- Mindent bepakoltál, Alex? – kérdezte idegesen Alice. Tűkön ült, hogy elinduljanak.
- Persze. - A férfi is izgatott volt. Beültek a kocsiba; Alex vezetett.
- Ha nem sietsz, máris negyedórát késünk. Még Jackékhez is el kell menjünk.
- Nyugi van, nem lagzira készülünk, vagy mi a szösz?!
Alice közbe akart szólni, de ezt már nem tehette meg, mivel megérkeztek barátnőjéékhez, kik a kapunál vártak rájuk, nem kevésbé feszültebben.
- Mi tartott eddig? Már vagy negyed órája itt állunk. – szólalt meg Edie.
- Addig a negyed óráig bent maradhattunk volna.
- Ja, és neked is szia! Amúgy nem vagyunk órák, hogy olyan pontosak legyünk. – Alice csípősen vágott vissza.
- Csajok, fejezzétek már be! Alice, emlékezek, hogy azt mondtad már negyedórás késésben vagyunk.
Jackék is végre beszálltak a kocsijukba, és a kis csapat végre elindult. Alex, Alice, Jack és Edie egy Sátorozz a barátod házastársával! nevű programon vettek részt: szólj egy barátodnak, annak párjának, cseréljetek partnert, és menjetek el sátorozni. Egyedül sátrat vihetsz, a többi cuccot az ellenőrzőpontnál kapod meg. Több páros is részt, tehát ez egyfajta verseny is. A megadott időn belül el kell jutni az adott bázisokra; itt kapod meg a többi kaját. Csak akkor kapsz pontot, ha nem léped túl az időt; más esetben a kajából is kevesebb jut. Alexék fél óra után megérkeztek a regisztrációs helyre. Edie-ék egy perccel utánuk futottak be. Bejelentkeztek, utána már indultak is táborhelyük felé. A párosok búcsút vettek egymástól. Alexék felállították sátrukat, berendezkedtek – vagyis helyet kerestek az élelemnek, csomagjuk nagy része ugyanis ebből állt. Miután befejezték, Alice így szólt:
- Indulhatunk is az első bázisra.
- Már? Nem kéne kajálnunk?
- Tele hassal akarsz túrázni? Ez nem napközi Alex, hanem verseny!
- De…
- Nincs semmi de! Azonnal indulunk, és kész!
- Igenis, főnökasszony! – felelte erre, nem túl nagy meggyőződéssel Alex.
Alice elővette a térképet, zseblámpát; berakta őket egy táskába az enni- és innivalóval együtt.
- Nem kéne a térkép is?
- Megnéztem az útvonalat, nincs kifogás, csak indulás!
És Alexék megkezdték útjukat. Természetesen Alice haladt előre. A férfi ekkor azonban megelégelte a pincsikutya-szerepet és odakiáltott a nőnek, hogy várja már meg, aki kénytelen volt megállni amíg társa utol nem érte.
- Ha ilyen gyorsan haladunk, soha nem érünk oda az ellenőrzőpontra!
- Jaj, Alice, ne csinálj úgy, mintha az életed múlna rajta!
- Nem érdekel, akkor is jobb lenne, ha igyekeznénk!
Alex elindult, társa legnagyobb örömére. Lassacskán rájuk esteledett. De nem csak a közeledő este miatt lett egyre sötétebb; esővel teli felhők takarták el a lemenő napot, melyeket a szél a kis erdő felé terelt, ahol a versenyt rendezték.
- Alex, elő kéne venni a zseblámpát, ugyanis az orromig se látok!
- Oké, mindjárt megkere…
Alice felkapta a fejét a férfi elakadó szavára.
- Mi az, gond van?
- Hol a táskám?! – kérdezte Alex kissé eszelősen.
- Hogy érted azt, hogy hol van a táskád?! Odaadtam neked! – most már Alice is kezdett idegessé válni.
- Nekem biztos, hogy nem! Akkor itt lenne a hátamon, nem gondolod?!
- Hogy lehet valaki olyan hülye, hogy elhagy egy hátizsákot?!
Hangos veszekedésüket egy még hangosabb mennydörgés – melyet csepergő eső követett – szakította félbe.
- Elárulnád, hogy most mi a nyavalyát fogunk csinálni?!
- Nyugi van, behúzunk egy fa alá, majd csak lesz valami! – próbálta megnyugtatgatni Alex társát.
- Majd csak lesz valami? Szerinted mit fogunk mi csinálni itt a semmi közepén ilyen sok cuccal? Ráadásul az eső is mindjárt zuhogni fog!
Hogy szavai ne maradjanak cáfolatlanul az eső tényleg rákezdett.
- Figyelj, tényleg jó lenne, ha beállnánk egy fa alá…
Azzal szavához híven úgy tett. Alice tüntetőleg nem követte. Bár pár perccel később azonban rájött, hogy jobb lesz, ha követi Alext, ha nem akar megázni, de továbbra is mogorván hallgatott.
Múltak a percek, lassan fél óra is eltelt, már teljesen besötétedett. A levegő kezdett lehűlni, Alice-ék fázósan dideregtek a fa alatt. A férfi kezdte megunni mindkettejük hallgatását, és már nagyon fázott, ezért így szólt:
- Nem kéne tüzet gyújtanunk?
- Hogyha van ötleted, hogy hogy tehetnénk ezt meg gyújtó és papír nélkül, hát várom…
- Engem nem érdekel a hisztid, megyek és keresek valamit…
Ezzel fogta magát és elment, otthagyva a duzzogó nőt. Háromnegyed óra múlva vissza tért egy halomra való faággal. Megfogott kettőt, és elkezdte őket ősember módjára csiholni. Az ágak kis idő után füstölögtek, majd lángra lobbantak. Alex hamarosan egy csinos kis tábortüzet élesztett fel.
- Alice, nem jössz ide melegedni? – kérdezte.
A nő, megunva a duzzogást, odament a tűzhöz. Az igazat megvallva, kezdett nagyon elfáradni. Azért is ment oda, mert nem akart veszekedni se. A férfi melléhúzódott. Ő is álmos volt már.
- Alice, én nem tudom, te hogy vagy vele, de én legszívesebben aludnék. Lefekszem. Jó éjszakát!
Le is feküdt a földre. A nő követte a példáját. Hajnalban arra ébredtek, hogy fáznak, és csurom víz a ruhájuk.
- Úristen! Mi történt velünk? Tiszta víz a ruhám! – méltatlankodott Alice.
- Nem tudom. Biztos zuhogott az éjjel is.
- Nagyon fázom…
- Én is. Szerintem le kéne vetnünk a ruhánkat…
- Micsoda?!
- Jól hallottad. Vetkőzz, hacsak nem akarsz tüdőgyulladást kapni. Nyugi, nem fogok leselkedni!
Alex hozzákezdett a vetkőzéshez.
- Te jó ég, mit csinálsz?!
Azonban rá kellett jöjjön, hogy a férfinak igaza volt. Vacogott. Elkezdett ő is levetkőzni. A fehérneműjétől nem szabadult meg. Alex ezt is megtette, társa rémületére.
- Most mi van? Mit nézel? – kérdezte a férfi szégyenlősen.
- Akármilyen ruhát hagysz magadon, az egész vetkőzésnek nem lesz értelme! Ne szégyenlősködj!
Alice kénytelen-kelletlen megszabadult maradék ruháitól. Kis idő elteltével megszólalt:
- Én fázom…
- Hát, esetleg, nem is tudom… Talán egymás mellé bújhatnánk… De ne leselkedj!
- Jó, oké…
Nagy szemérmetességgel egymás mellé bújtak, háttal. Amikor egymás mellé bújtak, mindkettőjük meglátott a másik testéből egy kis részletet. Eléggé intim részletet. Azokkal a képekkel a fejükben már nem tudtak többé közömbösen nézni egymásra. Alex megfordult, szembenézett Alice-vel. Ő pedig visszanézett rá. Szótlanul bámulták egymást, utána a férfi megmozdult. Arca lassan közelített a nőéhez. Körülöttük megszűnt minden, és egy szenvedélyes csókban forrtak össze…
Alice hirtelen felébredt. Teljesen sötét, csöndes éjszaka volt. Alex ott szuszogott mellette. Hát az nem lehet, hogy ilyen pajzán álmaim legyenek! – gondolta magában, majd visszafeküdt…
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
:)