Emlékkép
Heves érzések lettek bennem. Fekhelyemen fekszek, s elszenderedem. Neszt észlelek, félénken de felkelek. Teszek egy-két lépést, de nem megyek messzebb. Rettegek. Egy rejtélyes személy tévedt be helyemre. Lehet fegyveres, de megeshet egy kedves ember. Elmerengtem, s egyre reménykedtem. Mentem még, tettem lépteket, és e relytélyes emberrel szembe érkeztem. Szemem nem rebbent, és érzésem egyre csendesebb lett. Csevejt kezdett velem;
- Merre mész, kedves? - kérdezte
- Semerre. - hebegtem
- Engem keresel, nem de?
- Helyes. Mér kerestél fel engem?
- Nem témferegsz velem egyet, fenn egy szép, meredek hegyen?
- De.
Eltettem egy tenyérni kekszet, s ezzel felkerekedtem vele, - kezem kezébe helyeztem. Csendben mentem mellette, elmerengtem mely hegyre megyek vele. Megszeppentem, beleremegtem s kerek szemébe néztem mélyen. Megkérdezte:
- Tetszem?
Kék égre néztem és eszemben derengett feleletem.
Lenéztem fejemmel, s nem kellett egy nemmel felelnem. Melegem lett. Megtettem kétezer métert, s még messze lesz ennek vége. Éj leplében megyek vele, - lelkem megremeg; félrelépett, de nem esett le. E percekben megértettem, szeretek egy remek embert. S feltettem egy kérdést személyének:
- Becses neved?
- Ferles Ferenc. - felelte. - Te neved?
- Remete Emese
S mendegéltem még fel hegynek tetejéhez, (végtelent megszemléltem,) s le, Ferenccel. Beszél velem egy keveset, de ezt nem részletezem. Reggel hétre elértem egy csermelyhez, melynél percekre leheveredtem, (és elénekeltem kedvenc zenémet) mellettem Ferlessel. Teltek évek, percek, legértékesebb szervem kezébe tettem, mellyel méretes sebeket teremtett bennem - lelkem cefetekre szedte; s nevem nem lett Ferlesné Ferenc. E percben felébreszt vekkerem. De neszt semerre nem észlelek. Lemegyek étkezdémbe. s megszemélem kekszem, melyet emlegettem. Emlékképemben nézek hegyet, és csermelyt, melynél leheverdtem. Mentem kertembe, és leseggeltem székembe. Merengtem. Mesélhet nekem életem, képekben? Megfejtem! Bementem, és keresgéltem neten; Hegy és csermely = félek és lebecslek, Kert = szép lélek - remek. Ez éppen elég lesz. Féjszen* megnéztem Ferles Ferencet, - egészen helyes. Leheltem egyet, (esetleg még egyet,) s elmentem megkerestem személyesen. Elmeséltem személyének ennek lényegét, és kezem kezébe helyezém. Vele megyek merre lehet, egy emlékkép rengeteget jelenthet. Megleltem kedvesem, - s meglehet vele élem le békésen életem.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Kissé skizoid, jó :)