Csatlakozz te is!

G-Portál mese
 

Kiskoromban rengeteget hallgattam nagyapám meséit a legendás G-Portálról. A G-Portál egy óriási kapu, mely egy másik világba vezet. Voltak kik megtalálták, de ahogy beléptek kudarcot vallottak. Viszont voltak, akik óriási sikerre és népszerűségre tettek szert a másik oldalon…

Most, hogy elértem a megfelelő kort, úgy döntöttem megpróbálkozom én is. Meg fogom találni a legendás G-Portált és a másik világban sem fogok kudarcot vallani! Mivel semmi ötletem nem volt, merre találhatnám meg, elindultam hát a falu jósdájába, hátha az öregasszony segíthet. Odaérve egy titokzatos üzenet fogadott: „Ebédelni mentem!” Éreztem, hogy ez egy jel. A sors is azt akarja, hogy megtaláljam! Mivel tudtam, hogy a jósnő többé nem tér vissza, továbbálltam. Ekkor felcsendültek bennem nagyapám szavai: „A kiválasztott hősök mindig megtalálják a térképet a cipőjükben!” Egy gond volt csak. Soha nem hordtam cipőt. Apám szerint erősíti a karaktert és a talpam már olyan kemény lett egyébként is, hogy többet ér egy cipőnél. Mit tudtam volna tenni? Elindultam a helyi Deichmannba és vettem egy szép pár cipőt. És láss csodát, a térkép megjelent a cipőmben! Elkezdett énekelni nekem, hogy ő a Térkép és hogy hová kell mennem, de megijedtem és lecsaptam. Szétszakadt, de összeszedtem a darabjait és összeragasztottam. Mikor ismét neki akart állni énekelni elővettem egy gyertyát és elkezdtem vele fenyegetni. Mondtam neki, hogy: „Kussolsz, és csak akkor válaszolsz, mikor én kérdezlek!” Anyám mondta mindig, hogy kedvességgel mindent el lehet érni. Igaza volt. A térkép tehát segített és elárulta, hogy a tündér lakta forráshoz kell mennem a következő nyomért. El is indultam tehát. A tündér lakta forrás helyére viszont egy új bevásárlóközpontot építettek. Nem tudtam mást tenni, bementem. A pénztáros nő kitűzőjére az volt írva, hogy „Tünde”. Nagyon örültem a fejemnek és azonnal ki is kérdeztem Tündét, hogy mit tud a következő nyomról. Azt válaszolta, hogy van egy nagy penésznyom az egyik falon, de másról nem tudott. Így tehát ott próbálkoztam tovább. Mikor odaértem a nyomhoz egy óriási fekete penészfolt fogadott. Szinte már mozgott. Késztetést éreztem rá, hogy hozzáérjek. Mikor megérintettem, az ujjamat elnyelte. Így hát a fejemet is odadörzsöltem. Átláttam egy másik világba. Minden olyan más volt. Békák repültek az égben, és halak kecskéket fejtek a buszok tetején. Teljesen átléptem tehát ebbe a világba. Elővettem a térképet, de a másik kezemben természetesen a gyertyát tartottam vészhelyzet esetére. A következő cél a Sárkány-hegy volt. Emlékszem, nagyapám mesélt róla. Nem tétováztam, elindultam. Tudtam, hogy ha a hegyen átkelek, már csak egy köpésre van a legendás G-Portál. Útközben összefutottam egy rókával, aki meg akart lopni. De miután mondtam neki, hogy ne lopkodjon békén hagyott. Kedves tőle, nem? Táncolva és énekelve odaértem a Sárkány-hegyhez, melynek bejáratánál 2 manó fogadott. Az egyik neve Szupcsijúzcsi, a másik neve Talcsijúzcsi volt. Körbe-körbe táncoltak és nem akartak beengedni. Nem tehettem mást, én is beálltam táncolni. Keresztanyám mondta mindig, hogy ha 2 manó nem enged be valahova és táncolnak, állj be hozzájuk te is. Igaza volt. Körbe-körbe táncoltunk nappalt éjjellé és éjjelt nappallá téve. Ekkor éhesek lettek és elmentek enni. Ekkor jött az én esélyem! Befutottam a bejáraton és máris a Sárkány-hegyen találtam magam. Nagyon félelmetes hely volt, tele égő fejekkel és égő vízzel, amit lávának neveznek az ősi tudósok. Felértem a hegy tetejére, ahol egy óriási lávató volt. Ekkor megjelent egy nyúl. Hihetetlen gyorsasággal rohant felém, késsel a kezében, de a gyerekek a képernyő előtt segítettek megoldani a konfliktust és megmenekültem. A nyúl felajánlotta segítségét. Így szereztem hát meg nemes táltos paripámat. Leszáguldottunk a hegy oldalán és megláttam a kaput. Ja és hogy miért volt Sárkány-hegy, ha egy nyúl volt ott? A nyulat Sárkány Ágostonnak hívták. Ez volt a háza. Visszatérve, ott volt előttem a kapu. Nem hittem a szememnek, a legenda igaz volt. Ágostonnal elbúcsúztunk egymástól és megindultam az átjáró felé. Lassan kinyitottam, majd az beszippantott. Egy teljesen más világba kerültem.

Egy birodalmat kaptam, melyet csak én uraltam. Persze nem csak jó oldala volt. A sok kedves vendégem mellett meg kellett küzdenem a tolvajokkal, valamint a trollhadseggel. Viszont mindent egybevéve, egy gyönyörű birodalmam volt és megérte a hosszú utazást.

Írta: Chriss

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés