|
 EGY GONDOLAT
Október van. Unottan ülök az irodalomórán az iskolapadban. Azon elmélkedek; hogy milyen jó volt a nyár. Különösebben nem figyelek az órára, de egyszer megüti a fülemet valami. . ..fejre áll a világ.. Most a gondolataim rögvest a nyárról erre terelődnek. Vajon milyen lehet a világ fejtetőre állítva?
Hirtelen minden elsötétül! Nem tudom, hol lehetek! Egyszer csak meglátok egy fényes pontot, ami egyre nagyobb lesz. Ahogy egyre nagyobb lesz; kirajzolódik a fényből egy női alak. Gyönyörű szép smaragd-zöld ruhája volt. Rögtön mellettem termett. Bemutatkozott - Én az ősztündér vagyok! Selymes bőrű kezével végigsimította az arcomat és ezt mondta: - ha nem tévedek te pedig Kristóf vagy. Uram Isten- gondoltam magamban, tudja a nevemet.
Az csiripelték a madarak, hogy szeretnéd fordítva nézni a világot. Mindig ezt gondolod?
Igen- válaszoltam félénken, mindig ezt gondolom. Jól van- mondta az ősztündér. Állj terpeszbe, hajolj mélyen előre, és ebben a pozícióban tekints hátra a két lábad között. - utasított. Máris fejtetőn látod a világot. Majd elbúcsúzott olyan ürüggyel, hogy még be kell köszöntenie Ausztráliába; mint ősz. Ezzel tovaillant..
És mi?! Valami hangos nevetésre felébredtem. Elaludtam az órán. Gyorsan visszagondoltam az álomra; akkor ezt csak álmodtam; Nem, jaj tényleg mindent fordítva látok! Szerencsére ki is csöngettek, és bár bukdácsolva, de kiértem az iskolából. Még most is minden fejtetőn áll. Férfilábak kalimpálnak, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok hogy kapkodnak a szoknyáik után! Ott, az automobil: négy kereke az égben, mintha egy kutya akarná megvakartatni a hasát. A fák vastag törzsei az égnek meredtek, és a lombkoronáikon egyensúlyoztak. Ahogy egy átjáróhoz közeledtem pirosat kaptam. Jön a vonat; de jön ám; a füstcsóváján tovasuhant. Megláttam egy vendéglőt, egy felirattal; hogy *fordítva* AKCIÓ*fordítva*. Mondom, bemegyek enni valami sütit; mert a menzán nem főznek valami jól, és éhes maradtam. Bent ez a felirat fogadott: a zsákbamacska ma csak 750,-FT. Mint kiderült a zsákbamacska a menüt jelentette, és azért ez a neve, mert a rendelő nem tuja hogy mi van a menüben. Láttam egy részeg embert, akinek a tányérján egy egész bélszín, és egy korsó sör volt. A sorrend a következő: lent a hab, rajta a sör, fent a korsó talpa. Egy csepp nem sok, de annyi sem folyt ki belőle. Én rántott sajtot ettem sült krumplival. Finom volt, de nehezen ettem, úgy hogy mindent fordítva látok. Ott a vendéglőben is nevettek rajtam, hogy nem tudok rendesen menni, meg hogy ilyen fiatalon részeg, meg stb. pedig, mondtam magamban, ha tudnák, hogy a világ fejre állt bennem, akkor ők is így mennének.
Most már végleg hazafele vettem az irányt. Feltettem magamnak egy kérdést; Ősz van, vagy nyár. Mivel nagyon meleg volt, volt ott 30C' is. Persze hogy ősz van válaszoltam a saját kérdésemre, hiszen a szél felfele fújja a színes leveleket; sárgát vöröset, barnát.
Egyszer csak az vettem észre, hogy a Kikötő utcai temetőbe egyre többen szálingóznak fekete ruhával be. És igen, megint temetnek valakit. A kerítés túloldaláról végignéztem a fölfele szálló levelek, és a felcsöpögő könnyek zivatarán át; hogy hogyan bocsájtják a sírások két vastag kötélen a koporsót.
Aztán megszólalt a vekker. Felébredtem. Az egész csak álom volt. Most már mindent normálisan látok. Reggeli közben mindent elmeséltem a szüleimnek. Szerintük túl sokat olvasom a lábasfejűekről szóló képregényt. Abban a lábasfejűeknek a fejükön volt a lábuk; innen a találó név.
|
Súgó
Frissítés
Friss hozzászólások
Lábasfejűek... persze. Én is ezt mondanám :D A lényeg, hogy ne szokj rá. :P
A sztori picit rövid, viszont velős, nekem nagyon tetszett, különösen a hallucinációs rész. Kicsit kevésnek éreztem, bővebben ki lehetett volna fejteni, de összességében jónak találom, van eleje, közepe, végén poén, jól felvázolod a képeket, abszolút el lehet képzelni, amit látsz.
Ötös, leülhetsz.