HAJVASALÓS ENDRE
Egyszer volt hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, hetedhét országon is túl, még az üveghegyen is túl, élt egyszer egy vérszívó vakond. Ez a vakon mindennek, ami élt és mozgott, kiszívta a vérét. Történt egyszer, hogy az erdőben barangoló szegény ártatlan kis póniló lábát megtámadta a vérszívó vakond.
Nagyon nézett a póni és ezt mondta: - Hee, mi a fene ez? Tán' valami megcsípett? De nem. Látta, hogy egy vakod fojtogatja a lábát.
Ijedtében egy hatalmas követ vert a vakond fejéhez. A vakond nem tehetett mást, mint védekezett és úgy kiszívta a póni vérét, hogy elsorvadt a lába. A vakond továbbállt. Egy gyermekláncfűvel teli réten ment keresztül, amikor észrevett egy embert aki nevén szólítva Endre volt. Endre a rét kellős középén nekiállt abált szalonnát csinálni, mert éhes volt. Azt a bűzt ami ott volt, még 100 kilométerről is lehetett érezni.
A vérszívó vakond azt mondta, hogy: - Ez a bűz már állatkínzás. Tennem kell valamit.
Odament az abált szalonnához és háromszor ezt mondta: - Csiribú csiribá abrakadabra, változz át egy pónira.
Valami nem sikerült. Látta, hogy az abált szalonna nem változott át, de Endre igen. Endre egy mókus lett és egy mókuskerékben szaladgált. A vérszívó vakond már nagyon éhes volt, ezért akarta, hogy pónilóvá változzon a szalonna. Aztán már úgy volt vele, hogy jobb ma egy mókus, mint holnap egy abált szalonna. Odament Endréhez és azt mondta. - Most megeszlek te kilométer hiányos mókus.
A mókus ezt válaszolta: - Ne merj idejönni különben ezzel a hajvasalóval kiegyenesítem azt a göndör szőrödet.
A vakond ettől nem ijedt meg, így a mókus hajvasalóval támadt rá. Ki is egyenesítette a vérszívó szőrét ami nagyon tetszett neki, habár még így is maradt benne néhány göndör tincs. Így vált a mókuskerekes mókusból Hajvasalós Endrévé. Endre a leghíresebb topállatoknak készítette a szőrét, így ő lett a világ leghíresebb állatfodrásza.
|