|
 KIKÖTÖTTEM
Csrrrrr… Csörög az óra, fel kell kelnem. Kipattanok az ágyból. Ma van az első napom az új suliban! Irány a fürdő! Nyitom az ajtót, majd hirtelen visszapattanok a szobámba. Mi történt? Ó, csak a bátyám állta el az utat…
- Hát te meg? – ripakodik rám, mire én csak kislisszolok a karja alatt. A szobája ajtaja tárva nyitva, így megpillanthatom a szoba falán lógó poszterét, ami egy automobilt ábrázol. De már fordulok is tovább, és végigvágtázok a folyosón. Fürdőajtó ki, én be. A tükörből egy kócos, smaragdszemű lány néz vissza rám. Ezen változtatni kell, nem mehetek így ki az utcára. Fésű, fogkefe, törülköző. Aztán irány vissza a szobába. Zokni, farmer, póló, pulcsi. Indulásra kész! Táska fel, én le.
- Anyuuuuuuu! – kiáltok a konyha irányába. Nemsokára markomba nyomja a tízóraimat, és indulhatok is. A sarkon egy bácsi zsákbamacskát árul. Csak 100 Ft – hirdeti egy tábla. Talán venni kéne. Van még időm? Nincs, mert már közeledik a busz. Futás, még elérem! A buszon levegőt venni alig tudok, olyan sokan vannak. Különböző hangok szűrődnek felém. Valahol kisbaba sír, öreg néni küldi átkait a mai fiatalságra, egy férfi a közeledő zivatarról mesél. Mire a megfelelő megállóhoz érek, már elegem van zajos buszból. Leugrom, és elnyargalok az új iskolám felé. Körülöttem hasonló korú diákok sietnek, a felsőbb évesek nyugodt lassúsággal sétálnak, ők már nem félnek a késéstől. Elszáguldok két lány mellett, egyikőjük vontatottan mesél a szörnyű reggeléről. Izgatottan sietek tovább. Mindjárt ott vagyok!
Az előcsarnokban állok. Nem tudom, merre van az új osztálytermem. Elindulok a folyosón, de csak kóválygok. Már nem is találom olyan izgalmasnak ezt a napot. Becsengettek. Néhány diák még a folyosón lézeng. Megpróbálok útbaigazítást kérni, de csak a szemembe röhögve kérdezik: hogy kerülsz ide? Talán az ősztündér hozott? Az egyik közeli terembe épp belépne a tanár, mikor egy futó diák vág be elé. Hátat fordítok, de hallom a tanár felháborodott hangját: Tán a rohamosztag tagja akarsz lenni, fiam? Idősebb lányok csoportja áll a folyosó végén, felsősök. Megszólítom őket, mire útbaigazítanak. Nem is nézem, hová megyek be. Rossz terem. A tanár abbahagyja előadását Ausztráliáról, és kérdőn néz rám, mire elpirulok, majd gyorsan kihátrálok. A hajam újra kócos, ennyit ért a reggeli készülődés.
Megpillantok egy, a folyosón sétáló tanárnőt, tőle kérek segítséget. Egy emeletet fel, jobbra a második ajtó. Sietek, nem akarok sokat késni. A lépcsőnél jobbra fordulok, az első ajtó nyitva. Odabent biológia óra zajlik, kihallatszik a folyosóra a tanár monoton magyarázata: Polip, a lábasfejűek másnéven fejlábúak osztályába tartozik… Végre megérkezek a második ajtóhoz. A terem a nyugalom szigetének kikötője ebben a reggeli kavalkádban. Elé lépek, és megnyugodok az ajtón levő felirat láttán.
9.C osztály.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Ez a legkevesebb, hisz mint már írtam ;- Nagyon kedves vagy. Ha elfogadod a " párbajt " légyszíves jelezd nekem...és a szereplőid ne siessenek de Te se. Ez a mérce magas. Úgy vélem van benned annyi, hogy tudj jövőt írni, ebben biztos vagyok. :-)