MIT MEG NEM TESZÜNK A G-POLGÁROKÉRT
Ez a nap is egy szokásos napnak indult, és megint csak felvetődött bennem a kérdés: „Mikor szállhatok ki végre a mókuskerékből?”. Erre a kérdésre sose kaptam választ. Reggel elindultam a fürdőszoba felé, de útközben kinéztem, az ablakon s láttam, hogy a vakond ismét felrúgta a kertem rendjét. Folytattam utamat, kezet, arcot, fogat mostam, majd megreggeliztem és elindultam a munkahelyemre, ahol beszéltem Endrével, Tamarával és Anikóval. A következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Hello-belli! – mondtam én
- Szia! Mizu? – válaszolták kórusban
- Áh ne is kérdezd, megint ugyanaz a nap… - válaszoltam de ekkor félbeszakított Tamara:
- Miért? Itt vagyunk mi, s ezért érdemes élned! – Kiáltotta
- Hát mondasz valamit… a G-Portál tényleg egy nagycsalád! – válaszoltam büszkén – Gyerekek! Gyertek át este és együnk egy kis… egy kis…
- Abált szalonnát! – Kiáltotta Endre
- De hát tudod, hogy vegetáriánus vagyok nem? – válaszoltam gúnyosan
- Ja tényleg… - ekkor megszólalt a munkaidőt jelző csengő, s elindultam a gép felé, leültem és vártam a leveleket.
A gép nem akart elindulni, mondtunk minden varázsigét, szállt jobbra-balra az „abrakadabra” de nem indult be. Ekkor jött a főnök, s mondta, menjek haza, ma nem tudok dolgozni. Ezzel már szinte meghaltam, mondtam is a kollégáknak:
- Készítsétek a koporsómat! - hisz nekem a G-Portál a mindenem.
Nagy nehezen, összepakoltam minden cuccomat, füzetemet, amibe írtam volna a G-Polgárok ötleteit, terveit, elvárásait a G-Portállal kapcsolatban, ugyanis ez ma sehogy se fog összejönni.
A haza úton belebotlottam a tavasz első gyermekláncfűjébe, amin éppen egy vérszívó tanyázott. Letéptem. Kár volt, ugyanis kiderült, hogy egy méh volt és megcsípett. Egyből feldagadt a csípés helye, s a megágyazott koporsómban, abban a pillanatban belezuhantam.
30 perc múlva egy jéghideg vízzuhatag folyt rám, s azonnal magamhoz tértem. Mint kiderült Tamara jött utánam, mert kíváncsi volt, mi történik velem, ha nem tudok segíteni a G-Polgároknak. Amikor a földön feküdtem magam, mellé néztem, s rájöttem, hogy erre egy póniló járt. Tamara nevetve csak ennyit tudott kimondani: „Még jó, hogy nem 10 cm-rel arrább estél, mert akkor több hétig nem jöhettél volna a szag miatt a G-Házba”.
Ekkor megláttam Endrét, akinek megzavarodottságomban annyit tudtam mondani: „Jól jönne neked egy hajvasaló”. Mindenki nevetett.
Hazamentem, de továbbra se nyugodtam a G-Polgárok miatt, ezért elmentem egy Internet Cafe-ba, s ott válaszoltam a G-Polgároknak. Ez az apró kis baki durván 60.000 Ft-omba került, de kaptam bónusz kedvezményt, így csak 59.999 Ft-ba került. De végül is megérte, hisz mi itt a G-Portálnál, mindent megteszünk a G-Polgárokért!
|