Csatlakozz te is!

Név: Lena
E-mail: sweetalexis@citromail.hu

Karácsonyi készülődés

Beköszöntött újra a szép karácsony,
Nagy a sürgésforgás a konyhákon.
Finomabbnál finomabb illatok,
Jövőre megint fogyókúrázhatok.

Vásárolni ekkor kész rémálom,
Az ajándékok árát már én állom.
A boltokban elférni nem lehet,
Pénztárca kímélő módszer nem ismert,

Drága vagy te ünnep nekem, szó szerint…
Mit vegyek a szüleimnek már megint?
Szétnézek a karácsonyi vásárban,
De az áraktól leesett az állam.

Elkezdett esni végre a hó,
Mikulás a gyerekek közt felkiált:  Hohohó!
Kicsi szájak tátva maradtak,
Most elmondhatják mit kívánnak.

Mire hazaértem lefagyott a lábam,
A sok sétától megfájdult a hátam,
Aznap ráadásul jól meg is fáztam,
Ez az ünnep amit annyira vártam?

Úgy döntöttem iszok egy forralt bort,
Az ajándékokkal megvárom a holnapot.
Hogy mi sült ki a karácsonyi vásárból?
Következtess az ajándékok árából. :)
 

na most meg próbálkozok még1x (ha a végéről megint lemarad azt új kommentben küldöm.

Név: Somogyiildikó

E-mail: cica06072@freemail.hu

Versike hóban, fagyban

Szépen esik a hó,
Hangosan nyerít egy ló.
Nagyon hideg van odakinn,
A hópehely idering, odaring.

Pihe-puha, friss a hó,
Most szánkózni hej de jó!
Egy rossz gyerek sem káromkodik,
Maximum árulkodik.

A mikuláscsoki nagyon gagyi,
Kár hogy a sarki közértben nincs több fagyi.
Bent a házamban a kandalló meleget áraszt,
Ez a sok készülődés nagyaon lefáraszt.

De mi ez a nagy sürgés-forgás?
Hehe, egyszerű a megoldás!
Mindjárt itt a karácsony,
Minden ajándék szupermagas áron!

Nekem megadatott az alkalom,
Beütöm az alkarom.
Ekkora bénázást én hogy bírok?
Ja, igen, most egy verset írok.

Ezzel jelentkeznék egy versenyre,
De találok egy másikat a perselyben.
Tétovázok melyiket válasszam,
Hogy a verseny irányítóját várassam.

Elszántan döntök, megvan az eredmény,
Gyorsan írom ezt a pár sort mielőtt  feledném.
A döntésem arra a versre esett,
Amelyet most lesek.

Na de most térjünk vissza a télre,
A bejgli kisül délre,
Hull a hó estig,
A tájat fehérre festi.

A versem legalább 100 szó,
Még mindig szállingózik a hó.
Ennyi hó honnan fakad?
Nem tudom, de a versnek most vége szakad.

Kutyaélet

Vacogva áll kint az udvaron Bundi,
kedves kis komondor, meg szokott harapni.
De most megszívta, kint kell maradni,
s a nagy hidegben vacogva dünnyögi:

-Ej, ez a jó élet, édes drága gazdám,
beengedj, mert ha kijössz, lábad nem látod már!
Tüstént gyere onnan ki, mert ha bejutok,
leharapom ujjaid, amily' gyorsan tudom!

Ezt már én sem hagyhattam annyiban,
kimentem a kertbe, vacogva ugyan.
És ekkor csakúgy megharapta lábam,
ezért én hangosan felkiáltottam:

- Óh, hogy törjenek le a karmaid!
szuvasodjanak el a fogaid!
fene egye meg azt a kék eget,
hogy mellém egy ilyen dögöt teremtett!

Ekkor aztán ordítottam nagyot,
nézem a lábam, sehol sem látom.
Ígyhát fél lábbal megyek be,
De Bundi utánam jőne be.

Be is szökött, a nemjóját,
mi lesz, ha beváltja ugatványát...
És ha leharapja mind a 10 ujjam?
Mi van, ha többet tőlem pofont nem kap?

Ordítok anyámnak, dehát ő nem hallja,
haját szárítja ő a fürdőszobában.
Így hát egyedül maradtam, és
a Bundi megragadja 5 ujjam.

Másik kezemmel odavágok neki,
leülök egy székre, s elkezdem rúgni.
Ellenáll a fenevad, nem lehet mást tenni,
csak a petárdával megijeszteni.

Igenám, de hogyha én fölkelek,
akkor többet már nem élek.
Várj! Most váratlanul kijött anyám,
Megszárítva haját a kutyára ordibál:

- Ne mész ki te rusnya? Te átkozott dög!
Hogy az Isten bennünket veled üldözött!
Befogadtunk te szánalmas eb!
Ha nem mész, akkor úgy megrúgom feneked,

hogy kirepülsz a Marsra, te szégyentelen!
nem mész a házadba? gyerünk ha mondom, te!

Ekkor csendesebb hangon megszólaltam,
hogy rakja vissza anyu a lábom.
Végülis visszarakta, a kutyát fenékbe rúgta,
minden hepiend lett, éltünk tovább újra. :)

techna1007@freemail.hu

Sziasztok! Ezt a versikét még anno szakközepes időszakomban költögettem. Remélem megnyeri tetszésetek!

Téli szünet

Végre itt a téli szünet,
Minden diák álma,
De nem csak a diák, hanem
A tanár is már rég ezt várja.

Legszebb ünnep a karácsony,
A mi hősünk is így véli,
De mért van ilyen k**va /kutya:D/ hideg
Ezt már végkép ő sem érti.

Hisz kint van szegény a minuszban,
mert fenyőfát ment venni Ő,
De jégbe fagyott lába ujja
Mire rátalált egy kis fenyő.

Hazavitte nagyörömmel,
S elkezdte díszíteni,
Végre rákerült az izzó,
De az nem akart működni.

Elővette a tudását,
S megjavította a zseni,
De másnap már csak
A fenyő hűlt helyét leli.

Mivel a szülők kidobták
A szénné égett fenyőfát,
és közben szidták a fiuk
összes műszerész tudását.

A karácsony így sikerült,
De ott van még a szilveszter,
Hamar robbant a petárda,
így a hüvelykujját veszti el.

Rögtön másnap Újév napja,
Máskor ez is jó buli,
Most viszont az egészet
egy kórházban kell tölteni.

Így sikerült a téli szünet,
Hisz másnap újra iskola,
Ennek hősünk nagyon örül,
Ami egyáltalán nem csoda.

Alig várja, hogy újra a
Nyugodt padban ülhessen,
s matekból, bár fájós kézzel
egy jót újra felelhessen.

Halika írtam verset .)
név: tutyika
oldal: még nincs ahoz kéne a gkr...
email: almaspite@pofa.be

Sétálok, csak szép lassan,
mire a lábam nagyon megcsusszan.
Arccal lefelé vágódok a hóba,
alig látok, „jé, erre van Róma?”

Kirázom fejemből Róma képét,
de hallom Julius Caesar léptét.
Mikor magamhoz térek,
előttem terülnek el a virágos rétek.

Egy hang a fejemben:
„Benne vagy a veremben!”
Lassan megpróbálok  felállni,
ott egy gyerek, fejen találni!

Gyúrtam egy hógolyót és fel álltam,
eldobtam és egy gyereket állon találtam.
Miközben gyerek gyorsan eltűnt ,
„legszebb öröm a káröröm” tűnődöm.

Sétálok az utcán, de ne már…
ugyanis a földön hevert egy hólapát.
Hű maradtam magamhoz és telibe,
de a pohár itt még nem telt meg.

Ismét arccal a hóba heverek,
kezdhetem újra az egészet.
Behunyom szememet és kiáltom:
„Én a telet ki nem állhatom!”

nevem: Arachme
mail: arachme@gmail.com
oldal: www.malac-mania.gportal.hu 
vers: szeretem a telet de hirtelen jött depis vers lett :)

Fehér és  hideg, égből pottyan,
télapó hozza puttonyban.
Csak esik és esik a nagy hidegben,
Valaki már nem bírja ideggel.

A hóember hívogat a hidegben,
de rájövünk jobb idebent.
Mennyen aki akar a szabadba!
Engem nem csábít az ördög, szavamra!

Megint itt a tél,
A kazán számlámra adósság kél’.
Hiába fűtök, ha befagy a seggem,
Még nagykabátban is imígyen didergek:

 
Brrr, hogy csapna villám abba a perszónába,
Aki hóval átkozza drága  Hungáriámat.
Mit gondolnak ezek? Hogy fókabőrben járok?
A palotapincsim bundája nem egy vágyálom.   

Nem nyavalygok én, alig vagyok finnyás,
Ez a nagy fehérség azonban vakítóan más.
Sosem voltam yeti az Északi-sarkon
Hogy túlvészeljem ezt a jeges hóhalmot.

Kimennék a postámért, nyomban hasra esek,
Ki mondta, hogy tükörjégért szivesen fizetek?
A kórházban tálalják az enyhe agyrázkódást,
A dokik otthon vannak, én meg totál kómás.

Mindegy is, maximum feldobom a talpam,
Ha meg nem, elleszek Becherovka mámorban.
Reggel jön a nővérke, „Ön hazamehet, András”,
Újabb pocsék nap, otthon üres a lakás.

Azt mondják,én vagyok Tunyacsáp a Spongyabobból,
Pedig ez nem igaz, amaz mindig horkol.
Nincs sok közöm Bikinifenékhez sem,
De a csajok hátsóját szivesen nézegetem.

Felmegyek a netre, villog a G-portál,
Szerkeszteni kezdem András bácsi blogját.
Lepötyögöm nektek a mai hetemet,
Jön is a reakció: egy röhögő üzenet.

Itt írja a kölök: „ WTF te balfék?
Tán anyádból is beszívva,fordítva jöttél?”
Felháborít engem a mai tini világ,
Régen a lányom még nagyibugyiban járt.

Várom már az újabb mikrofonfej korszakot
Bárcsak minden 30 évvel ezelőtt folyna most.
Egyet jegyezzetek meg, ti fiatal piócák:
 A rizibizit és a szörprájzt csak az öregek tudják!

Höhh, de elkanyarodtam a témától,
Ebben a versben történetem lezárul.
Talán most, három óra elteltével
Nem szakad a hó úgy,mint éjjel.

Hogy kielégítsem a vágyamat,
Elmegyek szaunázni mihamarabb..
Akkor aztán ugrálhatnak az ablakban a pingvinek
Én ugyan egyiket sem tessékelem beljebb!

Versíró: Aliz, E-mail: lizzyhotel@citromail.hu , Honlap: www.hercegem.gportal.hu

Remélem mostmár jól sikerült betennni.. :)

ggretto@freemail.hu

Éljen a tél?

Heló!

Van nekem is versem!

Egy depis vers a Télről...

Oh, máj gád, kifogytam a lájkokból,
De ez semmi, nem férek el a májamtól.
Talán nem kellett volna ősszel sört inni,
Talán nem kellett volna májat enni.....

Vége a Töriórának...
Kezdődik a Matek, vagy éppen a Biosz?
NEM! Már nem kezdődik semmi, mert szellentett a ló,
És az igazgató is elcsúszott.

Végre Tél van,
Végre dél van.
Elkezdődik a kajaaa!
És most nem kell leckét írni, mert Tél van....

A hóesés hol marad?
Fehér karácsonyt akarok!!
Nade, ha hull a hó,
A kutyáknak jó?

Megfürdetjük az osztálytársakat,
Sokat petárdázunk,
Követeljük a Fehér Karácsonyt,
Egyszóval: TÉL VAN.

Végre megint versíróverseny!! :D Erre vártam óderégóta.. :))
Hát próbálkoztam megint, remélem azért nem lett annyira humortalan.


Vicceltem...

Csendes hideg szobában egy kislány ül vala,
nade milyen ez a szoba? Ki-bedőlő a fala.

Lassan kitekint az ablakon, tekintete elidőzik.
Köhögés fogja el, majd érzi, hogy nagyon fázik.

Elmélkedik, sóhajt. Valamit tenni kéne...
meg is van! Mi lenne, ha énekelne?

Csönd. Csönd mindenhol. Nem hallhatja senki.
Huncut mosollyal kis arcán el is kezdi.

"Fáj a torkom, fázik a testem.
Mégis csak énekelni van kedvem
Fagyban nevetni nekem a legjobb
Ezt suttogni: vagyok, aki vagyok."

Hirtelen egész vidám lesz és szinte már nevet,
igaz, nincs mellette senki, de sorolni kezd vicceket.
Érzi, hogy forróság van mindenhol és meleg
hirtelen minden baját könnyedén elfeled.

...

Vicceltem. Hatalmas szobában szőke kislány vala,
egy olyan szobában, melynek ragyog a fala.
Gazdagság és pompa, játékok szanaszét
Viszont mintha valami hiányozna..
valaki.. mintha elfújta volna jókedvét.

Unott képpel bámulja a hóesést és gondolkodik.
Barátja egy sincs, emlékeinek sorolása itt megtorkollik.
Édesanyja vidítja, vidítja. Ám hiába.
A lány sírásban tör ki és leveti magát ágyára...

...

Megint vicceltem. Nincsenek szobák és kislányok.
Sem szegények, sem gazdagok.
Csak én, én és a História vagyok.
Vigyorral arcomon itt ragyogok,
Én is minden rosszat elfeledek,
s csak ennyit üzenek: Boldog Ünnepeket! :D

2010.12.17
név: Luna
e-mail cím: @

sziasztok!ez itt a versem,és a nyert "összegből" a weboldalam újraindítanám: www.baba-vilag.gportal.hu

mailom:fergeteglissz@citromail.hu

Gportal Xmas

Boldog az ember,

boldog a tél,

mindenki 

csak a mának él.

Ha úgy érzed

hogy köztünk vagy,

jelentkezz be,

csinálj weboldalt!

De a tél nem

csak erről szól,

suttog a fenyves,

suttog a hó.

Díszítsd te is a 

karácsonyfádat,

és légy nagyon

boldog a családoddal!

Készíts meglepetést

és tedd le a fa  alá!

Hátha valaki még,

meghálálná.

S ha megháhlál:

már nem lesz hiába,

vége e versnek,

de nem volt hiába.

A szíved mélyébe 

vésd be ezt:

boldog karácsonyt,

merry xmas!

A macska és a jégkrém

Itt van a tél, itt van újra,

Felkészülünk a nagy útra.

Miért, hova mennénk?

Hát persze, hogy a hóba!

A G-Portál is vár,

Lehet kastély, lehet vár.

Lehet újabb weboldal,

Lehet, hogy itt van a nyár?

Nem, még nincs itt,

Pedig várnánk,

Mégis szeretjük a telet is,

Hisz a szülinapomat is várnám!

Lehet, hogy te nem gondolod így,

Lehet, hogy te többet gondolsz ennél.

Lehet, hogy pont így gondolod,

Lehet, hogy énekedet dalolod.

Dalolj hát nyugodtan,

Megvárunk téged,

Megvárunk a hóban,

Vegyél jégkrémet.

Itt kezdődik a vers,

Itt ér véget,

Mégis még tart,

Ide hát véle!

Indul a jégkrém,

Indul útra,

Megy a macska,

Be a házba újra.

Esik a hó,

Csúszik a ló,

Befagy a tó,

A jégkrém nem jó.

Nem jó télen,

Túl fagyoos,

Fagy a hidegben,

Toroknak habos.

Ezért kelt útra a jégkrém,

Macska felé cammog,

Macska is felé cammog,

Találkoznak, a fagyi félénk.

Fagyi, vagy jégkrém,

Bárhogy is hívnánk,

Nem tudjuk hová,

De útra indulnánk.

Indulj Feri,

Indulj felé,

Indulj, kapd el,

Ne vesszen el!

Félúton a jégkrém,

Megnyalja a macska,

Ezzel azt jelzén,

Vele tart szürke pamacska.

Volt szürke macska,

Lett fehér már ma.

Szürkéről fehérre,

Befestette a hó fehérje.

Nem fázik ő soha,

Jégkrém barátja sem,

Deres lett a moha,

Mint párnán a selyem.

Kis idő múltán,

Gondolná a macska:

De jó is lenne,

Egy-két pamacska.

Jó lenne hideg-fagyos tájból,

Bemenni jó meleg házikóba,

Felmelegedni puha ágyon,

Nem érdekelne hány óra.

De ő odakünn van úton,

Két kesztyű van az ujjon.

Fagyoskodik jégkrémmel,

Útra kel, féltékeny.

Féltékeny a kutyára,

Párnát raknak ujjára.

Tejjel, játékkal melegítik,

Simogatják, hűvös nincs is!

Ígyhát a macska meg a jégkrém,

Vissza fordul az út szélin.

Macska bemegy meleg házba,

Jégkrém visszatér gazdája szájába.

Boldogan folyik tovább a tél,

Esik még nagyban a hó,

Itt a boldog vég,

Hohohoho!