra. A lány megrázta a fejét ijedt szemekkel a tanárnőre nézett.
- Kislányom! Tudod, hogy nem szeretem az ilyet! – mondta mogorván a pálcikával hadonászó egyén – Szóval mi a válaszod?
- Hát ööö… - a lány elhallgatott és bele-bele pillantott az előtte nyitva lévő tankönyvbe, remélve, az majd megadja a választ. Nem talált semmit.
- Internet Explorer – súgta a mögötte ülő fiú.
- Internet Explorer – mondta alig hallhatóan a tanárnak.
- Igen? Az Internet Explorer a legnépszerűbb képszerkesztő? Linda máskor ide is figyelhetnél és akkor nem kéne Patrikra hallgatnod! – intette a tanárnő. Ebben a pillanatban Patrik és társai halk kuncogásban törtek ki. Linda legszívesebben elsüllyed volna a föld mélyére. Az óra többi része számára már évezredeknek tűntek. Hálát adott az Istennek, amikor megszólalt a berregő hang, mely minden diák megmentője. Linda kiviharzott a folyosóra és az osztályterembe vette az irányt. Egyenesen lehajította az ártatlan könyveket az asztalra, és bepakolt a táskájába.

Otthon az ebédnél nem evett semmit csak a levest kavargatta.
- Kicsim mi a baj? – nézett rá aggódóan az édesanyja.
A lány lassan felnézett és az anyja tekintetébe mélyedt.
- Semmi- szólt halkan és a szobája felé vette magát. Amint beért a mini, plakátokkal teli erődjébe, benyomta a piros gombot, mely a gépházakon található, s ledobta magát az ágyra.
~ Muszáj, megmutatnom nekik, hogy nem vagyok egy senkiházi! Igenis érek annyit, hogy ne cikizzen az a hülye Patrik! ~ gondolta magába mélyedve Linda. Egyszer csak megszólalt a hang, amit várva várt. Bekapcsolt a számítógép. A lány felpattant az ágyról és be beült a forgós székbe, az egeret megmarkolva. Nem sokáig kellett böngésznie a neten, hogy rátaláljon arra, amivel esélye lehet a többieknél. Gyorsan beregisztrált és létrehozta álmát. Az első saját blogját. Szépítgette, frissítgette.
- Lindaaa! Vacsora! – kiáltott fel az anyukája.
- Megyek! - kiabált vissza a lány, de esze ágában sem volt lemenni.

Pár perc múlva…

- Végre – ujjongott a lány mindkét kezével a fejét tartva, közben a monitorban gyönyörködve – Kész vagyok…
- Gyere már! Kihűl a spagetti! –hallatszott lentről.
- Máris megyek! – kiáltotta a gyors választ. Majd felállt és lerobogott a lépcsőn. A spagettis tészta kivégzése után elvégezte esti teendőit, s visszaült második legjobb barátjához: a számítógépéhez. Egy új bejegyzést készült írni, s kis híján lefordult a székről. Egy óra alatt már vagy százan jöttek a blogjára. Egy hét múlva már kb 1000 ember olvasta rendszeresen a blogot és a www.mylifeandme.gportal.hu lett a legolvasottabb portál. Egy hónap telt el azzal, hogy Linda napjai mindig ugyanúgy teltek. Iskola, cikizés, hazabuszozás, ebéd, szerkesztés, vacsi, szerkesztés és alvás.

Ám egyszer eljött az a nap, az a bizonyos nap, mely egy életet képes megváltoztatni…

Linda, - mint ahogy azt minden nap szokta – elbuszozott az iskolába és végigtanulta az első 5 óráját. Az utolsó óra informatika volt. Pont egy hónapja azóta, hogy Photoshop helyett Internet Explorert mondott. Becsengettek. Linda fogta a könyveit a füzetét és a kutyás tolltartóját, majd elfoglalta helyét az utolsó előtti padban. Ezen az órán a hálózatról volt szó. Linda és az osztálytársai szorgalmasan jegyzeteltek, majd amikor a tanárnő csak kérdezgetni tudott (és már mindenkit kikérdezett a mai anyagról) kimondta a varázsszót:
- Játékidő!
Az összes 7.a osztályos tanuló fogta magát és bepötyögött valami virtuális játékot. Mindenki, kivéve Lindát. A lány megnézte a honlapját, hogy vannak-e új hozzászólások, vagy voksok. Belépett és írt egy újabb bejegyzést, amikor már megbizonyosodott, hogy az összeset elolvasta. Ám váratlanul egy papír fecni hátba találta. Linda hátranézett és Patrik kíváncsi arcát látta, mely kérdőn őt figyeli.
- Mi van? – kérdezte a lány félvállról.
- Te. Tényleg te vagy a MLaM* szerkesztője???? – hajolt közelebb suttogva.
- Igen. Miért? – fordult hátra.
- Nagyon klassz! Én minden nap ebéd előtt megnézem, és vacsoráig azon lógok.
- Köszi – pirult el Linda.

Az óra végére már mindenki megtudta az iskolában, hogy velük egy intézménybe jár a kedvenc blogjuk szerkesztője. Sőt később az is kiderült, hogy az igazgató lánya is olvassa a blogot. Linda az iskola tiszteletbeli tanulója lett és kötelezték, hogy járjon média és informatika szakkörre. A lány nem is ellenkezett. Szívesen elment és örömét nem is titkolta.

Ez a nap, ez az egy nap gyökeresen megváltoztatva főszereplőnk nyugis kis életét, mely tele volt szomorúsággal.

* A MLaM egy rövidítés. A teljes: My Life and Me.

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments