|
 AILITH
Gondolj bele… a 19. Század kellős közepe van. A színpompás bálok fénykora, a szépséges hölgyek fűzőben járkálnak és oly nagyra tornyosul a hajuk, hogy félő ha jön egy szellőcske leomlik mint egy homokvár. A gazdag családok minden hónapban párszor hivatalosak egy hatalmas bálra, pénzes és befolyásolható hölgyekkel, udvarias de nagyarcú urakkal, és legalább ötfogásos vacsorával. Most is egy ilyen nagyratörő bál volt készületben.
A Brown család befolyásos, gazdag és a szülők négy gyönyörű leánygyermekkel büszkélkedhettek. Brown-ék háza csaknem egy egész utcát elfoglalt. A palota sokkal találóbb név volt rá. A három gyermek sürgött-forgott, anyjuk pedig úgy terelgette Őket, mintha csak saját esküvőjük készülődött volna. Helga a legkisebb leány az öltözoszobában próbálgatta menta zöld ruháját, amelynek mellrészét ezüst színű gyöngyök szegélyeztek. Jane-nek haját igazgatta a fodrász, derékig éro fekete loknijaiból égig éro kontyot készültek faragni. Anne kalapot választott halványbarna ruhájához, és a legnagyobb leány, szokás szerint nem volt sehol, ugyanis Ailith amolyan magának való volt. Nem kedvelte különösebben a bálokat, sokkal inkább szeretett elvonulni és olvasni. Kisebb testvérei mindig megvetették ezért. Helga és Jane valósággal rajongtak a bálokért. Mindig elképzelték, hogy megismerkednek a legszemrevalóbb és leggazdagabb férfiakkal akikkel aztán pár év múlva már esküdni fognak. Anne lovagját kereste a bálon, viszont Ailith úgy gondolta, semmi értelme ott lennie a bálon, de kötelező volt elmennie. És mennyi lány cserélt is volna vele… de Ailith élete nem volt irigylésre méltó. Legalábbis szerinte nem. Bár a sors mindent megadatott neki: szép ruhákat, bőrcipőket, gyönyörű barna szemeket, hosszú aranyszőke hajat, karcsú testet Ő még sem volt boldog. Nemrég 17. Életévébe lépett és udvarlója nem volt sehol.
-Ailith! Azonnal kezdj el készülődni mert ha elrontod a bált én megesküdök, hogy bezáratlak!-kiáltott neki anyja, aki valójában mindennél jobban szerette legnagyobb lányát, még három másik gyermekénél is.
-Megyek anyám!-szólt vissza Ő, és mély sóhaj közepette fellibegett a szobájába.
Ailith a legszebb volt mind a négy lány közül. Ugyan Helga vetélytársat jelentett számára, és jól tudta, pár év múlva az Ő szépségét is túlszárnyalja nem igazán törődött vele. Az öltözőszobában ráadták csontszínű ruháját, amely narancssárga kövekkel volt kivarrva, majd hosszú szőke haját kontyba fogták, és virágot tűztek bele. Ailith kedvenc virága a rózsa volt… sokan mondták is neki, épp olyan szúrós mint maga a virág, ezért narancssárga rózsát varrattatott magának, habár éppen az ellenkezője volt a virágnak: Ailith kedves és tiszta lelkű volt, egy kissé sem volt szúrós.
Hamar elindultak a bálra, bár már tíz óra is elmúlt, a bál pedig javában tartott, a leggazdagabbak még csak most érkeztek, ugyanis Ők úgy tartották a felsőbb réteg mindig várat magára. A Brown hölgyeket lesegítették a hintóról, és karonfogva sétáltak be a hatalmas bálterembe. Hegedűszó csapta meg fülüket, és frissen sült hús illata táncolt a levegőben. Már javában folyt a tánc, a párok keringőztek. Mindenhol értékes ezüstálcák álltak, a mennyezetről hatalmas csillár lógott le, és a parkett úgy csillogott mint újkorában. Helga és Jane azonnal viháncolni kezdtek, akárhányszor megláttak egy szemrevaló férfit, és bizony Helgának jó esélyei voltak, hogy kifogja magának a terem leggazdagabb urát. Anne elindult, hogy megkeresse hőn szeretett férfiját, Ailith pedig szokás szerint leült szüleivel egy asztalhoz. Jó néhány perce üldögélt ott, amikor egy magas, kissé bozontos hajú férfi lépett az asztalához. Ragyogó fehér fogai voltak és enyhén borostás arcán gödröcskék jelentek meg, mikor mosolyogva felkérte Ailith-t a következő táncra. A lány igent mondott, és olyat érzett mint még szinte soha: alig várta, hogy elkezdődjön a tánc, hogy még többet nézhesse a férfi csillogó barna szemeit…
A bál lassan véget ért. A gazdag családok mind elhagyták a termet, hogy hazatérjenek. A Brown család is hasonló képen tett, de Ailith most valami egészen mást érzett mint a többi bál végének alkalmával. Most, életében először, alig várta, hogy egy újabb bálba mehessen. A többi gyermek sem volt másképp. Helga és Jane csak arról tudtak pletykálni mennyi olyan úr volt ott akikkel összeesküdnének, Anne a lovagjától kapott csókról áradozott, és életében először Ailith is belemerült a csevegésbe.
Hát ilyen volna egy bál ha a 19. Században élnénk? Azt nem tudom megmondani… de néha mi is elképzeljük, hogy egy lehengerlő bálban vagyunk, a legbájosabb nők vesznek körül és gazdag férfiakkal keringőzünk… mindenki szívében ott él valahol Ailith, aki bizony nem más, mint egy átlagos lány, aki se nem gazdag, se nem gyönyörű, és még csak nem is a 19. Századi Londonban él…
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
:)