Csatlakozz te is!

A közösséghez

 
 
Klarinét Brünhilda meséje


G-Portál mese

 

Egyszer volt hol nem volt az Óperenciás tengeren is túl, helyett Magyarországon élt egyszer két jóbarát SU és TU.

Egy pesti panellakásban laktak a tizediken, ami nem volt túl praktikus de legalább az örökpanoráma megvolt. Mindketten a gportálnak dolgoztak, és azon a bizonyos napon is oda indultak el munkába.

-Gyere TU, mert elkésünk! Nem tudom mit szöszmötölsz annyit.

-Megyek már csak felhúzom a cipőmet- mondta TU miközben majd orra esett, ahogy féllábon ugrált.

Miután sikerült felhúzni elindultak a közeli metróhoz. Csak mikor odaértek jutott eszükbe, hogy a 4-es még nincs kész.

-Hát akkor irány a másik- javasolta TU- de nem ártana futnunk, mert elkésünk.

-Mit gondolsz mi vagyok, futóbajnok? Fuss ha annyira akarsz, de én biztos hogy nem.

-Akkor megyek egyedül- jelentette ki TU és elkezdett futni.

De bizony nem sokáig jutott, mert úgy tele volt szmoggal a levegő, hogy a tüdeje is hamar megtelt, így megállt mielőtt megfulladt volna. Megvárta SU-t és együtt indultak tovább Pest szürke utcáin. Régi omladozó épületek, kátyús járdák, kéregetők, hajléktalanok kísérték útjukat. Így mentek mendegéltek, míg oda nem értek egy buszmegállóhoz, ahol egy busz állt.

-Szálljunk fel legalább akkor közelebb jutnánk.

-Jó szálljunk- helyeselt SU.

A busz elindult velük, mentek vagy három percet, amikor is furcsa hangokat kezdett kiadni, és megállt. A sofőr felállt és hátrafordult.

-Tisztelt utasaink! Egy csapatépítő játékra hívjuk önöket, a neve: Told a buszt! A szabályok egyszerűek ha megtolják, akkor előbb utóbb eljutunk a végállomásra.

Na több sem kellett a két jóbarátnak leszálltak és elkeseredve mentek tovább.

-Így már biztos elkésünk- szomorkodott SU.

-Ha csak nem történik valami csoda, akkor igen.

Hát ahogy ott sétáltak TU hirtelen meglátott egy csodalámpát.

Bizony csoda hogy égett. Megdörzsölte, hogy kijöjjön a dzsinn.

-Végre szerencsénk van SU!

Ahogy megdörzsölte, nagy füst borított el mindent mivel egy forgalmas utcában álltak meg, de ahogy elillant a füst megjelent…

Nem nem a dzsinn, hanem… Dévényi Tibi bácsi!

-Hát szerbusztok gyerekek, mondjátok mi lenne a kívánságotok Tibi bácsi elintézi nektek!

Néztek egy nagyot, de aztán TU bátortalanul kibökte:

-Szeretnénk eljutni a gportál székházba. Fél órán belül.

-Hát gyerekek most lehetetlent kívántok, mert a BKV egy nagy rakás… az utakon meg dugó van, de köszönöm hogy kívántatok és jár a pontos labda. Ne feledjétek bátran kívánhat bárki Tibi bácsi elintézi, ha meg nem akkor úgyis kivágjuk a műsorból. Na sziasztok.

Ledöbbenten álltak mindketten, de aztán lassan elindultak.

-Hogyan juthatnánk el időben?- aggódott SU.

-Már csak egy megoldás van. Taxi.

Szerencsére épp arra jött egy, és egyből felvette őket.

-Mi a cím?- kérdezte mogorván a taxis.

-Pest Portál utca 1.

-Rendben akkor indulunk is, remélem nem gond de kikerülöm a dugót szóval felmegyünk Budára a várba ja meg be kell ugranom a tisztítóba is, de ne aggódjanak az óra megy nem áll meg.

SU és TU érezte hogy ez nem a legjobb döntés volt. Egy hiénához szálltak be, és tudták, hogy nem egy olcsó fuvar lesz.

Kis idő, inkább sok idő után megérkeztek végre.

-Ötvenezer lesz.

-Mennyii??- kiáltottak fel.

-Jól hallották. Drága a benzin. Na fizetnek végre?

-SU-nál épp volt annyi pénz, így kifizette a taxist és végre kiszabadultak.

-Hát már elkéstünk, de azért menjünk be talán nem lesz olyan nagy baj.

Odasétáltak az ajtóhoz és kinyitották VOLNA de az zárva volt.

-Hát ez meg mi? Miért nem nyílik?- csodálkozott SU.

-Fogalmam sincs. Várjunk csak! Milyen nap van ma?

-Milyen lenne? Hát..

És elkezdett nevetni, és nevetett, nevetett.

-Min nevetsz?

-Szombat van! Ma nem kellett volna bejönnünk!

TU először elképedt aztán ő is hahotázni kezdett.

Még nevettek egy darabig, aztán úgy döntöttek akkor elmennek fagyizni egyet. Oda is értek kedvenc cukrászdájukhoz, és ott már kellemesebben idézték fel a nap megpróbáltatásait két nagy fagylaltkehely társaságában, tele finom gombócokkal, leöntve csokiöntettel és tele tejszínhabbal.

Miután véget ért a nap hazatértek, és lefeküdtek aludni.

Így esett meg az eset, ez volt SU és TU kalandja.

Tanulság: Hát azt mindenki vonja le maga.

Itt a vége fuss el végre.

Még nincs hozzászólás.
 

 
KEDVENC KÉP

Küldj be Te is képet! >>>

 
TÁRSALGÓ
 
HÍRFOLYAM
Friss hozzászólások
 
SZAVAZÁS
Te varázsoltál tavaszi kinézetet a portálodra?

Igen
Nem
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
HÍRLEVÉL
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
TÁMOGATÓK

AndreaSerlegBolt
UIP Duna Nemzetközi FIlm Kft
Horgolt Csoda
Moments