Hogy vagytok most?
Mindenhol nehéz most a helyzet, annak is aki dolgozik, annak is aki iskolába jár, és sajnos mindenki másnak is. Az ilyen esetekben mindennél fontosabb hogy a közösség összetartson és segítse egymás, hogy megossza tapasztalatait, hogy akinek szükséges feltegye a kérdéseit.
Beszélgessünk kicsit! Veletek mi a helyzet? Hogy bírjátok az otthonlétet? Milyen a távmunka/távoktatás? Vagy olyan helyzetben vagytok menni kell és dolgozni?
Sziasztok!
Ahogy elnézem, ti a karanténtól vagytok kiakadva.
Nos, én intenzív szakorvosként az egészségügy helyzetétől, belülről.
A kezdeti lépések még rendben lettek volna, amit felülről követeltek, az nagy nehezen teljesíthető, konkrétan egy 6 ágyas intenzív helyett csináltunk kettőt, jelenleg 14 ággyal.
A következő lépés azonban alapvetőleg hibás: minden aktív kórház szabadítsa fel kapacitásának 60%-át és ebből minden harmadik ágyhoz helyezzen lélegeztető gépeket. Ez infrastruktúrában több milliárdos beruházás, humán erőforrásban pedig kivitelezhetetlen.
A "teteje" szerint néhány nap alatt bárki kiképezhető arra, amit mi szakorvosok 5 évig tanultunk az egyetemet követően, már 14 lélegeztetett ágy is nehezen elképzelhető 4 szakképzett nővér és 4 orvos munkájával, főként 2 telephelyen, 100 ágy pedig rémálom. Közben, ahelyett, hogy tanulhatnánk, oktassunk gyakorlatilag laikusokat. Egyszerűbb lenne behívni az utcáról bárkit...
És mindezt úgy, hogy ikszedik beosztottként az egész osztály vezetése egyik pillanatról a másikra a nyakamba szakadt.
Na erre varrj gombot, mert bizony én leginkább itthon szeretnék lenni!
A főorvosaink túlkorosak, tehát otthon lógatják a lábukat,
a 3 rangidős szakorvos életkora, köztük az enyém is a hatvanat közelíti, de nyilván a vírus tudni fogja, hogy én még nem patkolhatok el.
Köszönöm, "Jóóóóóóóól" vagyok.
(És közben jó, jó nagyot
...rám az angyalok!"