|
 VÁMPÍRMAN
Egyszer volt, hol is volt? Azt hiszem túl a sövényen és ráadásul túl az Óperencián a vakondtúrásokon is túl, ahol élt egy fiatalember, ki az Endre nevet viselte. Ez a fiatalember nagyon kedvelte az állatokat, olyannyira, hogy hobbiként aranyos, pici pónilovakat tartott az ő farmján.
Ám egy nap éppen kifele ment Endre, amikor azt veszi észre, hogy az ő pónilova eltűnt. Mindenhol kereste a farmon, megnézte a kecske ólban, a tyúkólban, a pusztán, de ott se volt. Úgy döntött, hogy bemegy a faluba és kiragasztgatja a képit, azzal a reménnyel, hogy valaki biztosan látta valamerre. Épp a húsboltból sétált ki egy idős bácsi, aki elmondta, hogy látta a lovát, de amikor meg akarta állítani egy kis abált szalonnával elrohant félelmében, ugyanis a rálépett egy szögre, amitől az erdőbe futkosott – ahol tudni kell, hogy ott él a falu legendája, a Vámpírman – a fájós lábával. Endre elhatározta, hogy utána megy, és megvédi pónilovát a Vámpírmantől. Természetesen előtte belőtte a séróját hajvasalóval, azért, hogyha visszatér a harcból, akkor jól nézzen ki a lányok szemében. Endre napokon át ment az erdőben rémisztőbbnél rémisztőbb területeken, ahol még ember nem járt. Nagyon meg volt illetődve, hiszen ennyire rossz még nem történt az életében, mint most. Néhány nappal később egy érdekes állatka jön vele szembe, ami félig nyúl volt és a feje a hörcsög illetve a macska keveréke volt.
- Hello, te mért nézel így ki? – kérdezte meglepően Endre.
- Ez a gonosz, csúnya boszorkány tette, kinek neve Vámpírman! – mondta az érdekes állatka.
- Mondd el merre találom őt, mert úgy érzem az én pónilovam az ő háza felé rohant.
- Nem érdemes odamenni, mert mindenkit elpusztít, vagy átvarázsol aki szembe száll vele. Így történt velem, akarom mondani velünk, ugyanis az állatkák meg akarták őt ölni, ugyanis ez az erdő néhány évvel ezelőtt egy békés, tiszta és csendes erdő volt. De ha már ennyire szeretnéd itt egy idézet, ha ezt felolvasod örökre eltűnik, egyenesen a koporsójába megy, ahonnan csak ezer és ezer év múlva tud kikelni a helyéről! – mondta az állatka.
- Köszönöm! Nyugodj meg, hamarosan béke lesz az erdőben!
Hamarosan meg is érkezett Endre a Vámpíman házához, ahol a szörny már várta őt. Endre viszont akkor vette észre hogy az ő pónilova össze lett zsugorítva és egy mókuskerékbe szaladgál. Ám erre begurult és elmondta az igézetet, amivel egy szempillantás után eltűnt a vérszívó szörny, ki után a földön egy gyermekláncfű maradt.
Ezzel a póniló visszaváltozott eredeti méretére és bónuszként ajándékul kapott még egy kis abált szalonnát is a kis lovacska. Az erdő megtisztult és a gonosság helyett a jóság uralkodott. Most történetünk ezzel véget is ért. Aki nem hiszi el járjon utána a szabadidejében.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások