|
 CHRISS TÖRTÉNETE
*főcímdal*
Egyszer régen, egy szép téli délután, mikor a Nap fázott és a felhők sírtak, az egyik könnycseppel a földre érkezett Endre. Egész normális embernek tűnt. Viszont ő volt a Cseppgyerek.
*énekelve*
Ó Cseppgyerek, ó je, ó Cseppgyerek, senki nem ellensége. Elönti a kertedet, felszívja a nedvességet. Igen! Ő Cseppgyerek!
Cseppgyerek, vagyis Endre éppen aludni indult, mikor ágyából előugrott egy csirke:
- Abrakadabra! -kiáltotta a csirke.
- Szia csirke. - válaszolt cseppgyerek, kinek már nagyon elege volt a csirkéből, mivel minden vasárnap megjelenik nála, hogy rásózzon valamit. - Már megint mit akarsz rámsózni?
- Semmit! Cseppgyerek segítened kell! - könyörgött a csirke.
- Segítenem? Úgy mint múltkor mikor azt mondtad leesett a lábad háromnegyede és mikor elindultam megkeresni belelöktél egy szakadékba, aztán elloptad a kedvenc rózsaszín pónilovamat? - kételkedett Endre.
- Most valóban kell a segítséged! Elvesztettem a hajgumimat! - siránkozott a csirke.
- Hiszen neked nincs is hajad!
- Tudom! De most már a nemlétező hajamat se tudom összekötni a hajgumimmal :(
- Jól van csirke... Most utoljára segítek! De ha megint átversz, abált szalonnát csinálok belőled!
Így hát Cseppgyerek fogta magát és elindult a Micimackós kezeslábasában megkeresni a csirke elveszett hajgumiját. Kereste a sikítozó katicabogarak földjén, a kecskék zsíros fülében és még a vakondok fürdőszobájában is.
- Reménytelen... Sose találom meg csirke hajgumiját! - sopánkodott. - A legjobb lesz ha elindulok haza. Szerintem csirke megint átvert...
Cseppgyerek elindult hazafele, mikor megbotlott egy kőben. Felállt, majd megrugdosta a követ, mire az elkezdett üvöltözni. Endre megijedt és már el akart futni, mikor megszólalt a kő.
- Várj Cseppgyerek! Kérlek segíts! - kérlelte a kő Endrét.
- Te egy beszélő kő vagy? - csodálkozott Cseppgyerek
- Nem, én egy bálna vagyok... Mégis mi lennék szerinted? - háborodott fel a kő.
- Okéé... És mégis mit segítsek? - kérdezte Endre.
- Kivasalnád a hajam? Elveszett a hajvasalóm :(
- Na jó, most már tényleg mindent megéltem... - motyogta a szuperhős - Rendben, de nem tudnál adni egy hajgumit?
- Van egy hajgumim... Rózsaszín Hello Kitty-s... Nagyon cuksi, tudom... De csak akkor adom oda ha kivasalod a hajam... - alkudozott a kő.
Így hát cseppgyerek elindult, hogy hajvasalót szerezhessen a kőnek, majd a kapott hajgumit a csirkének adja. Egy pusztához ért, ahol meglátott egy disznót, aki éppen csodaszép haját vasalta.
- Szia coca! - köszöntötte a hős a disznót.
- A nevem Kóla... - válaszolt a disznó. - Miben segíthetek?
- Szeretném elkérni a hajvasalódat, hogy a kő kivasalja a haját, majd odaadja a hajgumiját, amit én csirkének adok és végre elmehetek aludni!
- Rendben... De előbb szerezz nekem egy mókuskereket! Kicsit elhíztam... A bugyimat elnyelte a testem és szeretném visszakapni, mert csak kölcsönkaptam.
- Oké... - és ezzel Cseppgyerek elindult mókuskereket keresni. És mégis kinek van mókuskereke? Hát persze, hogy a bokornak! Endrének nem is kellett sokat mennie, máris rátalált egy bokorra aki éppen a mókuskerékben futott.
- Adjon Isten bokor!
- Helló. - válaszolta a bokor.
- Figyelj, lehetséges lenne, hogy nekem adod a mókuskerekedet? Tudod kéne a disznónak, aki cserébe hajvasalót ad, amit a kőnek adhatok, aki nekem adja a hajgumiját, amit csirkének adok és végre elmehetnék aludni.
- Rendben. - mondta. Cseppgyerek szeme felcsillant. - De lenne egy feltételem! - Endre szeme visszacsillant(?:D)
- Lökjed. - mondta Cseppgyerek
- Tudod nagyon bejön nekem az a gyermekláncfű. Összehoznál vele?
- Hát persze....
Szerencsére a gyermekláncfű csak egy házzal odébb lakott így Endre gyorsan odaért. A gyermekláncfű éppen gyermeket láncolt a fűhöz, de szerencsére csak egy hologram volt, mert nem akarok túl morbid dolgokat írni :)
- Szia gyermekláncfű! Lehetséges lenne, hogy összejössz a bokorral, hogy odaadja a mókuskerekét, hogy megkapjam a hajvasalót, már mindenki úgyis tudja hogy van tovább, csak te nem szóval megszívtad, de azért összejönnél vele?
- Őőőő... Persze. Már ovi óta bele vagyok zúgva.
- Remek! - Azzal Endre megfogta a gyermekláncfű kezét és elkezdett rohanni. A bokor odaadta a mókuskerekét, a disznó a hajvasalóját a kő a hajgumiját és bónuszként egy puszit is adott Cseppgyereknek.
- Már csak a hajgumit kell odaadnom a csirkének és végre mehetek aludni! - ugrándozott örömében Cseppgyerek.
Cseppgyerek berontott a házába ahol egy üzenetet talált: Bocs, lenyúltam a koporsódat, remélem nem baj ;D
Cseppgyerek ahogy elolvasta, fogta magát és visszabújt a felhőbe, majd ott kuporgott élete végéig és csokit evett.
| 
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Köszönöm :)