|
 A HERNYÓ ÁLMA
Egy átlagos nyári napnak tekintünk elébe. A nap forrón sütött a déli órákban, mikor kisebb növények kezdtek alacsonyodni, alacsonyodni, és végül eltűnni. E rejtélyt meg lehet magyarázni azzal a ténnyel, vagy nem ténnyel, hogy egy zöld hernyó rágcsálta le azokat. Minden bizonnyal megtömte elégedett buksiját, de már ment is tovább. Mehetett jó pár percet, mire egy finom falathoz ért, azaz egy újsághoz. Valószínűleg egy finom fűfélének gondolta ezt is. Harapott, rágott, és lenyelte a finom falatokat (vagy mégse lennének azok?), de ekkor abbahagyta evését. Megpillantott valamit, miközben vetett egy szempillantást az újságra. Jól látja? Biztos? Jobban szemügyre kell vennie, ezért felkúszik egy bokor hosszú levelére, és onnan ellenőrzi azt, amit látott. Szegényke fejjel lefelé lógva nézi az újságot, de a lényeget bizonyára látja. És igen, nem tévedett! Tényleg egy homokos tengerpartot, vagy inkább óceánpartot látott maga előtt. A képen vakító napsütés, egy nyugágy, és egy napernyő volt látható. A kis hernyó visszafordult, lemászott a bokorlevélről, és ott lent elhatározta, hogy ő bizony óceánt fog látni! Nem tétovázott. Útját rögtön el is kezdte. A vízesés felé vette az utat. Csak mászott, mászott és mászott, valahogy csak eljutott a patakig. Ajjaj, itt épp testtel és lélekkel tovább nem mehet, vagy ha mehet, akkor igencsak lassan fog úti céljára odaérni. Mivel úszni nem tud, így kitalálta azt, hogy mi lenne, ha egy faágon haladna tovább. Így tett, és hagyta, hogy sodorja magával a patakvize. Sétahajózás közben, a patakpartjain mindenféle csodákat is látott: lovak és tehenek ittak a vízből, találkozott kacsákkal, és egyéb sosem látott állatokkal is. Csak sodorta tovább a víz, és valahol partra szállhatott, mert már esteledett, és ő újra a szárazföldön folytatta tovább útját. Az ég mesés volt, narancssárga. Estére egy nyugodt helyen vacsorázott, és megpihent. Álomba merülése előtt még bevillant neki a tengerparti kép, melyet az újságban látott. Szinte már hallotta is a víz zúgását... Ezekkel a gondolatokkal próbált elaludni, sikertelenül. Csak is az mozgolódott kicsi kis fejében, hogy őneki minél előbb oda kell jutnia! Így hát éjjel, a Hold fényénél elindult. Bagolyhuhogás, minden volt ott. Aztán gondolt egyet, megállt, lefeküdt, és elaludt. Mégis kell egy kis pihenés. Másnap reggel az esőre ébredt. Nagyon zavarta, hogy nem tudott elindulni és nem folytathatta útját. Bemászott egy levél alá, mely alatt volt egy kő, összegömbölyödött, és várta, hogy minél hamarabb elálljon az eső! Pár óra múlva verőfényes napsütést láthatott maga előtt. Folytatta utazását, ismét a vízen, ismét egy fán, melyen immáron egy kitűzött levél is díszelgett, vitorla céljával. Délután már egy hajó elején volt, potyautasként. De ő nem bánta, senki nem vette észre, és így minél hamarabb juthatott el álmához. A vízi jármű kikötött. A potyautas egyből mászott le a kötélen. Ment a betonon, ment a városon át, megkerülte a kikötőt. Jó hosszú utat tett meg, de ekkor meghallotta a víz suhogását. Megállt, felemelkedett. Azt látta, amit látni akart, s persze hallani. Madárcsiripelést, vízsuhogást, napsütést, nyugágyat, napernyőt, egyszóval a tengerpartot. Nagyon boldog lett, és arra gondolt, hogy minden összejöhet, csak akarni kell!
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
:)