Csatlakozz te is!

 Név: da Vinci. E-mail:   alomvilag201003@gmail.com

Elnézést kérek de nem láttam kiírva semmit! Se azt, hogy lezárva, se azt, hogy meghosszabítva. Szóval ha késő, akkor elnézést! Valami van a nevezési hellyel, ezért ide teszem és azért is, mert nem tudom, hogy most lezárva, vagy még 16.óráig meghosszabbítva e.

BOLERÓ

Hallgatom a Bolerót, s ahogyan hallgatom,
szemed fénye izzó-parázslón, 
lelkemben friss-üdén felragyog
smaragd zölden, hajad platina szőkén,
- világörökségén.
Úgy, mintha mellettem ülnél, hevernél, ölelnél;
mindenség ékkövén simogatnál, becéznél,  
mintha együtt hallgatnánk,
azóta is csak Boleróznánk.
S ahogy  nő a Boleró fergeteg,
engeded, hogy felfedezzelek,
suttogod nevemet, s én a tiedet.
Még mindig égetsz,
dacolva, felejtve időmesszeséget,
magamnak úgy idézlek fel,
hogy a perceket nem feledve el,
elevenen,
neveden 
álmodozva, behunyt, csukott szemmel,
a Boleró után negyven évvel,
az idő megállt,
végtelenné vált.
Húsodat érezve, érezve bőrödet,
legbensőbb lényedet;
- érezve Tégedet.
Ismét barangolok rajtad,
kezemmel,
újjbegyemmel
simogatlak,
Bolerózlak.
Képzeletben öntelek újra, formázlak,
szobornak, emlék-hiánynak,
örökre-életre,
a végleges végtelenbe
ide, az én legbensőmbe. 
Álmaimban sűrűn megjelensz,
maró fájdalomként megpihensz
idebent, a test csapdába'-
negyven éves Bolerónkba zárva.
Mintha semmi nem telt volna el,
mintha csak most kezdődne, fel-
jönnek fájón vihogó emlékek,
parázslok, égek 
némán csendesen,
hisz azóta új világom van énnekem,
s e világ fel is ér veled,
szeme zöld, arca szebb mint neked,
haja kék-fekete hosszú fonat,
nem látni ilyen arcokat.
Mégis az idők folyamán beleremegek; 
- érzem a kezedet, arcodat, mindenedet,
a szívedet; - Boleró melegedet.
Már végképp elmehetnél,
mocsárízű emlékké lettél,
bensőmben rejlő veszett fájdalom,
őrült dübörgőn, Bolerón táncolon,
vagy jámbor, szúrós , tüskés sün,
döfködő, öldöklő tűn,
az őzlábgombás parajfőzelék,
Boleró-mosóporos töltelék
bennem, s hagyományosan ragályosan,
superuserrel tárgyilagosan 
kitalált, kötelező szavakkal,
szerelmes szavaim nem így szólnának,
nem így!; - Szebben boleróznának!
Azonban nem lehet,
nem élhetek két életet.
Miért is volt egykor az a boleró?
A velem boldogan táncoló,
ölelkező lány, mára
maró szellemmé válva
lebeg, lebeg, lebeg,
billogja az emlékeket.
Úgy sütötted a perceket akkor belém,
immár negyven éve nem felejtem én,
s csak kínlódok, izzón szenvedek;
Azóta szebb ékköves világot ismerek.
Mégis időnként epedek, sorvadok,   
Ó Boleró, Boleró! - Beléd is halhatok.
S ha könnyem néha cukor, vagy sóízűen pereg,
lehet azért is, mert másik Bolerót ismerek.
S ez a másik, az új a nagyobb, a teljes világ,
Vele osztom kenyeremet, imádom Őt-magát, 
ő pedig osztja velem minden örömét, minden baját.
Perzselőbb táncot villog bennem,
végleg-örökre megszerettem,
Új Boleró, új világ!
Nekem adta önmagát.

basszus, még el is csesztem :|

Vírus a G-Portálon

Nemrég történt, talán ötvenhárom napja,
A szervert megfertőzte az őzlábgomba.

Nem az a szép, jóízű, tarka,
Hanem mitől a gépek felmásznak a falra.

Jámbor kórság volt ez, nagyon gyorsan terjedt,
Superuser fogta a parajfőzeléket.

Fogta, s útra indul vala,
De még előtte azt becsomagolta.

Hátizsákját megtöltötte tejbegrízzel,
Így indult, zsebében egy tálnyi hagyományos ízzel.

Tudni illik, a pápa szereti a mosóport,
Szereplőnk pedig székhelyére robogott.

Úgy támadt neki a székhely ajtajának,
Mint veszett bika a pajtának.

A pápa már várta, telefonon értesült,
Ölében egy sünnel egy jó nagy székben ült.

Ez volt a titok nyitja,
Superuserre nézett vihogva.

S bár a webmester nem értette miről beszélt,
Úgy gondolta, tejbegrízzel betömi a fejét.

A mocsárízű főzet nem éppen volt finom,
-Gríz helyett mosópor van benne, bevallom.

S a pápa a sünt eldobta,
Eldobta bizony, az ízektől jajgatva.

Az pedig gurult-gurult, vissza a G-Portálhoz,
Nekirepült a gépnek, hatalmasat pukkantott.

S a szerkesztsőgé apraja-nagyja megvilágosult,
Csak felpuffadt a gép, de már rája béke hullt.

ezt kicsit gyorsan kellett befejezne, mert holnap nem lesz már rá idő, így a vége kicsit hagyon össze-vissze van :(

Endre bossszúja

Kerek erdő szélén, egy szép keddi napon,
vihogó superuser kiles az ablakon.
De azt, mi is vihog nem mindenki tudja,
Merthogy Endrét az éjjel jól befogpasztázta!

Szegény jámbor Endrénk már végleg megunta,
hogy a mi Webmesterünk állandóan csak szivatja
S így bosszút fogadott, nem is akár milyet:
"Tamara tovább engem igazán nem csesztethet!"

Tehát a mi Endrénk, kedd este szépen kileste
hogy Tamara kulcsát a lábtörlő alá rejtette,
több sem kellett neki, itt volt az alkalom,
Beosont a házba, 'Most Tamarát nagyon megszivatom'.

S Endre, ki minta  pokoli szomszédokba,
kitolásokat csinált Tamara házába.
Volt ott minden csak 'szít' kellett 'dik-há'-zni,
Endre azt is elintéze, hog Tamaránk nem fog fázni!

Ugyanis Superuser hagyományos parajfőzeléke
Mosóporral lett nagyon jól összekeverve!
így mikor mesterkuktánk megkóstolta milyen lett munkája,
Habbzott a szája, mint veszett sünnek a mosodába!

Mócsárízű főztjétől bűzlőtt egész háza,
így most Tamara is értékeli milyen Endre munkája,
mikor Ő folyton csak piszkálja, nem hagyja dolgozni
Többé soha nem fogja Őt ennyire szivatni!
 

Név: Evangline
E-mail: devangline@yahoo.com

A sárgarépa-baba

Azt az egy dolgot nem értem, hogy miért szenvedek
Ha a derékszögű pogácsa úgy sem lesz kerek,
Hiába rágom le a sarkai;
Vagy tépem ki az ő jámbor karmait,
Mert lehet, hogy rá van írva a nevem,
De az nem azt jelenti, hogy örökké itt marad velem,
Pedig még el sem kezdtem a kibelezést,
Bár ha ő nem jön, hamarosan előveszem a kést.
És én már a helyzetbe teljesen beleőrülök,
És még játsszam is el, hogy örülök,
Amikor elfelejti a nevemet
És bár „superusernek” szólít, a szégyen meg eltemet,
És amikor megnyugszom, akkor újra ideges leszek,
Pedig már százszor mondtam neki, hogy engedje el a kezemet.
Aztán ő még mindig a hintán ül,
Hiába ordítom, hogy a levese kihűl,
Mert ha főzök neki az életben egyszer,
Ő már rögtön azt keresi, hogy hol van a mosópor, vagy a vegyszer,
Amit minden bizonnyal beleraktam.
De én nem… Sőt, még sárgarépa-babát is faragtam,
Csak azért, hogy tetsszen neki az amúgy mocsárízű étel,
De ő még mindig kétel-
kedik bennem. Már semmit sem értek.
Ha én megeszem parajfőzeléket,
Anélkül, hogy megkérdezném mit tett bele
(pedig érzem, hogy ez nem étel; inkább a sün nyeszlett bele…)
És ha a piócáit leszedem a hátáról,
Miért mondja azt, hogy rajtam nincsenek? Már ő is elárul?
Kinek adhatnám a darabkáimat,
Ha a saját barátom is másokkal zabáltatja a húsomat?
Meg a koponyám is mindjárt felrobban,
És mire észreveszem a fekete, vihogó kis drágáim – már elfogytam.
De nem baj, mert neki még így is kellek. 
Persze pont akkor fordul el, amikor elesek.
És a babáim is egyre veszettebben és gonoszabban mosolyognak:
Őt őzlábgombával kínálgatják, nekem bezzeg nem szólnak,
Mert most is elfelejtették, hogy létezem.
A nagy szeretetüket meg így érezzem.
És amikor tegnap neked könyörögtem,
Nem figyeltél rám, akármilyen hangosan nyögtem.
Te ártatlan, édes, undorító féreg,
Hol van már az a rohadt méreg?
Aztán hirtelen csak azt látod, hogy valamit már 2 napja bámulok bambán.
Honnan szedted elő a sárgarépa-babám?
Meg a jó öreg, hagyományos leveses edényt?!
Add vissza! Ez is az enyém!

Írtam már egy oldalt róla, mégsincsenek meg a szavak,
De ne hidd azt, hogy így itt hagylak.
És ne keresd a végét, úgy sem engedlek el.
Ez is csak azért van, mert.

 Kis versike...

Jámbor sünök veszettül
futkároznak a napon,
őzlábgombát keresve
a csúf erdőtalajon.

Vajon találnak-e most
a hűs, őszi reggelen,
parajfőzelékbe kell,
hogy én is beletegyem.

Superuser most segít
a három sündisznónak,
máskor meg felé se megy
a három "süniólnak".

Hagyományos módon kell
a kaját készíteni,
mocsárízű ne legyen,
mert nem lehet megenni.

Mikor a főszereplőnk
befejezte a dolgát,
a három sün mesélte
Superuser tegnapját:

Elment a boltba tegnap,
hogy majd mosóport venne,
le is vette a polcról,
de még ki nem fizette.

Nem volt nála semmi pénz,
mert a tárca ott maradt
a villájában, ahol
kilenc hónapot nyaralt.

Így hát pórul járt a mi
feledékeny Userünk,
befejezem a verset,
mert sztorim már rég letűnt.

Mostmár jóhelyre írtam!! :)

Név: MariaLoren
E-mail: vantalansag@gmail.com

SuperUser írt a Chatbe -emlékszünk e a Históriára?- megkérdezte

És Te emlékszel e majd regékre,
jámbor, G-Polgáros mesékre,
örök Históriásokra,
-ki a művet megalkotta-
versengő kicsikre, nagyokra?
A hét képe képen
a lovon ülő gyerek, éppen
sihederkén a jövőt remélve
boldogon, mosolygón integet eléje.
- Hova gondolsz? Tényleg megöregedett?
-ezt nem képzelheted-
Ő is mint Te, ifjú.Ennyi az egész,
ifjúi emléked benne kárba nem vész,
Ő, én, s mindenki
Históriás arcodat üdének megőrzi.
Meg van az a ló vajon,
vagy magos égboltozaton
izzó parazsat emésztve
röpköd, üveghegyeken túli messzeségbe?
Viszi néked az "ifjúság örök madarát",
noszogatván fehér táltos lovát.
S ím, nyugtalan éjji-hajnalon,
verset(?) írtam az emlék-oldalon.
Kezembe fogom a kezed,
mely most nem reszket
de idővel remeg.
S az irodába menvén dolgozni,
mily "okosságot" gondolsz ki
könyveidet bújva, zsúfolt buszon,
zötykölődő
zörgő
sárga villamoson?
Hisz leszakad a híd,
-SuperUser úgy visít-
Rendőrt rémísztve vihogó!
A seprűnyél ettől tántorgó.
S valóban! Azon ülve; tán-torogtál?
Vagy a skót whiskytől berúgtál?
Webmesterünknek mi jut eszébe!?
Mocsárízű parajfőzelék.
-nesze neked, te drága jó ég!-
neki őzlábgomba nem jó, nem elég.
Menned kell gyomormosásra,
hagyományos mosóporos fejmosásra!
S míg körötted nyüzsögnek gondos orvosok,
a többi szót is hipp-hopp! Kitalálhatod!
Szegény sün mennyire megveszett,
szavaidtól jól összekeveredett.
Hírtelen
septiben,
őzláb-bolondgombát evett.
Fűre, bokorra, avarra,
bambán dőlt el amarra,
hiába kenvén magára a Canestent,
semmit sem ér az őz-Lábgomba ellen.
S majd egyszer az idő valóban elketyeg,
nézegetve az emlék-képeket
- ha tényleg megöregszel-
unokáidnak mind megmutathatod,
mit Te, s a sok G-Portálos alkotott.
Emlékezve betűkirakós rejtvényekre,
iskolajátékos versenyekre
- jaj, ez a Caligula!
,hogy maradjon az ember nyugalom ura!?-
Nézd csak!- szólsz nekik,
fiatal vagyok még mindig itt.
Ő pedig Talányuser, ő is mily ifjan!
- Képzeld! Vagy már mondtam?
Tudod, amikor én voltam szottyos,
Valamiért mégis Ő volt trottyos.
No jó, ezt Newill, vagy ki találta ki,
az egyik szeme sanda,; - Elnéztük neki.
S így a képeken végighaladva,
elmélázva, töprengve,
elborult szemmel nézel az égre,
s magadba'
regiment csillaggal emlékezel,
elcsukló hangon szólsz nekik, beszélgetel,
míg ők eme nagy világhálón
emlékeznek a Históriáról.
Lehet; - Zsúfolt buszon,
vagy zötykölődő
zörgő
sárga villamoson.
S ha lejáróban ketyeg majd a vekker,
boldog leszel közös emlékeinkkel.

( Ilyen. olyan, amolyan, így sikeredett, az eredeti sajnos elveszett, a képen a ló nem barna, az csak érzéki csalódás, csak annak látszódik :D )
 

Superuser visszavág

Ismét itt egy kis mese,
Lehet megint népmese?!
Fantáziám elengedem…
Soraim most lapra vetem,
Nem rabolom drága időtöket,
Csapjunk bele a mesébe!

Őszi reggel hajnalában,
G-Portál kis csapatában,
Elkezdődik megint a munka idő.
Hagyományos üdvözlettel álnak elő:
- Szia cimbora, hogysmint ma reggel?
Superuser erre csak intett egyet.

Nem tudták mi lehet szegénnyel,
Tán bal lábbal kelt fel reggel?
Nem aludta ki magát éjjel?
Egyik se volt baja neki, csak a
maradék őzlábgombát ellopták neki,
És anélkül nem tudott ma főzni.

Hazafelé Superuser beugrott a boltba,
Ott se kapható ez a fajta gomba.
Mérgében eldöntötte parajfőzeléket készít,
Ezért veszett róka módra haza sietett.
Ügyködött szépen a konyhában,
El is készült naplemente tájékában.

Másnap reggel munkába menet,
Vihogó hangokkal üdvözölt titeket:
- Hoztam nektek ebédet cimborák!
Aki olvassa még nem tudhatja mi lesz a vége,
De azt már tudom, hogy ma munka végére
Elmosolyodik a G-Portál ház szája széle.

Eljött a dél, itt az ebéd ideje,
- Gyertek enni! - intette.
Mindenki örült, hogy ma finomat ehet,
De nem sejtették valójában mi lehet.
Első falat után jámbor tekintetet vettek,
Mocsárízű volt a főzelék amit ettek.

Hogy miért tette ezt velük Superuser?
Mert rájött,hogy a maradék gombát ők rejtették el.
Mielőtt tegnap haza vette volna az irányt,
Megnézte a szomszédja íróasztalát.
Táskájába megtalálta a gombát,
Már ekkor kieszelte, visszavág!

Hogy történetem ne érjen véget itt,
Megviccelem Superusert még egyszer itt,
Haza úton biciklizett elégedetten
Amikor nagyott esett szegényem,
Ugyanis süni ált az útjába tétlen,
Főszereplőnk sárba esett éppen.

Ő lett mára a kis bicebóca,
Ruháját a mosógépbe rakta,
Reggelre nagyot mordult,
Elfelejtette hozzá adni mosóport.
Mivel más ruhája tisztán nem volt,
Sáros ruhájába ment a buszra.

Újra írta: Lena
E-mail: lenah@citromail.hu

Úgy döntöttem unalmamban még egy verset írok,

De lehet,hogy többet is,amennyit csak bírok.

Na jó,elég lesz ez a kettő,

Ennyi éppen elegendő.

Hogy is tudnék e fura szavakból verset írni,

A gondolataimat a fejemből a lapra vetni.

Hogy remekmű lesz azt nem garantálom,

A sorokat csak spontán kitalálom.

Ha fantáziám kicsit dúsabb volna,

Nem kéne sok herce-hurca.

Nem áll össze előttem a kép,

Hogy tulajdonképp mit is szeretnék.

Tanácsot kérhetnék tőled,de nem fogok,

Mert bolond azért még nem vagyok.

Inkább a saját fejem után megyek,

És amatőr író leszek.

Nem is leszek,mert most is az vagyok.

De majd megnézem,hogy csinálják a nagyok.

Szeretnék tanulni és fejlődni,

Érzem,kezd a fejem lágya benőni.

Írhatnék én hagyományos módon,

De azt nem olvasnák másutt,csak a Holdon.

Tehetnék régi kifejezéseket a versbe,

Úgy talán költőibb lehetne.

Úgy látszik nem könnyű költeni,

Sok időt kell vele tölteni.

Néha megakadok a rímek miatt,

Ez a hangulatomra is néha kihat.

Idegesít,hogy nem jön össze a vers,

És így egyszerűen olyan nyers.

Még csak egy szót használtam fel,

Úgy tűnik,igyekeznem kell!

Nézzük mely szavak maradtak hátra,

Jámbor,mocsárízű-ez nehezebb,mint vártam!

De itt van még a mosópor,és a parajfőzelék,

Ezzel megszületvén egy új nemzedék.

Ez a versem rosszabb,

És egy picit hosszabb,

Talán fantáziadúsabb,mint az másik,

Úgy tűnik a tehetségem egyre inkább fáslik.

Az igazazat megvallva nincs is tehetségem,

Annál inkább egy kis szerénységem.

Vannak még szavak,amik rám várnak,

Veszett és vihogó,hogy kiemeljek párat.

Csupán három szó akad,

Ami eddig kimaradt.

Azt hiszem,rájöttem,

A segítséged nélkül elvesztem.

Arra kérlek téged,segíts nekem,

Kimaradt három szó,mit ide kéne tennem.

De magyarázd el nekem,

A sün szót hová tegyem?

Segíts nekem kérlek,

Hisz olyan nagy a tehetséged.

Mondd,Superuser,miért ily' nehéz írni,

Pedig csak magamban kéne hinni.

Elkellene hinnem,hogy érdemes írnom,

S verseimmel nem a világot sújtom.

S ha tetszett az alkotásom,

Őzlábgombát jutalmamul!

 Cím nélküli költeményem:

Egyszer egy sün nagyot vihogott 

és így egy őzlábgombára rá is taposott.

A nagy vihogás közepette otthon is felejtette

a szépen becsomagolt parajfőzeléket. 

De most hogy jobban belegondolt, 

rögtön eszébe is jutott, hogy a paraj mocsárizű,

s így már inkább örül, hogy ügyetlenkedhetett.

Ez a jámbor sünike éppen bőszen eszegetett

egy hagyományos ám de finom retket.

Rájött, hogy mostanában nagyon feledékeny,

ugyanis elfelejtette, hogy ma van superuser

egyik versenyének nagy eredményhirdetése.

Sétálgatott tovább a nagy erdőben, majd

hirtelen elé ugrott egy nagy, veszett eb.

Szegény süni kapkodta a lábát,

de végül is sikerült lehagyni nagy, veszett kutyáját.

Kicsi tüskésünk most azon gondolkozik

vajon ma kell-e nagymosást tartani. 

Csak most jött rá, hogy ahhoz kell mosópor,

de az neki nincs, akkor hogy mosson?

Eloldalgott hősünk, beszerzett mindent,

s mire hazaért az asztalon várta nagy tál főzeléke.

Nem lett valami jó, a többiekéhez képest egyszerű, de remélem megfelel. Nelli, dobosinelli@gmail.com

Az utolsó vacsora


Egyszer történt, hogy Tamara
Parajfőzeléket vitt a munkába.
De a dolog rosszul sült el,
Tamara bedühödve ment el.

De hogy hogy történt az eset,
elmesélem én most nektek.
Megtudod, hogy webmesterünk
a konyha ördöge! Gyerünk!

Superuser este,
az alvást elfeledve,
csak úgy főzött serényen:
"Holnap Endrét meglepem!"

Ámde bizony, hogy Endre,
-bár rettenet remegve-
megmondta neki az igazat:
"A parajfőzeléked vacak."

Superuser bedühödött,
fejéhez vágta, a serpenyőt,
ezután mint veszett sün,
elszáguldott egy seprűn.

Webmesterünk ezután,
mérgében megfogadván,
hogy olyat főz Endrének,
hogy a tíz ujja meggebed

nekirepült a rengetegnek
Senki sem tudja minek,
de sejteni cask azt lehet,
hogy ott őzlábgombád szedett!

Ezután mint vihogó őrült,
Hagyomásnyos lecsója felé görbült,
és bele rakott minden  jót:
cukrot, mosóport és egy kis sót!

Nem kellett már sokat várni,
cask jábmbor kézzel átnyujtani,
a mocsárízü főzeléket,
mégpedig az Endrének!

Szegény Endre… Mind megette,
mert felt Tamarától, reszketve
az utólsó cseppig, s mikor kész volt
csak ennyit mondott  “Végre Vége”.

 

Név: MariaLoren
E-mail: vantalansag3@gmail.com
Megjegyzés: A versben előforduló idézet kizárólag a verset támogatja! Szeretnék még írni de egyéb okok miatt most "siettében" ezt tettem be. Köszönöm a lehetőséget, nem tudom mikor találkozunk és drukkolok mindenkinek! Kérlek titeket!: -Írjátok meg a verseket! :)

No komment!

Magány és végtelen remény.
- Az út vége zsák?
Hazám, s te + én.
- Vajon szereted e még,
s mennyit ér?
Hányadán áll
ez a vantalanság?
Ideje lenne
valamit tenni,
cselekedni
már
nekünk, jámbor,
- Víz ne csorduljon pohárból-
egyszerű
"hétköznapi janicsároknak!"
Összefogni,
s az ország dolgait rendbe hozni:
- Mert nem törődnek velünk.
Mi csak létezünk,
hallgatunk
és szenvedünk...
- Az ám hazám!
- Így ám hazám!
Billentsük vissza,ha tudjuk
a rendet,
de véletlenül se  teremtsünk
rendetlenséget!
- veszett nyele
veszett fejszének-
Mikor tér vissza a vihogó,
tékozló,
felborult egyensúly?
- Mikor?
Vajon mennyien éhezünk?
Mocsárízű
az, amit eszünk.
Őzlábgomba, parajfőzelék,
sünnel spékelve:
Nem jut nekünk.
S mekkora lesz
a puszta? -
A szenvedés és
ha nincs kitől és
ha nincs miről
mert már nem bírod.
Mond! :
- Te mit tennél,
s tennél
e vajon,
hogy lángba ne boruljon
e féltett nyugalom?
Nekünk kell;
- egyszerű -
" hétköznapi janicsároknak "
békésen megtalálni
a labirintusból
- magunknak rátalálni-
a kivezető utat.
Úgyis a királyok neve marad fenn,
s nem a mienk.
- Bánom is én!
csak jobb legyen,
csak szebb!
Legyen,
nyugalom, béke
és
rend!
NAGYON SZORÍT A MEGSZORÍTÓ.
DE KIT ÉS KIKET IGAZÁBÓL?
S mindig csak azokat?
Hallgatnak nagyokat,
nem érdekli a nagyokat
a Te
sorsod, izzadtságod.
Hagyományos:
Te csak vagy
a parazitáknak.
- Engedd hát
hadd éljenek! S ha már nincs
kiből,
vagy miből,
maguktól rádöbbennek :
- Nincs tovább.
Mint ahogyan eddig is
most és mindig is
kell a nép!
AKKOR TALÁN VÉGRE ÖSSZE TUDUNK FOGNI,
HOGY
A JÖVŐT BÉKÉSEN
RENDBE TUDJUK TENNI...
SZERETETBEN ÉS JÓLÉTBEN,
MINDENEK ELŐTT
MÉLTÓSÁGKÉPPEN:
- EMBERIEN ÉLNI.
Ezért hívlak én,
hogy
ez a puskaporos hordó
tűnjön el innént,
mert
nekünk kincs ami nincs:
- A béke s nyugalom,
a legfelsőbb  hatalom:
- Az emberi méltóság.
és
- Ne lázongj!
Nincs rá szükség
széles e határon.
A szád megszokásból
ne járjon!
- Vedd észbe már :
- Hass, alkoss, gyarapíts!
S ne politizálj!
- Az nem a mi dolgunk.

****

Jó, hogy vannak SuperUser-ek,
Hagyományos  mosópor, mosószerek,
így a mocsárízű parajfőzelék,
a nyávogó, vinnyogó, kínjában vihogó
egyszerűkéknek:
- Legalább egy kis mosoly!
Valahol:
- Őzlábgombát eszek,
sünökkel beszélgetek,
szellők suttognak nekem:
súgják a szeretetet.
- Ímhol a dal megszületett.
 

Pórul járt Superuser

Erdőt jártam őzlábgomba után,
de meguntam már délután.
Meghallottam egy vihogó hangot,
fák között visszhangzott.

Rátaláltam a jámbor sünre,
Ő adta a furcsa hangot,
Megkérdeztem min nevet
Nem válaszolt csak elment.

Utána mentem hisz érdekelt,
Superuser egy bokor mögött térdepelt.
Veszett róka pocsolyába kergette,
Mocsárízű lett a levegő körülötte.

Hazahívtam szegény párát,
Had aludja ki magát.
Parajfőzelék melegen tálalva,
Superuser mind felfalta.

Mosópor a koszos ruhát tisztára mosta,
Mocsárszagot a friss öblítő elnyomta,
Reggelre megszáradt minden ruhája,
Elindult hát újra útjára.

Hagyományos úton indult inkább haza,
Elrémítette az erdő minden zaja,
Jó szerencsét kívántam neki,
s visszamentem az erdőbe gombát szedni.

Túl sokat voltam kisgyerek közelébe és rámragadtak a mesék :D
Név: Lena
E-mail: lenah@citromail.hu

Ó, te vihogó kis superuser
mondd, miért is nevetsz?
Ez csak egy tál parajfőzelék
Mit pár nap múlva elfeledsz...

Te, ki jámbor őzlábgombát
oly keményen követeltél
de nyomaiba sem érve
megtörve megvesztél.

Értem már, hisz te bolonddá váltál!
Szeretted a hagyományos chio-t
mocsárízűen, mosóporosan
mint egy túl tökéletes csíziót...

Sünök jöttek-mentek,
de te csak ettél, ettél,
s mit sem törődve az egésszel
Újra a parajfőzeléken nevettél.

S most, mikor eme sorokat olvasod,
biztosan elgondolkodsz valamin
de talán én sem tudom, mi lehet ez
Inkább itt egy kerek vitamin.

De még mielőtt elfogyasztanád,
újra és újra csak nevetnél,
s a sorok elolvasása után
a Histórián tűnődnél...

Nevem: Luna
E-mail címem: mushroomstar@citromail.hu

Remélem, nem lett túl érthetetlen. :)