Valamiért lassan írok, a kezemmel van baj...Már réges-régen túl lennék sok mindenen de ez a kéz! Ez az egykor olyannyira ügyes, fürge kéz most merev, alig akaródzik neki mozogni és fáj is. Mert az idegszálat nyomja a csont, ráül az ideggyökre és nyomja. Nyomja, mintha fizetnének érte, pedig én aztán valóban nem akarom ezt, azt sokkal inkább, hogy maradjon friss továbbra is! Igen, az jó lenne! Csak az a csont nem kér belőle, eleget dolgozott ebben a nagy, zűr-zavaros világban. Megmozgatta még a hegyeket is, tetőtől talpig izzadva munkálódott, serénykedett, tüsténtkedett...most meg tessék:
- Teljesen lassú.
Őrületesen az, hiába igyekszem. Nem tudom mi a vége ennek, talán lebénul. Talán. Vagy nem talán, hanem szinte majdnem biztos?
- A fene megeszi!
- Meg...
Hümmögök, meg-megállok az írással mert nem tudom irányítani a kezemet, néha fel-felnézek a monitorra:
- Mit is írtam?
A billentyűzetet sem tudom rendesen lenyomni. Nem az íródik amit kívánok.
Mindent csinál ez a kéz, csak azt nem amit én szeretnék. Elmegy jobbra, amikor balra szeretném vinni és nem megy balra amikor azt akarom.
- Ej, ej, te kéz!- motyogok.
Itt ülök egyedül, két plédbe csavargózva, hogy a hideg elől elmenekítsem magamat. Ám a hideg kitartóbb nálam;
- A csontomig hatol.
- Lehet baj ez is?
- Lehet.
Időnként érdekes, fura hangokra leszek figyelmes, majd folytatom.
- Hallucinálok?
Nem, csak nem értettem meg a zajt. Az ég van velem egyedül, meg ez a lebénulni szándékozó két kéz.
- Akkor már mégsem egyedül kínlódok itt magamban?
- Persze. Persze, hogy nem.
- Két pléd is van körülöttem, beléjük tekergőztem, így lassabban fázok át de átfázok. Olyankor didergek mint a veréb a faágon, ha fúj a szél.
- Mint a veréb...Fshuuuu...Fúj a szél.
Láttára én is vacogok pedig az ő tollazatát borzolja. Letűnt a nyár, nyom nélkül ballagott el felettem. Azt is végigültem mert inni sem tudtam...Nem az első ilyen nyaram az ilyen.
Elmerengek:
- A fene megeszi.
- Meg.
Újra dünnyögök, megint fáj és így írom a történeteket, a " meséimet. "
- Mesék?
- Vaj, ha ilyen mesék lennének, ki emberfia találna örömöt ezekben?
Felállok egy picit, kilépek az udvarra, s nézek szótlanul. A csillagokat nézem, olyan szépek így. Nincsenek plédbe csavarva, s körbe öleli őket a hold. Az meg mosolyog, mintha azt mondaná:
- Na ugye jobb így egykomám?
- A fene megeszi.
- Meg...Ezt is.
Kezd zsibogni az agyam. Nem tudok figyelni és nem tudom mit akarok. Azt sem, hogy miért nem tudom. Valójában semmit. Mint egy kómába esett, vagy a kóma határán lévő agyé, olyan a tudatom. Fáradt, dermedt és üres. Pedig lenne benne mit találni. Amúgy csavaros. Igaz, néha agyafúrt, máskor körmönfont, most éppen agyament.
- Ja... A fene megeszi.
- Még ezt is.
A konyha felé veszem az irányt:
- Éhes vagyok.
Üres az asztal, üres a fiók, minden üres. A nyál kavarodva gyűl a számban:
- Éhes vagyok.
- Ezt már mondtam.
- A fene ezt is megeszi.
Lehajolok, hátha maradt valami valamely tányérban. Felcsillannak szemeim:
- Egy darab száraz kenyér.
- Van víz?
- Van.
Az jó, nagyon jó, tudok harapdálni, inni. Csupán három harapás...
- Ez is elfogyott.
- Nincs több?
- Nincs.
- A fene megeszi.
- Meg...- és elképzelek egy nagy darab vajaskenyeret. Kár, hogy elképzeltem, most rosszabb.
Megint motyogok. Görnyedten jövök vissza, becsavargodzok a két plédbe.
- Már fáj is fejem, nem csak zsibbad.
- A fene.....
- Igen, meg.
Lüktet, hasogat, visít és szúr. A kezem tök béna. Homályosan látok,nem is tudom mit írok csak próbálom, próbálok írni.
- Kit érdekel ez?
- Senkit.
- A fene megeszi...
- Lehet, hogy engem sem?
- Lehet...hisz már majdnem mindegy...Majdnem.
Már nem vagyok a régi, elketyeg a vekker, pedig lenne még mit ketyegnie.
Csak hogy az idő az lépeget… Nem úgy mint én;
- Egy óránál is tovább tart ezt leírni.
Újra töprengek, mint annyiszor:
- A fene megeszi.
- Meg...Engem is.
...és korgó gyomorral, fájdalmas lélekkel, tűszúráshoz hasonlítható érzésekkel a vállamban elnyom az álom.
Odakint fúj a szél, a veréb vacog, a csillagok és hold jól vannak.
- Minden üres. Még a tollam is.
- Nem tudok írni.
- A fene megeszi.
- Meg. Rengeteg a plédbecsavart mese...de majd…talán majd egyszer...
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Köszönöm. :)