|
 CASSIE TÖRTÉNETE
I.
Kétezer-valahányban,
Tán a tízes évben,
Úttalan utakon
Mentem, mendegéltem.
Poros országúton
Lejártam a lábam,
Híres-nevezetes
Amerikában.
Amerika jó nagy.
Nem látni a végét.
Akárhogy kerestem,
Nem találtam Endrét.
Nem találtam, pedig
Mindenhol kerestem,
Először azt hittem,
Hogy rossz helyre jöttem.
Nem tudtam pontosan,
Hol lakik a szentem,
Pedig említette,
Arra emlékeztem:
"Oda mentem lakni
Amerikába,
Vérszívó vámpírok
Tőszomszédságába."
Így hát elindultam
Forró napsütésben,
Pólóban és sortban
Február hevében.
II.
Nem jön álom a szememre,
Mióta éjjel az életemre
Három babaarcú vámpírfióka tört.
Nem is számíthattam volna másra,
Vérszívó vámpírok tőszomszédságába',
Egy újkori Van Helsing
Puccos otthonába,
Ki vérfarkast kínzott és vámpírt gyötört.
Egész gimi alatt vámpírokat ölt,
Csak mi halandó lelkek,
Kik nem mertek s nem is nyertek
Hagytuk figyelmen kívül őt.
Trükkös fiú vagy te, Endre!
Tudtam rólad elejétől kezdve,
Hogy több vagy, mint szürke egérke
A suli informatikatermébe.
Nem tudtuk, miért tűnt el néha hetekre,
S miért hebegett-habogott, ha kérdezte
A szigorú matematikatanár.
És ott voltak a furcsa mániái:
(ma már tudom, hogy a trófeái)
Koporsók képei a szobája falán.
S íme, most itt álltam előtte,
Ki nekem titkát felfedte,
Hogy Forksban vámpírvadász.
Bámultam és csodálkoztam.
Három vámpír neki meg se kottyan.
A gondolattól a hideg is kiráz!
III.
Estélyre voltam hivatalos.
Fogadás volt nála, svédasztalos.
Estélyi, szmoking szabad-
Farmer tilos.
(És ha égőpiros?!)
De felvágós lett hirtelen!
Csak mert néhány Cullen
Meg pár vérfarkasklán
A keze által halt meg
Talán.
S történetesen a megrendelők
Kőgazdagok és előkelők.
Ezért ilyen nagy a háza.
Mit ház? Palota!
De akkora,
hogy beköltözhetnék
Famíliástul,
Kutyástul-macskástul,
Plusz egy japán turistacsoport.
Miután az egésznek vége volt,
Kicsit beszélgettem vele,
Hogy megy mostanság az élete,
Hogy jutott el ilyen messzire
És miért pont ide.
El is mondta töviről-hegyire,
Hogy rabolták el annak idején
Szent Iván éjjelén
Hogy a vérét szívják.
Jól megszívták.
Jött a titokzatos Mester
(nem fokhagymával és kereszttel)
És kinyúltak az ebadták.
Endre pedig nála szolgált,
Míg vérbeli vámpírvadásszá nem vált.
"Nagyjából ennyi az egész",
Mondta, majd egy kevés
Abált szalonnát evett.
Engem is megkínált,
De utálom a szalonnát.
-Esetleg valami könnyebb étel?
-Mondjuk póniló-comb marhaszem-körettel?
Egy pillanatra komolyan vettem,
Aztán én is nevettem.
-Endre, milyen vagy!
-Jól van, na, viccelni se szabad?
-Valami édességnek örülnék nagyon.
-Máris hozatom!
Azzal intett a pincérnek:
-Egy Eszterházyt a vendégnek!
Hamarabb ott termett a torta,
Mielőtt kimondhattam volna:
Abrakadabra.
-Ezt nevezem!-mondtam,
S hozzátettem gondolatban:
"De jó egyeseknek."
-Sokan vannak, akik irigykednek.
Pedig ha tudnák, mit kell csinálnom!
Hát nem egy leányálom.
Na de most már alvás!-
A hálótermem pompás.
A plafonon csillagok felfestve.
De ahhoz képest csak egy dugalj,
Ott kell hogy hajat vasalj.
IV.
Már majdnem kész voltam,
Mikor az ablakban
Megjelent egy alak.
Felsikítottam,
Endre berohant,
Maga mögé húzott,
Én egyre csak sápadtam,
Szörnyű volt, nem túlzok.
Egy vérfarkas jött be,
Szilánkok körülötte,
Mivel ha az ablak csukva,
Nem nyílik ki senkinek.
Sem embernek, sem akárkinek.
Barátom küzdött,
Úgy látszott, hasztalan.
Olyan volt, mint futni
A mókuskerékben,
Hogy futsz előre,
De nem haladsz semerre.
Nem hagyhattam annyiban!
-A hajvasalót dobd ide!
Hadd lapítsam ki a képét!-
Hallottam zihálni Endrét.
-De vigyázz rá nagyon!
Szép kis helyzet, mondhatom.
Utána futott a szomszéd szobába,
S pár perc múlva
Jött diadallal a szemében
És a hajvasalómmal a kezében.
-Na, a vérfarkasnak annyi.
-Hadd ni!
-Ott fekszik a sarokban,
Kilapítottam.
-Kösz, akkor kihagyom.
-Jobban tennéd, ha hazamennél.
Nem neked való ez a vidék.
-Nem maradhatnék még?
-Ha meg akarsz halni, nyugodtan.
-Oké, oké, fölfogtam.
V.
Így történt, hogy ismét
Mentem, mendegéltem
Úttalan utakon,
Február hevében.
Egész hazaúton
Egy emlékkép fejemben,
Endre barátomról,
Kit mindenhol kerestem.
Ki ott lakott Forksban,
Egy nagy, puccos házban,
Vámpírok és vérfarkasok
Tőszomszédságában.
Sárga gyermekláncfű
Lengedezett szépen,
Pedig nem is itt nő,
Ja, és nem is télen.
Rájöttem, hogy senki
Nem az, akinek látszik,
S aki nem hoz kabátot,
Az bizony megfázik.
"Életemet védte,
S bónuszt érte nem várt.
Erről ismerszik meg
Egy igazi barát!"
Eképp gondolkodtam,
Míg néztem a vizet,
Európába értem
És megcsapott a hideg.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Köszönöm szépen:-)