|
Kelemen elszenderedett. Ezt képzelte:
Egyszer egy télen egy neves, német ember (nevén Jerh Klen) elment egy étterembe, melynek neve „Ebédelj és nyerj”! Eme helységben rengeteg gyerek tekergett. Jerh Klen megelégelte ezt, s megkérte e hely felettesét.
-Ez meg… (ejtette Jerh, de kezdeményezése nem lelt véget)
-Elég! - felelt e rettenetes felettes - Eme gyerekek el nem mennek!
Jerh mérgesebb lett.
-Nem! Eme gyerekek tekergése nem lelhet fegyelmet? Felettes, menjenek el!
E Felettes (becenevén Enter, de ez becenév) jelet ejt:
-Menjenek el? (S segédletért néz)
-Ne! (felelt Kelemen, egy ember, Jerh és Enter mellett, egy széken) Ebédelj és nyerj! Eme veszekedés egy versenyben érjen véget!
-Helyes! - felelt Jerh - Benne lennél? (kérdezte Entert)
-Még szép!
-Legyen evésverseny! Megeszek egy teljes NKE-et! (ezt Jerh)
-Megeszel egy NKE-t? (kérdez Enter)
-Ez mely ebéd lenne? (Kelemen ezt kérdezte)
-Ezt nevezték régen Nem Kevés Ebédnek. Jerh, megeszed ezt? Ez esetben eme gyerekek elmennek. De elvesztheted!
- Persze. Hehhehe! De nyerek! És e gyerekek elmennek! Nem lesz tekergés és meg leszek elégedve.
-Rendben, Jerh. Tessék. NKE. Kérted, megeheted!
Kerek hetven perc lepergése mellett eme NKE elenyészett. Jerh megette.
-Menjenek e gyerekek! - kérte Jerh, de Enter…
-Neee! Te rettenetes ember! Ez egy gyermek étterem!
-Én ezt megelégeltem. - felelt Jerh. - Megyek!
Enter és Kelemen letelepedett két székre, beszélgettek. Ezek mellett Jerh elment. Gyerekek még tekeregnek.
-Ért ez… (kezdte Kelemen, de Enter belebeszélt)
-Nem.
-De… (ezt Kelemen)
-Nem.
Kelemen megelégelte Enter rettenetes jellemét.
-Elég! - Kelemen belekezdett - Én megyek! Gyerekek?
-Persze! (egyszerre)
„Ebédelj és nyerj” étterem teljesen elveszett.
Egy évre erre Jerh egy étterembe kezdett.Neve „Klen és Berg”. Berg egy kedves ember. Nevezetes, német. Berg és Jerh rendesen meglettek egy helyen.
-Gyerekek nem lesznek! – jelentette Jerh.
-Mért? – reflex jelentkezett.
-Enter éttermében gyerekek tekeregtek.
-És? – felelt Berg.
-É-és? E felettes (persze Enter) nem engedett egy tervet.
-Tervet?
-Tervet.
Csend jelentkezett. Egy perc és ez elenyészett.
-Kész. Gyerekek nem lesznek – ejtette Jerh.
-Nekem teljesen…
-Éljen! – Jerh belebeszélt.
-Ez teljesen Enter!
Jerh megszeppent. „Tényleg!” reppent el felette egy „élvezet”…
Csend. Jerh egy székre telepedett le. Berg meg mellé.
-Elnézést kérek! – Berg ebbe kezdett bele. – Elegem lett. Elnézést.
-Nem kell. Elnézem neked. – felelt Jerh. – De gyerekek ne legyenek! – s Jerh fejében teljes csend lett. Nem vette Berg feleletét. Elment egy réshez, s belenézett.
-Ez meg… - Jerh ezt ejtette. Berg nem felelt erre. Jerh mérges lett. Berg felé ment, de elesett. Beverte térdét. Nem képes felkelni.
-Kelj fel! – értetlenkedett Berg.
-Nem megy! – felelt Jerh. És leesett szeme teteje.
Eme eléggé érdekes helyzet Jerhnek nem jelentett véget. Berg megmentette. Bezzeg Enter meg nevethetett. Eme rettenetes ember betegségének végét elérte. Felkelt Jerh mellett.
-Ezt neked! - S Enter erre elesett. Fejét verte be.
-Neked véged! - Jerh kel fel.
Kését beletette Enter fenekébe. De... Kelemen felébredt.
Vége.
| 
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások