NYARALÁS
Egyszer volt, hol nem volt, ha volt egyáltalán, Ausztrália kellős közepén egy kikötő, melynek hűvös vízében egy nyaraló ősztündér lubickolt. Elege volt már a sárguló-barnuló levelekből, a hűvös szelekből, meg az avarsöprögetésből. Nem is beszélve az esőről, ami mindig tönkretette a frizuráját! Miért is kell folyton az ősznek a nyomomban járnia?! Filózgatott állandó jelleggel. Miért pont ősztündérnek születtem? Miért nem lettem nyárhozó? Szegény gyerekek pedig engem átkoznak azért, amiért elkezdődik az iskola! Pedig én aztán végképp nem tehetek róla, hogy éppen szeptemberben utazom át a beteg nagymamámhoz bélszínt sütni, amikor nekik kezdődik az iskola, és ez egybeesik –szerintük- az ősszel! Szegény mamám csak évente egyszer ehet olyat, nem tagadhatom meg tőle!
Sajnálatra méltó ősztündér folyton ezen agonizált, nem csoda, hogy annyira magas volt a vérnyomása. És éppen ennek következtében állandóan nála volt egy kézikönyv, a helyi rohamosztagok telefonszámával, hogy vészhelyzet esetén kihívhassa őket. De hogyan is került az ősz elhozója abba a borzalmas forróságba? Elmesélhetem, ha gondoljátok.
Augusztus vége felé járt az idő, és kedves Őszinek –mivel így hívták őt… elég találó név, jellemzi a szülei kreativitását- semmi kedve nem volt ismét rászórni az évkezdés átkát a diákokra. Így elkezdte böngészni az internetet valami kellemes nyaralás után. Az volt a logikája, ha ő lelép, akkor nem lesz aki elhozza a következő évszakot, és nem lesznek hideg záporok, zivatarok. Egy kellemes, Sydney melletti nyaralót talált magának, közel egy kikötőhöz, ahol még strandolási lehetőség is van! Találó nevű főhősnőnk pedig elkezdett cihelődni, egyrészt mert nem akart rosszat a diákoknak –ő is volt valaha az, és önmagának hozta el a sulikezdés időpontját….- másrészt pedig… igenis kijár egy ősztündérnek is a kikapcsolódás! Ausztrália úgyis túl meleg ahhoz, hogy beköszönthessen az ősz, nem kell aggódnia sem!
Szóval bepakolt egyedi, ufófejes automobiljába, és elindult a reptér irányába. Nem kis feltűnést keltett trutyizöld járgányával, melynek ablaküvegei kívülről sötétítettek, és furcsán bevágottak voltak. A teteje pedig félkörívű volt. Innen az „ufófej” elnevezés. Sietve vett magának egy jegyet, természetesen az első osztályra.
Az út unalmas volt, bár majdnem az egészet átaludta. Nő létére olyan hangosan horkolt, hogy az utasok fülhallgatót kaptak valami nyugtató zenével, nehogy kiboruljanak…
Amikor odaért, örömmel tapasztalta, hogy nem hozta magával az „átkát”, minden nyárias maradt. A nyaralóhoz járt egy héttagú személyzet is. Igazi aranyélet, gondolta. Egy nem tetszett csak neki ezekben az emberekben. Mind ugyanolyan lábasfejű volt. És ugyanabban az uncsi szerelésben feszítettek…
Őszi ezután felvette smaragdszínű bikinijét, majd egy narancs-ananász koktél társaságában levonult a tengerpartra.
Itt el is érkeztünk a történet kezdetéhez. Egy találó nevű, őszi átkos tündérke unalmas vakációjának kellős közepébe. Ugyanis hamar megunta. Nagyon hamar. A harmadik nap után már hiányolta az avarsöprögetést. És a futó zivatarokat. A mamája pedig telefonjaival bombázta, hogy „Hol a bélszínem?! Most azonnal kérek!”. Emellett a diákoknak csak rosszabb lett, mert nyári időben kell iskolába járniuk! Be kellett látnia szegény tündérkének, nem dönthet úgy, hogy elmegy csak úgy nyaralni…
Hazafelé vette az irányt a negyedik napon, út közben egy kacatkereskedőtől vett egy zsákbamacskát a nagymamájának… az elfelejtett bélszín helyett.
Legnagyobb örömére pont az elmaradt ételnek megfelelő ízesítésű cukorka volt benne! Visszatértével azonnal elkezdtek lehullani a levelek, a mama pedig fogorvoshoz került, mert sok volt a protkójának az édesség. De várjunk csak… a műfogsor hogy tudott kilyukadni? Őszi körül minden furcsa, nem vitás... de ennyi legyen elég mára, lezárhatja Őszi néni pávája.
|